Nélküle nem mehetett tovább az LGT zenevonata – 10 éve halt meg Somló Tamás

Somló Iván Tamás néven született 1947. november 17-én saját szavai szerint egy erdélyi félzsidó családban, Budapesten. Szülei ötéves korában elváltak, ő testvérével újra megnősült édesapjuknál maradt. A Práter utcai általános iskola zenetagozatára járt, hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott. Még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig, de kedvence a szaxofon maradt. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására

Rövid ideig az Atlas együttesben zenélt, Beatlest, Rolling Stonest játszottak, és minden mást, amit a luxemburgi rádió adásában hallottak. Az akkor még amatőr Omegának 1964-től három éven át volt tagja, de az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artistaszakmával sem szakított, és utazni is vágyott. A Luxor nevű zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, a cirkuszi szezonban – márciustól októberig – bohóckodott a hangszerekkel, a köztes időben „komolyan” zenélt itthon.

Az artistacsapat 1969-ben szétszéledt, Somló a Baksa-Soós János fémjelezte Kex együtteshez csatlakozott. Zenéjük nem fért bele a hivatalos zenei ízlésbe, médiaszerepléshez nem jutottak, végül 1971-ben feloszlottak. 1972-től a Non-Stop együttes frontembereként lépett színpadra, a következő évben az első magyar szupergroup, a Locomotiv GT basszusgitárosának hívták meg a távozó Frenreisz Károly helyére.

A magyar rock történetébe elsősorban az LGT énekeseként, basszusgitárosaként, szaxofonosaként írta be magát, ő szerezte többek között a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című slágerek zenéjét. Somló Tamás, avagy ahogy a szakma és a közönség is emlegette, „Artúr” kissé karcos hangja teljesen egyedi, azonnal felismerhető volt.

Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi egyre ritkultak, búcsúlemezük 1984-ben jelent meg. Az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben Somló Tamás ötvenedik születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, 2013-ban újra összeálltak két koncertre az arénában, utoljára az év augusztusában léptek színpadra, az alsóörsi LGT-fesztiválon.

Somló 1986-ban Dániába ment „vendéglátózni”, egy külföldi zenészekből álló tánczenekarban énekelt és szaxofonozott, partikon, nagyobb rendezvényeken, hajókon léptek fel. Hat évig ingázott Budapest és Koppenhága között, mielőtt 1992-ben, Demjén Ferenc unszolására hazajött. Demjén rábeszélésére jelentette meg 1992-ben első szólólemezét Som-ló címmel, ezt a Semmi cirqsz (1997), az 50mló koncert (1998), a Zenecsomag (2000), a Best of (2003) és az Egy adag somlói (2007) albumok követték.

számtalan produkcióban működött közre. Ő énekelte az Álom című számot az 1996-os Elvarázsolt Edda-dalok albumon, a Patika (1996) című televíziós filmsorozat két betétdalát adta elő, szerepelt szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban, ő szerezte a Szomjas György rendezte Könnyű testi sértés című film (1983) zenéjét. Jótékonysági koncerteken vett részt, rendszeresen fellépett nosztalgiakoncerteken és fesztiválokon, az ötvenedik születésnapján rendezett budapesti koncertjén a szintén a zeneiparban dolgozó ikerfiai is felléptek. 2006-ban a Szombat esti láz című televíziós show-műsorban táncolt, 2012-ben az egyik kereskedelmi televízióban futó tehetségkutató műsor zsűrijében vállalt szerepet.

A zenélés mellett már ősz fejjel, 2004-ben kapott jogi diplomát, ennek megszerzését még az Omega együttes diplomás zenészei láttán tűzte ki céljául, jogász édesapja még megérte fiának diplomaosztóját. Somlót „szakmai ártalomból” a szerzői jogi kérdések foglalkoztatták. Ugyancsak 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Somló Tamás hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. július 19-én halt meg. Utolsó fellépésére, halála előtt nem sokkal, már nagyon nehezen tudott csak elmenni, de nem mondta le, mert Pécsett egy jótékonysági koncerten játszott beteg gyerekeknek.

Ars poeticáját így fogalmazta meg: „rockzenésznek vallom magam, de mást is el tudok viselni. Minden zenét lehet jól csinálni, ízléssel és tudással”. 2022-ben teret neveztek el róla, és szobrát is felavatták Szigetváron, ahol gyakran fellépett a zeneiskola jótékonysági rendezvényén.

Címlapfotó: A Mini együttes és az LGT együttes közös koncertje 1982. május 2-án. A képen Somló Tamás. Fotó: Fortepan/Hidas Gyula