Top 10 világirodalmi disztópia
Tíz hátborzongató disztópia a világirodalomból Orwelltől J. G. Ballardig – Bajtai András tíz híres és kevéssé ismert disztópikus regényt mutat be, amelyek mind könyörtelenül szembesítenek bennünket társadalmunk különféle buktatóival.
Angolszász női disztópiák
A mostanra par excellence női disztópiának tekintett alkotás, Margaret Atwoodtól A Szolgálólány meséje (1985) csak a belőle készült 2017-es televíziós sorozatnak köszönhetően vált közismertté. De mi a helyzet a többi női disztópiával az angol nyelvterületen? Sohár Anikó írása.
„Brazília, a jövő országa”
Ezt a tételmondatot az 1940-es évek elején írta le Stefan Zweig, közelről megismerve a hatalmas dél-amerikai ország mindennapjait, ahol, ahogy fogalmazott, „hidak épülnek a falak fölött”. A harmincas-negyvenes évek Európájából kivándorlók valóban így érezhették, miután hátuk mögött hagyták azokat a szörnyűségeket, amelyeket az újkori barbársággal fenyegető óvilágban megtapasztalhattak. Ezt a felhőtlen optimizmust maguk a brazilok sugározták, akik az ország 1822-es függetlenedése óta a kiválasztottság tudatában éltek a brazil föld páratlan gazdagságának, a brazil ember teremtő képzeletének, a brazil nő egyedülálló szépségének mítoszából táplálkozva, a nincstelen, de buja természetével boldogságot sugárzó Bahiában ugyanúgy, mint a gyorsan fejlődő és gazdag „város-anyában”, São Paulóban. Pál Ferenc esszéje.
És mi a helyzet Kínában?
Az utóbbi években Kínában is divatba jöttek a disztópiák. Ezek egy része a nemzetközi színtéren is megjelent, például Hao Csing-fang Hugo-díjas novellája, az Összecsukható Peking magyarul is olvasható Ken Liu Láthatatlan bolygók című antológiájában. És a kínai irodalom és politika közelmúltbeli fejleményei alapján megjósolható, hogy szép számmal fogunk még találkozni ilyen jellegű kínai művekkel. Salát Gergely esszéje az első kínai disztópiáról.
A jövőbe látó ember és a disztópia otthonossága
Az utópia a világ legunalmasabb műfaja. Monotonitásánál, kiszámíthatóságánál csak használhatatlansága ordítóbb. Az emberiség semmit nem tanul belőle, és valójában másra sem való, mint arra, hogy a szerzője eldicsekedjen benne kiváló ötleteivel. Jó ötletei pedig bárkinek lehetnek. Valódi téttel attól a pillanattól fogva bírnak, amikor szóba jön a megvalósításuk. Ha pedig a megvalósításba hiba csúszik, már disztópiáról beszélünk. Ami, szemben az eszményi hely, a tökéletes jövő pusztító unalmával, a lehető legtökéletesebb téma, minden tekintetben. A disztópia látszólag valamiféle negativitás – de csak látszólag. Makai Máté összefoglaló írása.
Fotó (illusztráció): AFP / Thomas Coex
2123 – „Az idő igaz”
2023-ban ünnepeltük Petőfi Sándor 200. születésnapját. A Petőfi-bicentenárium zárásaként időkapszulát helyezett el Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Magyar Nemzeti Bankban, amelyet a tricentenárium évében, 2123-ban nyit majd ki a múzeum akkori főigazgatója. Az időkapszulát Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vette át. Az időkapszulába egy könyvet zártak be, melyben Petőfi versei mellett ma élő költők művei olvashatók. A kézirat címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. A projekt megvalósítója a Petőfi Kulturális Ügynökség.
