filmkritika
Miniszterelnök a cigarettafüst mögött
Nem könnyű áthallások nélkül nézni a Golda című filmet, bár a forgatásakor még nem lehetett tudni, hogy háború tör ki Izrael és a Hamász között. A rendező a közel-keleti konfliktus lényegét nem érinti, a címszereplő portréjának megrajzolásához pedig bántóan kevés eszközt használt.
Mogorvák szövetsége
„Büdös van, haza akarok menni” – mondja Szacsvay László, aki idős férfit alakít Hevér Dániel filmjében. A Valami madarak arról szól, hogyan fogadja egy magányos ember, amikor idősek otthonába kell költöznie. És arról, hogy érdemes lenne többet foglalkoznunk nagyszüleink generációjával.
Az Egy zuhanás anatómiája filmtörténeti remekmű
Vannak filmek, amelyek körül nincs nagy felhajtás, „csupán” Arany Pálmát kapnak. Aztán az ember beül a moziba, és nem hisz a szemének. Egyrészt egy pillanat alatt telik el két és fél óra, másrészt filmtörténeti remekművet látunk.
Semmelweis, a magyar szuperhős?
Koltai Lajos filmje emléket állít egy magyar orvosnak, akire szakmai elhivatottsága és munkájának eredményessége miatt joggal nézhetünk fel. Ám míg Semmelweis Ignác élete korántsem volt mesébe illő, hiszen élete utolsó szakaszát méltatlan körülmények között töltötte, a film a klasszikus hollywoodi mintát követi. Kritika.
Franciaország, hadsereg, Joséphine
Az új Napóleon-film csak annyiban történelmi dráma, hogy egykor létezett személyek referenciát jelentenek a karakterek számára. A 18–19. század fordulója sok szempontból csupán háttere a főhős tragédiájának: hogy zseniális stratéga, de kezelhetetlen férfi.
Sárból, napsugárból – Mózes Gergely: Mindhalálig
A 20. Verzió Filmfesztiválon látható Mindhalálig talányosan mesés dokumentumfilm arról, mekkora mozgásterünk van a hőssé vagy gonosztevővé válás terén. Nyugtalanító páros portré két szabálytalan karakterről.
Sok a paraszt, kevés a hiba – A Mesterjátszma című filmről
Tóth Barnabás legújabb filmje komplex és csavaros. Sosem tudhatjuk biztosan, pontosan mi is történik benne. Stílusosan fogalmazva: a szűk másfél órás játékidő minden perce sakkban tartja a nézőt. Az azonban nem kérdés, hogy a Mesterjátszma izgalmas, gondolatgazdag és fájdalmas mozi. Kritika.
Nincs menekvés – A vadember című filmről
Sokat lehet rajta nevetni, de végig magunkon nevetünk. Azon, hogy a „mátrix” áldozataiként mennyire nem lehetünk hatással többé a saját életünkre. És azon, hogy ez elől nincs hova menekülnünk.
Életjáték – Sopsits Árpád Mellékszereplők című filmjéről
Túlbonyolított sztori, letisztult életbölcsesség, vigasztaló végkifejlet. Sopsits Árpád filmje gyógyító hatású, és szembemegy minden káros leegyszerűsítéssel, hamis magabiztossággal.
Kitörés – Reisz Gábor: Magyarázat mindenre
Két Magyarország és ebből következő konfliktusok, frusztrált mindennapok mindkét oldalon – aztán érettségi meglepetéssel. Mi történt? „Hibaüzenetet” kapott a rendszer, vagy éppen ellenkezőleg azt adta, ami a lényege?
Ölve vagy halva – Rodrigo Sorogoyen: Szörnyetegek
Nemzet és nemzet, vidék és város, őslakos és „jöttment”, jómódú és szegény, lokális és globális feloldhatatlannak tűnő ellentétei: a Frankofón Filmnapokon bemutatott, César- és kilenc Goya-díjas Szörnyetegek valóságos állatorvosi lova korunk válságjelenségeinek, gyilkos konfliktusainak.
Hangzavar: Eltörölni Frankot (kritika)
Az Eltörölni Frankot egy előadóművész élményét követi végig, akit a hatalom különböző eszközökkel próbál meg leszerelni.
Csak vígjáték, más semmi. A Zanox című filmről
A Zanoxot nem a következő nemzedéki kultfilmnek szánták, csak egy jó vígjátéknak a műfaj fárasztó amerikai sablonjai nélkül.
Egy közülünk – Portréfilm a kardvívó Szilágyi Áronról
Az Egy mindenkiért, Muhi András Pires filmje érzékeny dráma élsportolói kínokról, tanácstalanságról. Arról, hogy nincs fenn és lenn, hanem csak ugyanannak az emberi sorsnak a különböző változatai léteznek, és ugyanaz az az örökké megválaszolatlan, mert talán megválaszolhatatlan, mégis napról napra megválaszolandó kérdés: ki vagyok én, és mi a feladatom. Mire születtem?
Bemutatkozik a világ legrosszabb embere – Joachim Trier filmjéről
Az ember azt gondolná, a világnak semmi szüksége egy újabb romantikus drámára. Ám ha az olyan alkotás, mint amilyen A világ legrosszabb embere, megdől az elmélet.
Szent turizmus – A Szent Ignác útja című filmről
A Szent Ignác útjában van valami zavaróan művi, valóságshow-szerű, és sem az nem világos, hogy kiket akar megszólítani, sem az, mit akar nekik mondani. A résztvevők „jelmezben”: személyre szabottan más-más színű ruhában vannak, és mintha parancsszóra lennének áhítatosak. A zarándok szerepét játszó amatőr színészeknek tűnnek. Így aztán hiába tesznek meg 640 kilométert, a lényeget tekintve egy helyben maradnak.