A Varsói Szerződés Szervezete (VSZ) néhány nappal azután jött létre, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK) felvették a NATO-ba, s egy nappal azelőtt, hogy az osztrák semlegességet kimondó államszerződés aláírásával megszűnt volna a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja. A dokumentum – bár szövegében nem foglalkozott a szovjet csapatok állomásoztatásának kérdésével a szövetséges országokban – a „nyugati agresszorok elleni védelem” szükségességére hivatkozva megfelelő alapot adott ehhez.
A bevezetőből és tizenegy cikkelyből álló, eredetileg húsz évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést nyolc, magát szocialista orientációjúnak nyilvánító ország – Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), Románia és a Szovjetunió – írta alá, és 1975-ben tíz, majd 1985-ben újabb húsz évvel meghosszabbították.
A magas szintű tanácskozásokra, a szerződés végrehajtásával kapcsolatban felvetődő kérdések megvizsgálására Politikai Tanácskozó Bizottság (magyar szóhasználatban Testület) alakult, és működött egy állandó honvédelmi miniszteri és egy külügyminiszteri bizottság is.
Magyarország az 1956-os forradalom idején bejelentette kilépését, de ez a szovjet intervenció miatt meghiúsult. A különutas Albánia 1962-ben felfüggesztette tagságát, majd 1968-ban kilépett, míg Románia 1964-től csak korlátozásokkal vett részt a VSZ tevékenységében. Az NDK tagsága a két német állam 1990. októberi egyesülésével, még a szövetség formális felbomlása előtt szűnt meg.
A szerződő felek vállalták, hogy az ENSZ Alapokmányának megfelelően nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől vagy erő alkalmazásától, és nemzetközi vitáikat békés eszközökkel oldják meg. Ugyanakkor kinyilvánították, hogy a szerződés bármely tagja ellen Európában bekövetkező fegyveres támadás esetén egyenként és közösen – a fegyveres erő alkalmazását is beleértve – azonnali segítséget nyújtanak a támadás áldozatának.
A VSZ három és fél évtized alatt csak két fegyveres akciót hajtott végre, mindkét alkalommal a tagállamokon belül: 1956-ban szovjet csapatok verték le a magyar forradalmat, 1968-ban pedig a VSZ-tagállamok együttes katonai intervenciója vetett véget a prágai tavasznak.
Az 1980-as évek második felében a Szovjetunió egyre súlyosbodó belpolitikai-gazdasági nehézségei miatt a hazai reformokra, a peresztrojkára összpontosító Mihail Gorbacsov szovjet vezető külpolitikai engedményeket tett. 1988. december 7-én bejelentette, hogy egyoldalú lépésként 50 ezer katonát és ötezer harckocsit vonnak ki az NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről. A Varsói Szerződés az év során tárgyalásokat kezdett a NATO-val az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről (CFE), amiről 1990 novemberében írták alá a megállapodást.
(Ennek értelmében, ha a szocialista tábor valamelyik országában veszély fenyegeti a szocialista rendszert, az nem az adott ország belügye, a többi szocialista országnak joga van a beavatkozásra.) 1990 elején Csehszlovákia és Magyarország megegyezett Moszkvával, hogy kivonják az ott állomásozó szovjet haderőket.
1990 júniusában a Politikai Tanácskozó Testület moszkvai ülésén Antall József magyar miniszterelnök részletes javaslatot terjesztett elő a VSZ katonai szervezetének felszámolására, de végül abban állapodtak meg, hogy a szövetség egyenlő és szuverén államok demokratikus elvekre épülő szerződésévé alakul. Ezután már folyamatosan napirenden szerepelt a VSZ katonai szervezetének feloszlatása, amelyre 1991-ben került sor. Januárban a visegrádi együttműködés tagállamai (Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia) közös nyilatkozatban szögezték le: ha Moszkva továbbra is halogatja az ügyben dönteni hivatott, már az előző év novemberére tervezett csúcstalálkozó összehívását, júniusig lezárják a paktum katonai részét.
A Varsói Szerződés katonai struktúrájának felszámolásáról szóló határozatot végül 1991. február 25-én írták alá a Politikai Tanácskozó Testület budapesti, soron kívüli ülésén a külügy- és védelmi miniszterek. Ennek értelmében 1991. március 31-ével hatályon kívül helyezték a katonai együttműködést szabályozó összes szerződést, április 1-jén megszűnt a Varsói Szerződés Szervezetének valamennyi katonai szerve, testülete, intézménye és katonai tevékenysége.
Nyolc évvel később, 1999. március 12-én a Varsói Szerződés egykori tagállamai közül Csehország, Magyarország és Lengyelország a NATO tagja lett, példájukat 2004 márciusában további volt szocialista országok: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia is követték.
