Elkezdődött a tiszavirágzás Szegednél
A napsütéses meleg időnek köszönhetően elkezdődött a nyár egyik leglátványosabb és legkülönlegesebb természeti jelensége, a kérészek rajzása a Tisza Szeged alatti, országhatárhoz közeli szakaszán. A napnyugta előtti órákban több helyen is megfigyelhetők a tiszavirágok.
A rajzás időpontja függ a vízhőmérséklettől, a napos órák számától, de egyes feltételezések szerint még a holdfázis is befolyásolhatja.
A tiszavirág a legnagyobb európai kérész: 2,5–3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéik rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.
A faj első említése Arisztotelésztől származhat, ugyanakkor nem teljesen biztos, hogy a tiszavirágról beszélt a görög filozófus. Az viszont már teljesen bizonyos, hogy 1634-ben egy belga orvos megfigyelte, és le is írta a kérészfajt.
A tiszavirág európai és világszinten is jelentős természeti örökség, mely bekerült a hungarikumok közé is. A faj a múlt század elején Európa legtöbb síkvidéki folyója mentén megtalálható volt, mára azonban a klímaváltozás, a folyószabályozások és meder-átalakítások, valamint a vízszennyezés hatására nagy egyedszámú élőhelye a Tisza és mellékfolyóinak környezetére korlátozódott – a kérészek ugyanis érzékenyek a vízszennyezésre és környezetük változásaira.
A csoport veszélyeztetettségét jól mutatja, hogy a hazánkban előforduló mintegy száz kérészfaj közül 11 védett. A védelem alapvetően kiterjed minden egyedre, fejlődési alakra, származékra, így a lárvára, imágóra, kérésztetemre is.
A kérész lárvái a nőstények által lerakott petékből fejlődnek ki a mederfenéken. A kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után júniusban a lárvák előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.
A vízből kibúvó lárvák leginkább a folyó fölé benyúló faágakon, parti köveken, stégeken vedlenek, a nőstények egy, a hímek két alkalommal. A rovarokat már a vájatok szájánál békák várják, de lesben állnak a ragadozó halak és a különféle madarak, köztük tőkésrécék, sirályok.
A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja 5-8 ezer petéjét.
