A nő magának szül, hiába állnak mellette a rokonok

Férfiként aggasztó kép látható a kiosztott lapokon: egy éppen szülő nő öléből igyekszik kibújni az újszülött. Persze, túl sokat nem lehet nálunk a tájékoztató. Hogyisne, még a tüzetes áttanulmányozás után benyújtjuk jogos vagy jogosnak vélt igényünket a feltételek korrigálására. Mindezzel veszélyeztetve az orvos, a nővér, valamint a leendő anya között kialakult megszokást.

Már a gyermek világrahozatala sem egyszerű, de mindez könnyebbnek tűnik azok fényében, amely utána következik.

Tehát nem a mellen és/vagy szájba hányás a lényeg, hanem az emberi kapcsolatok útvesztője. Csábi Anna író-rendező kedvelt színpadi témája a család. Csábi felfogásában a család a mindennapos, kisebb-nagyobb összecsapások helyszíne, de a família békétlenei nem jutnak el a nyílt háborúig.

Az előadás felütésének iránytalansága elbizonytalanítja a nézőt. Máshogyan kezdődik, mint ami végül is lesz belőle. Eleinte ugyanis egyértelműen a szülésre készülő kismama kaotikus szemszöge érvényesül. Az első percekből hiányzik a lineáris történet, ami nem baj, de a groteszk szkeccsek a későbbiekben nyomtalanul eltűnnek. A továbbiakban az apa és férj naplójegyzeteit halljuk – szigorú időrendbe szedve.

Csábi rendezése innentől kezdve nagy kedvvel mesél a családról. Nem idealizál, nem próbálja szemérmes elhallgatásokkal, esetleg megszépítésekkel vonzóvá tenni a gyermekvállalást. Nehéz például a szülés után szexuálisan újra egymásra találniuk a pároknak. Egy császármetszés után tíz hétnek kell eltelnie, amíg egyáltalán újra próbálkozhatnak. Azonban az újbóli egymáshoz szokás röpke együttlétei nem könnyűek. Ám az énekszámokkal tarkított előadás alapján a kényszerű önfeladások, a megalkuvások ellenére megéri próbálkozni a családalapítással a vállalkozó szellemeknek. Ennél a puha karnál jobb dolog nincs, mondja Janka, az anya.

A Köldökzsinór-varietében mindannyiunk környezetéből ismerős emberek próbálják átvészelni a mindennapokat, de úgy, hogy folytatni lehessen a gyerek születése előtti életet. Ez utóbbi természetesen majdnem lehetetlen. A családi panoptikum a mindenkinél mindent is jobban tudó Mamából, az ideiglenes nyugalmát a mellékhelyiségben kereső Lali édesapából (Kosznovszky Márton), az életben a helyét kereső Erikából, a barátnőből és mindenekelőtt Jankából (Szegvári Júlia), az édesanyából áll, aki kénytelen szembenézni a változó körülményekkel.

Az előbbiek miatt a sor elejére Györgyi Anna kívánkozik, mert igen eltérő karaktereket játszik plasztikusan. Berta baba szerepét a kicsi számára ismeretlen világra való szünet nélküli rácsodálkozás és a bocsánatot nem ismerő házi diktátor árnyalataiból keveri ki. Mint az önkényuralkodók általában, Berta is nagyban függ közvetlen környezetétől. Mintha Alfred Jarry Übü király című groteszk játékából Übü mama toppant volna be a családi élet rögvalóságába. A pamlagon szétvetett lábakkal ülő ijesztő bálványnak a mozdulatlanságában rejtőzik a kikezdhetetlen ereje, mindeközben mégis elesett és szeretnivaló. Mamaként Györgyi maga a két lábon járó rezignáció. Sok mindent át- és megélt már az asszony. Ritkán beszél hosszabban, hiszen nincs rá szüksége. Titkon örül annak, hogy túl van a gyereknevelésen, mert pontosan tudja, hogy nagymamaként mekkora a hatalma. Gondolatban egy lépéssel Janka előtt jár majd, így bármikor mondhatja, bármennyire nem igaz egyébként, hogy ő előre sejtette a már megtörténteket. Megjegyzései lánya elevenébe találnak, mégis látszik a nagyszülő ragaszkodása lányához és unokájához egyaránt.

Mészáros Blanka önazonos egyéniséget alakít. Erika, a barátnő öntörvényű személyiség, aki nem áll be a sorba, mindig képes szokatlant és újat húzni. Hiába tűnik néha kétségbeesettnek, mégsem az a típus, aki megöregszik egy férfi mellett, hiszen esetében az anyai üzemmód tényleg csak átmenet az újbóli női üzemmódba. Mészáros nagyszerűen érzékelteti Erika lappangó boldogtalanságát, amely aztán azt eredményezi, hogy lesz erő kilépni kapcsolatából, amelyhez hasonlókat mások mókuskerék gyanánt taposnak ki tudja meddig.

Az újdonsült anyuka, mindenféle fogadkozások, vélt vagy valós családi összetartás ellenére, csakis önmagára számíthat a küzdelmes hétköznapokban. Mindezt poénosan játékos formában sugallja a részben műfajmegjelöléssel ellátott, az első negyedórát nem számítva jó ritmusú Köldökzsinór-varieté. Az előadás jó lehetőséget ad az édesanyáknak, az édesapáknak és a nagyszülőknek, hogy saját körülményeikre ismerjenek.

Az előadás színlapja itt található.

Fotók: Kállai-Tóth Anett