nyelvműhely
Az irgalomról – és más efféle lomról
Visszaszorulóban lévő fogalmaink, mint például az irgalom, az alázat vagy az erény vajon érzésként, viszonyként, magatartásformaként is kivesznek az emberből?
Alanyi jogon: Túlbonyolított szövegek csapdájában
Avagy mit tegyünk, ha hivatali levelet kell értelmeznünk?
Egy szó, mint száz − polgárdurrantó dolgozatok
Vajon hogy néz egy félfenekű, strázsátos vénasszony? Mi a jellemzője egy polgárdurrantó műnek? És ki volt a rügyező költő? A kérdésekre a diákok dolgozataiból kigyűjtött, sikertelenül megfogalmazott mondatok adják meg a választ.
„Mit szólna ehhez Desiré?"
Kosztolányi Dezső Nyelv és lélek című kötete az anyanyelvhez való sorsszerű kötődésről, a magyar nyelv birtoklásának katartikus élményéről, korának hétköznapi vagy bizarr nyelvi jelenségeiről tartalmaz szellemes, szórakoztató, bár több esetben tudományosan megkérdőjelezhető esszéket. Vajon milyen nyelvi jelenségek foglalkoztatnák ma, a XXI. század első évtizedeiben?
Nyelvi tévhitek: Alanyi jogon
Ez nekem túl elvont! – hangzik el az ember szájából akkor, ha egy ügyet, problémát nagy erőfeszítésünkbe kerül megoldani, megérteni. Ilyenkor valójában referenciahiányban szenvedünk: tárgyi tudás híján nem feltétlenül tudjuk összekapcsolni az összetartozó fogalmakat, viszonyokat, és minden erőfeszítésünk ellenére a siker távolinak tűnhet. A nyelv is szolgáltat példát olyan esetekre, amelyekben – gyakorlat és elemzés ide vagy oda – elvontabb jelentésekkel találkozunk.
Egy szó, mint száz – Mi köze a tutyimutyinak a mutyihoz?
Bizonyára sokan ismerik Móra Ferenc saját gyermekkorát felidéző történetét, amikor könyves- és mézeskalácsboltosnak adják a szülei. Újdonsült eladóként azonban felsül, mivel beleszeret a Csontos Szigfrid című könyvbe, azt olvassa árusítás közben, és amikor azt valaki meg akarja venni, arra kéri, vigyen el inkább ingyen egy mézeskalácsot. Több sem kellett a „pulyaseregnek”, mentek is csőstül, s kimondták a bűvös szót: Csontos Szigfrid, és már vitték is a potyamézeskalácsot.
Nyelvi tévhitek: Alanyi jogon
A legtöbben fellélegeznek a középiskola után: soha többé nyelvtan! Akadnak persze azért olyan elvetemültek, akik mélyebbre ássák magukat abban, ami sokak számára – sajnos – unalmas. Pedig bizony a nyelvtanban benne van minden, amit tudni kell a világról, épp ezért megjelenik benne a félreértés is – például az alany kapcsán.
„Csak az olvassa versemet..." − Mérlegen a kreatív írás
Mintegy húsz évvel ezelőtt a tanítványaim elképedve hallgatták, hogy vannak országok, ahol a vers- és prózaírást egyetemi szakként oktatják vagy kurzusokon lehet elsajátítani a szépírás művészetét. Ma már itthon is kedvünkre válogathatunk az íróképzők, a versíró-tanfolyamok, a kreatívírás-kurzusok között.
Egy szó, mint száz: a bikaeb, a cetló és az egérpinty
Mik azok az egyszer használatos szavak, és mire valók?
„Minek nevezzelek?” – Nyelvlélektani tabló a tanári jelenről, a szavak erejéről
Egyetlen nap alatt hetven-nyolcvanezer pedagógust veszítettünk. Talán túlzónak tűnik az állítás, de ez a valóság: 2020. július 1-jétől a szakképző középiskolákban dolgozó pedagógusok már oktatóként jelennek meg a hivatalos dokumentumokban.
Egy szó mint száz: trikrek a fedélzeten
Tikkasztó hőség. Hiába a klíma az autóban, a várakozás a piros lámpánál semmiképpen nem a legjobb időtöltés. De egyszer csak az előttem álló autó hátoldalán felvillanyozó feliratot veszek észre: Trikrek a fedélzeten.
Nyelvi tévhitek: a zöldre festett rácsos kapu és a fára mászott macska
Miért énekelhetjük teli torokból, őszintén, nyelvhelyességi hibától mentesen, hogy zöldre van a rácsos kapu festve, és miért nem fogalmazhatjuk meg ugyanilyen felhőtlenséggel, hogy a macska föl van mászva a fára? A nyelvi babona újabb részletéről rántjuk le a leplet!
A zöldre festett rácsos kapu és a fára mászott macska – Nyelvi tévhitek 1.
A magyar anyanyelvűek magabiztosan tudják, hogy nem használjuk „a macska föl van mászva a fára” szerkezetet. Az érvek gyakran ezek: furcsán hangzik, magyartalan, ilyen csak a németben van. A nyelvész ilyenkor felteszi a mutatóujját, összehúzza a szemöldökét, és jelentőségteljesen megállapítja, hogy azért ezt nem esszük olyan forrón.
A nagy oltakozásvita
Elfogadható-e az oltakozik ige vagy sem? Kifejezheti-e azt, hogy valaki saját elhatározásából beoltatja magát vagy sem? Egy – valószínűleg – kérészéletű szó rövid életrajza. Minya Károly írása.
Idő és énidő
Régen „énidő” legfeljebb néha jutott az embernek, ma úgy hisszük, jár. Régen az ember belesimult az időbe, ma uralkodni akar fölötte. Nyelvtanilag az „idő” és az „én” helyet cserélt: így teremtünk kultuszt egy fogalom köré.