1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy NEMZETKÖZI NŐNAPot tartanak. Magyarországon 1914-ben ünnepelték először.

A Budapesti Mérnöki Kamara 75 éve, 1924. március 8-a és 12-e között tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet budapesti székházában. Létrehozásának alapjául az 1923. évi XVII. törvénycikk szolgált, amely többek között kimondta, hogy „mérnöki címet csak az viselhet, aki a műegyetemen, a bányászati és erdészeti főiskolán vagy külföldön oklevelet szerzett”. A kamara első elnökének Zielinski Szilárd műegyetemi tanárt választották meg, aki néhány hét múlva elhunyt, ezért a kamarai munka elindítása Hermann Miksára várt.
A kamara fő célja a mérnöki testület tagjainak szervezett jogvédelme, szociális támogatása és munkahelyek, illetve munkalehetőségek teremtése volt. Állami felügyelet alá tartozó intézményekben mérnöki állást csak kamarai tagsággal lehetett betölteni. A mérnöki cím védelme csak részlegesen valósult meg, mert tízéves szakmai gyakorlat után kérni lehetett az úgynevezett kamaramérnöki címet. Hermann Miksa helyébe Kossalka János műegyetemi tanárt választották. Kossalka 1944 szeptemberében a háború áldozatává vált, a kamara működését pedig az iparügyi miniszter 1945. április 24-én kiadott rendeletével megszüntették

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely;)

Az első magyar mérnöknő, PÉCSI ESZTER (Kecskemét, 1897. március 8. – New York, 1975. május 4.) a Berlin-Charlottenburg-i egyetemen kezdte, majd amikor a budapesti Műegyetem is megnyílt a nők előtt, itt fejezte be tanulmányait. Ő volt az első mérnöknő Magyarországon: építész oklevelét 1920. március 8-án kapta meg. A Guth és Gergely irodában kezdett dolgozni, majd hamarosan saját irodát nyitott. 1922-ben kötött házasságot Fischer Józseffel, aki a modern magyar építészet egyik meghatározó személyisége volt. Pécsi Eszter szakmáján belül statikus tervezőként tevékenykedett; ilyen minőségben férjével is több közös munkát készített. Részt vett a CIAM (Congres Internationaux d’Architecture Moderne) magyar csoportjának tevékenységében. Számos kitűnő építész tervező kollégájával működött együtt. Ő készítette a margitszigeti fedett uszoda szerkezeti terveit (építész: Hajós Alfréd), a Fiumei úti baleseti kórházét, amely Budapest első vasszerkezetű magasháza volt és a Kútvölgyi úti kórházét sok modern magánvilla mellett.
1949-től a KGMTI (Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Intézete) munkatársa, majd statikus főmérnöke lett. 1956-ban a forradalmi bizottság elnökévé választották, ezért 1957-ben elbocsátották. Elhagyta az országot és Bécsben kezdett dolgozni. Ott ő tervezte az első belvárosi többemeletes parkolóházat a Neue Markt-on. 1958-tól New Yorkban élt; itt is sikeres tervezőnek számított, bár 59 évesen kellett új körülmények és feltételek mellett, idegen nyelvi közegben új életet kezdenie. Breuer Marcellel dolgozott a New York-i egyetem több épületén, ő volt a statikus tervezője az első vasbetonvázas felhőkarcolónak, a Hotel America-nak. Különleges alapozási módszert fejlesztett ki a Hudson folyó partján épülő toronyházakhoz. Háromszor is megkapta „Az év legjobb statikai terve” díjat New York városától.
Sikeres, tevékeny életének agyvérzés vetett véget hazájától távol, 77 éves korában.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Kiss Csongor: Magyar tudomány- és technikatörténeti műhely; Krónika [Élet és tudomány 2000. 18. szám])

BERDE ÁRON (Laborfalva, 1819. március 8. – Kolozsvár, 1892. január 25.): jogász, egyetemi tanár, az első jelentős magyar nyelvű meteorológiai és klimatológiai szakkönyv írója. Főiskolai tanulmányainak elvégzése után 1842-től 1844-ig Nyugat-Európában járt tanulmányúton. 1844-től 1863-ig a kolozsvári unitárius kollégiumban tanította a természettudományokat, 1863-tól a kolozsvári akadémián a nemzetgazdaságtan és a politika tanára, majd az 1872-ben alapított kolozsvári egyetemen a nemzetgazdaság és pénzügytan tanára, 1872-73-ban az egyetem rektora volt. 1890-ben nyugalomba vonult. 1846-tól 1859-ig a Természetbarát, ill. az Ipar és Természetbarát, a Hetilap, a Kolozsvári Közlöny szerkesztője volt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

MIHÁLYI ZOLTÁN KÁROLY, Mayer (Tamási, 1896. március 8. – Budapest, 1970. szeptember 25.): erdőmérnök, szakíró, az Országos Erdészeti Szakkönyvtár jelenlegi könyvállományának egyik megalapozója, oltalmazója. 1913-ban a budapesti műegyetemre, majd 1914-ben a selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott. Oklevelét 1921-ben a soproni akadémián szerezte meg. 1923-tól a somogyszobi erdőgazdaság vezetője volt. 1927-ben az erdőmérnöki főiskola erdőműveléstani tanszékén tanársegédként dolgozott. Közben a Magyar Ornithologusok Szövetségének és a Hubertusz Vadászati Védőegyesületnek titkára volt. Elsőként szerzett műszaki doktori címet (1924). 1936-tól Budapesten az Országos Erdészeti Egyesület titkára volt. 1938-tól 1944-ig az Erdészeti Lapokat szerkesztette. 1944-től katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza. 1948-tól a Magyar Állami Erdészet Központi Igazgatóságánál, 1949-től az Erdőközpont erdészeti dokumentációs osztályán, 1950-től 1954-ig a Mezőgazdasági Dokumentációs Központnál, majd hosszabb ideig az Akadémiai Kiadónál szerkesztette az Agrárirodalmi Tájékoztatót (1953–56), a Magyar Agrárirodalmi Szemle Erdészeti rovatát (1950–57). Közreműködött több szótár munkálataiban.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

HAVASSY PÁL (Nógrádszakál, 1924. március 8. – Budapest, 1985. július 23.): építészmérnök, műemlékvédő, számos jelentős műemléképület, mint például a rodostói Rákóczi-ház helyreállításának irányítója. Az Országos Széchényi Könyvtár épületének jelenlegi kialakítása is ő tervei szerint készült. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben kapott építészmérnöki oklevelet. Pályáját a Középülettervező Vállalatnál kezdte. Részt vett a Budapesti Műszaki Egyetem új épületeinek és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem építkezéseinek tervezésében. Az 1950-es évek végén a Budavári Palota helyreállításának tervezésébe kapcsolódott be. Az Országos Széchényi Könyvtár részére kijelölt Krisztinavárosi szárny tervpályázatán első díjat nyert és a tervezés irányítására is megbízást kapott. Könyvtárépítéssel kapcsolatos szaktudását konzulensként itthon és külföldön is igénybe vették. 1964-től 1984-ig-nyugdíjba vonulásáig – az Országos Műemléki Felügyelőség főmérnöke, majd általános igazgató-helyettese volt. Irányította a rodostói Rákóczi-ház restaurálását, majd Erdei Ferenccel közösen a Budapest. I. Táncsics Mihály u. 1. alatti műemléképület helyreállítását (Országos Műemlék Felügyelőség, ma Kulturális Örökségvédelmi Hivatal).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)