Unod a decemberi hajtást? Mutatunk öt galériát, ahol kikapcsolhatsz!
Bár egyre hidegebb van, mégis érdemes kimozdulni és művészetet fogyasztani. Ugyanis Budapest galériái különösen erős, sokszor kockázatos, máskor intim és belső utazásokat kínáló kiállításokkal készültek a téli időszakra. Összegyűjtöttük öt galéria öt tárlatát, amelyek nemcsak elterelik a figyelmet a hidegről, hanem újragondoltatják azt is, hogyan érzékeljük a világot, a testet és önmagunkat.
Ulbert Ádám: Ami a tüskét hajtja (miközben a sarjadás hangot vált) // Rechnitzer Galéria
Ulbert Ádám első önálló kiállítása a Rechnitzer Galériában a „tökéletes forma” művészettörténeti mítoszát fordítja ki: a lágy, szimmetrikus eszmények helyett a természet szúrós, tüskés, csípős alakzatait emeli középpontba. Csalán, kaktusz, rózsa, skorpió – élőlények, amelyek szépsége nem a simulékonyságban, hanem az ellenállásban rejlik. Ulbert arra kérdez rá, hogyan alkalmazkodunk egy változó, olykor ellenséges környezethez, és mi történik, ha nem menekülünk a „szúrás” elől, hanem tanulunk belőle. A kiállítás finoman provokál: mi lenne, ha mi is növesztenénk tüskéket – nem a támadás, hanem a reziliencia, a belső erő jeleként? A tárlat egyszerre esztétikai és ökológiai reflexió a nem puha dolgok gyógyító erejéről.
A kiállítás január 15-ig látogatható.
Részegh Botond: „Hátamra vettelek… hátadra vettél” // Apollo Gallery
Részegh Botond „Hátamra vettelek… hátadra vettél” című kiállítása az emberi kapcsolatok finom, mégis feszültséggel teli tereit járja be. A Kányádi Sándor-versből vett cím nemcsak utalás, hanem kulcs: Részegh alakjai egyszerre kapaszkodnak egymásba és távolodnak, a test, a lélek és a vágy határán egyensúlyozva. Erős kontúrok, redukált formák és kísérletező kompozíciók teszik láthatóvá azt a törékeny ingadozást, amely bennünk is ott munkál: a remény és reménytelenség, a kötődés és az eltaszítás között. A kiállítás egyszerre intim és elemi erejű – olyan tükör, amelyben saját emberi esendőségünk és egymásrautaltságunk rajzolódik ki.
A kiállítás január 30-ig látogatható.
Sarfenstein Ditta: Leltár // Cairo Contemporary
Sarfenstein Ditta Leltár című kiállítása azt vizsgálja, milyen történeteket hordoznak körülöttünk a tárgyak, és vajon mennyire írnak le bennünket azok a dolgok, amelyekkel nap mint nap együtt élünk. A kiállítótérben lebegő, 3D-tollal rajzolt objektumok illuzórikus, szinte virtuális hatást keltenek: mintha az emlékezet rétegei válnának láthatóvá. A tárgyak megrajzolása a kódolás–tárolás–előhívás emlékezeti folyamatát követi, így minden forma egyszerre személyes lenyomat és vizuális kísérlet. Ditta munkái érzékenyen mutatják meg, hogyan fonódik össze a kézműves hagyomány és a kortárs technológia – és hogy a legegyszerűbb tárgyak is komplex önarcképpé állhatnak össze.
A kiállítás január 4-ig látható.
Bentovics Virág és Matulányi-Szabó Zita közös kiállítása // ISBN+
A Where the Wild Roses Grow kiállítás a szerelem és az erőszak veszélyesen vékony határvonalára fókuszál: a két művész egy közös installációban teremt meg egy „vadrózsák kertjét”, ahol a szerelmi fészek intimitása és egy bűntény dermesztő hidegsége egyszerre van jelen. A Nick Cave–Kylie Minogue-duettből kiinduló koncepció a szenvedélybűn toposzát értelmezi újra: hogyan csúszik át a gyengédség kontrollvesztett vággyá, majd pusztítássá. A kiállítás romantikus gótikát, popkultúrát és klasszikus történetmondást is mozgósít, miközben a tér szentéllyé alakul, ahol szépség és halál, vágy és fájdalom összefonódik. Egy vizuálisan csábító, mégis megrendítő installáció arról, meddig tart a vágy, mielőtt rombolássá válik.
A kiállítás december 23-ig látogatható.
Egy része… // Várfok Galéria
A Várfok Galéria 35. születésnapját egy különleges tárlattal ünnepli: az „Egy része…” a Szalóky-gyűjtemény 35 kivételes művén keresztül idézi fel a galéria történetét és a hazai kortárs művészet alakulását. A válogatás olyan darabokat is bemutat, amelyek évtizedek óta nem kerültek közönség elé: Rozsda Endre, El Kazovszkij, Bukta Imre, Nádler István, Fehér László vagy Győrffy László munkái mellett ritkaságszámba menő nemzetközi kapcsolódások is feltűnnek. A tárlat egyszerre intimebb és nagyobb léptékű visszatekintés: egy gyűjtő személyes szempontrendszere és egy intézmény fél évszázados szerepvállalása rajzolódik ki belőle. Olyan kiállítás, amely nemcsak történetet mesél, hanem kontextust teremt újra.
A kiállítás január 24-ig látogatható.
Nyitóképen Diki Luckerson alkotása az Artkartellben.
