Elkezdődött a tiszavirágzás Szegednél

Tudomány

A napsütéses meleg időnek köszönhetően elkezdődött a nyár egyik leglátványosabb és legkülönlegesebb természeti jelensége, a kérészek rajzása a Tisza Szeged alatti, országhatárhoz közeli szakaszán. A napnyugta előtti órákban több helyen is megfigyelhetők a tiszavirágok.

Fotó: Komka  Péter/MTVA/MTI
Fotó: Komka Péter/MTVA/MTI

A rajzás időpontja függ a vízhőmérséklettől, a napos órák számától, de egyes feltételezések szerint még a holdfázis is befolyásolhatja.

A tiszavirág a legnagyobb európai kérész: 2,5–3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéik rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.

A faj első említése Arisztotelésztől származhat, ugyanakkor nem teljesen biztos, hogy a tiszavirágról beszélt a görög filozófus. Az viszont már teljesen bizonyos, hogy 1634-ben egy belga orvos megfigyelte, és le is írta a kérészfajt.

A tiszavirág európai és világszinten is jelentős természeti örökség, mely bekerült a hungarikumok közé is. A faj a múlt század elején Európa legtöbb síkvidéki folyója mentén megtalálható volt, mára azonban a klímaváltozás, a folyószabályozások és meder-átalakítások, valamint a vízszennyezés hatására nagy egyedszámú élőhelye a Tisza és mellékfolyóinak környezetére korlátozódott – a kérészek ugyanis érzékenyek a vízszennyezésre és környezetük változásaira.

A Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság idén is kiemelt figyelmet fordít a Tisza folyó élővilágának védelmére, különösen a védett fajokra. Folyamatosan figyelik, mikor várható a kérészek tömeges rajzása, és ebben az időszakban fokozott ellenőrzést végeznek a természetvédelmi őrökkel, a polgárőrség vízi tagozatával és a halászati őrökkel. Bővebben itt lehet olvasni az intézkedésekről.

A csoport veszélyeztetettségét jól mutatja, hogy a hazánkban előforduló mintegy száz kérészfaj közül 11 védett. A védelem alapvetően kiterjed minden egyedre, fejlődési alakra, származékra, így a lárvára, imágóra, kérésztetemre is.

A kérész lárvái a nőstények által lerakott petékből fejlődnek ki a mederfenéken. A kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után júniusban a lárvák előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.

A vízből kibúvó lárvák leginkább a folyó fölé benyúló faágakon, parti köveken, stégeken vedlenek, a nőstények egy, a hímek két alkalommal. A rovarokat már a vájatok szájánál békák várják, de lesben állnak a ragadozó halak és a különféle madarak, köztük tőkésrécék, sirályok.

A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja 5-8 ezer petéjét.