A tánc olyan komplex örömérzetet tud adni, mint semmi más
„Válaszd a táncot! Válassz egy táncot! Táncolj az egészségedért!” Ezzel a szlogennel várja az érdeklődőket tíz vidéki városban 2026. április 27. és május 3. között a VII. Nagy Táncválasztó, ami minden korosztálynak lehetőséget ad a tánc kipróbálására, a mozgás örömének és egészségmegőrző hatásának megtapasztalására. Az ingyenes családi rendezvénysorozat – az Országos Táncművészeti Fesztiválhoz hasonlóan – a Táncpedagógusok Országos Szövetségének szervezésében valósul meg. Létrejöttét a megkerülhetetlen életművet felépített Török Jolán táncpedagógus-táncművésznek köszönhetjük. Vele és Földi Bélával, a Táncpedagógusok Országos Szövetségének jelenlegi elnökével, a magyar modern táncművészet alapjait lefektető Harangozó Gyula-díjas koreográfussal, az Országos Táncművészeti Fesztivál zsűrielnökével beszélgettünk a tánc testre, lélekre és szellemre egyaránt kiterjedő hatásáról.
Meglátásuk szerint miben rejlik a Nagy Táncválasztó és az Országos Táncművészeti Fesztivál jelentősége?
Török Jolán: A hetedik alkalommal megrendezendő Nagy Táncválasztó születését a harminchat éve működő Táncpedagógusok Országos Szövetsége tette lehetővé. A szövetség célja a kezdetektől fogva a művészeti nevelés művészet általi megvalósítása. A tánc a legösszetettebb előadó-művészeti ág, és azt gondolom, hogy ezáltal komplexül hat a személyiségfejlődésre.
Földi Béla: A táncot nem mi találtuk ki, évezredes genetikai kód az emberben. Mivel mi fiatalkorunkban találkoztunk vele, tapasztaltuk az életre gyakorolt hatását. Az emberszeretetünk és az ifjúsággal való törődés miatt szeretnénk átadni ezt az életünkre pozitívan ható tapasztalatot. A Nagy Táncválasztó segít az embereknek a tánccal, valamint a tánc szellemi, lelki egészséget megőrző, közösségformáló hatásával való kapcsolódásra. Óriási dolog, amit Joli létrehozott harmincöt évvel ezelőtt, mi pedig igyekszünk méltóképp éltetni az eseményt. A versenyeket az olimpia szellemében tartjuk – tehát a részvétel a fontos –, a Nagy Táncválasztót pedig nyitott szellemiséggel: tudjuk, hogy különbözőfajta táncok vannak, az emberek nem egyformák, mindenkinek más áll közel a szívéhez, és mindenki fizikumának más megfelelő.
Mit üzennek azoknak az embereknek, akik nehezen nyílnak és nyilvánulnak meg önkifejező jelleggel mások előtt, közösségben?
T. J.: Azt, hogy: bátorság! Azt gondolom, hogy aki veszi a bátorságot ahhoz, hogy kipróbálja a tánc általi önkifejezést, olyan komplex örömérzetet él meg, amit más előadó-művészeti ágakkal és sportágakkal szemben kizárólag a tánc tud megadni.
F. B.: Mindenki kóstolja meg a táncot! Érdemes, hiszen, megízlelve talán ráébredünk, hogy finom és jólesik. Az emberek hajlamosak a szégyenlősségre és arra, hogy felszín alá rejtsék mindazt, aminek kapcsán nem magabiztosak. A Nagy Táncválasztó eseményein nyugodtan szembenézhetünk a hiányosságainkkal, nincs mit szégyellni.
Az intenzív öröm mellett mi által gazdagítja a tánc az életet?
F. B.: Elmondok egy személyes élményt. Egészen kicsi koromban kezdtem a táncot. Az elején még ülve tanultam róla, és amikor zenét hallottam, úgy éreztem, repül a lelkem. A tánc által lelkileg és testileg egyaránt repülhetek: a zene behatol a lelkembe, a szívembe, onnan a vérereimbe, majd az izmaimba, és elkezdek mozogni. Szárnyalni.
T. J.: A tánc által olyan testi-lelki harmónia jön létre, ami kizárólag ebben a fizikális és pszichés együttműködésben valósulhat meg.
Milyen indíttatásból alapították annak idején a Nagy Táncválasztót?
T. J.: Azért, mert bár a táncművészet kívülről nézve amatőr és profi szinten is könnyed tevékenységnek látszik, az emberek mégsem merik kipróbálni. A Nagy Táncválasztó célja, hogy a különféle táncok kipróbálására bátorítsa az embereket. Nem kötelező táncra perdülni a látogatóknak, de az a tapasztalatunk, hogy azok, akik ezt megteszik, megérzik a tánc által belobbanó örömöt, és kedvet kapnak a folytatáshoz. Fantasztikus dolog beállni táncolni, megfogni a másik kezét – hol adatik ez meg a civil életben a mai világban? Annyira távol áll ez a fajta intimitás az emberektől... és egyre távolabb kerül, mivel a legtöbb ember a kis kütyüjével, a telefonjával van elfoglalva, hiába van mellette egy hús-vér ember, akit megérinthetne, akivel egymásra nézhetnek.
Tánc közben örülhetünk annak, hogy valamit közösen, együtt csinálunk – ez fantasztikus erő, amit csak a művészet tud biztosítani, és amit meg kell ismertetni az emberekkel.
Itt fontosnak érzem kiemelni, hogy a Táncpedagógusok Országos Szövetsége munkájának hatalmas eredménye, hogy nagyon sokan táncolnak már gyerekkortól fogva. Az évtizedek alatt számos korosztály felnövését tudtuk végig kísérni, és nagy örömünkre számtalan egykori gyerekből lett mára tanár, aki továbbviszi ezt a mozgalmat. Ennek is köszönhető, hogy már harmincöt éve töretlenül működnek a programjaink, köztük a Nagy Táncválasztó is.
F. B.: Csodálatos élmény a közösség részének lenni, megfogni egymás kezét, közösen hallgatni a zenét, érezni a ritmusát – miközben együtt mozdulunk rá, talán a szívünk is egy ritmusra dobban. Nagyszerű dolog.
Mi jellemzi a hazai tánckultúrát?
T. J.: Azt gondolom, hogy csodálatos együtteseink vannak, és az eddigieknél is kiugróbb teljesítmények születnének akkor, ha a táncművészet a jelenleginél komolyabb egzisztenciát tudna biztosítani.
F. B.: Hála istennek itthon igazán erős a néptánc, jól működő tradíciója és értékrendszere van. A klasszikus balett is elég komolyan beágyazódott a magyar kultúrkörbe, jól működik, világszínvonalú. Úgy látom, az egyetemes táncművészet – a kortárs, a modern, a jazz stb. – az, ami a legtöbb gyerekhez elér a hétköznapokban. Ez jó, mert ennek köszönhetően állandóan fejlődik. Anno a rendszerváltás időszakában ez nem volt adott. Ma viszont van egy csodálatos táncszínházunk, aminek alapítója és első igazgatója Török Jolán volt, ami ma is létezik, ma is működik, és aminek Európa-szinten is csodájára járnak. Jó úton járunk.
Címlapfotó: Földi Béla koreográfus és Török Jolán táncpedagógus, táncművész. Fotók: Sorok Péter/Kultúra.hu
