Carrerasszal a Metropolitanban, Domingóval a Scalában énekelt a második Callasként ünnepelt Sass Sylvia

Zenészcsaládban született, édesanyja operaénekes és zenepedagógus, édesapja zenetanár volt, akik korán észrevették, hogy lányuknak abszolút hallása van. Két és fél évesen már Mozart stílusában írt zongoradarabot, kiválóan zongorázott – Bartók Allegro Barbarójával még versenyt is nyert –, gyermekkorának meghatározó operaélménye Verdi Traviatája volt.

Révhegyi Ferencné növendékeként. A Magyar Állami Operaház színpadán 1971-ben, húszévesen debütált Bizet Carmenjének Frasquita szerepében, az intézménynek 1972 és 1979 között volt magánénekese. 1972-ben – Tokody Ilonával megosztva – megnyerte a Magyar Televízió Kodály Énekversenyét, 1973-ban a szófiai énekverseny nagydíját, 1974-ben Moszkvában a Csajkovszkij Énekversenyen úgy lett második helyezett, hogy az első díjat nem adták ki. A bulgáriai versenyen figyelt fel rá az aix-en-provance-i fesztivál igazgatója, akinek meghívására 1977-ben hét estén énekelte a Traviata főszerepét a francia üdülővárosban.

Első nagy sikereit Puccini (Manon Lescaut, A köpeny, Angelica nővér, Tosca), Verdi (A lombardok, Traviata, Az álarcosbál, Don Carlos) és Bellini (Norma) operáinak drámai hősnőiként aratta. Pályája elején az operairodalom klasszikus olasz szerepei mellett számos Mozart- és Wagner-hősnőt is megformált, de elismerés fogadta alakításait kortárs magyar szerzők dalműveiben is (Szokolay Sándor: Sámson és Delila, Durkó Zsolt: Mózes). 1975-től már a nagyvilág leghíresebb operaházai – a londoni Covent Garden, a Grand Opera Paris, a Wiener Staatsoper és a moszkvai Bolsoj – közönsége ünnepelte, koncertezett a New York-i Carnegie Hall és a londoni Royal Festival Hall hangversenytermében, fellépett Japánban, Chilében, Venezuelában.

pályafutása alatt ezt a szerepet énekelte legtöbbször, csaknem száz alkalommal. A következő évben a milánói Scalában Plácido Domingo partnereként lépett színpadra a Manon Lescaut címszerepében, és számos alkalommal énekelte Bartók A kékszakállú herceg vára című művében Juditot. Egy nyilatkozata szerint számára a legkedvesebb hősnő, akit életre keltett, Lady Macbeth, szerepálma pedig Salome (Richard Strauss) volt, amelyet 1989-ben énekelhetett el a budapesti Operaházban, Kovács János vezényletével. Őt kérték fel Gian Francesco Malipiero: Sogno di un tramonto d’autunno (Őszi álom) című – Gabriele D’Annunzio költeménye alapján született – operájának a világpremierjére 1988-ban Mantovában.

Pályafutása alatt nemcsak elénekelte, hanem erős színészi eszközökkel életre is keltette az általa megformált hősnőket. A kritika második Callasként ünnepelte, amire azt mondta, hogy ő az első Sass Sylvia. A görög szopránnal, minden idők egyik legnagyobb hatású opera-énekesnőjével 1976-ban, Leonard Bernstein közvetítésével találkozhatott személyesen, és tizenöt éve Párizsban a színpadon játszotta el Terrence McNally Mesterkurzus című darabjában.

Nézz körül című albumán több külföldi popdal hallható magyarul. Az operett és ő azonban nem találtak egymásra, szavai szerint ebben a műfajban úgy érezte magát, mint elefánt a porcelánboltban, noha néhány operettáriát felvettek vele a rádióban.

Sass Sylvia 1996 és 2000 között dalirodalmat tanított a budapesti Zeneakadémián. Évtizedek óta tart mesterkurzusokat, és számos nemzetközi énekverseny zsűrijének volt tagja. Énekesi hivatása mellett öt évtizede fest portrékat, gyakran angyalokat, absztrakt képeket, műveiből félszáznál több kiállítást szerveztek.

A Hungaroton gondozásában kiadott lemezei mellett a többi közt a Decca lemeztársasággal vette fel a Don Giovannit és A kékszakállú herceg várát Solti György vezényletével (partnere Kováts Kolos volt), a Philips lemezcéggel pedig Verdi Stiffelio című operáját Lamberto Gardelli dirigálásával (az olasz karmesterrel az Operaházban, illetve több közös lemezen is együtt dolgoztak). Énekelt a Bajazzók, A kékszakállú herceg vára és Farkas Ferenc A bűvös szekrény című operájának tévéváltozatában is.

2004-ben jelent meg a Hangok és képek, két évvel később A belső hang című könyve, ezt követte 2009-ben a rajzait is tartalmazó Az álmok éneke, két évvel később Az angyalok bűvöletében, majd 2018-ban A szárny című könyve. A 2016-os Anniversary Edition (Jubileumi kiadás) című kétlemezes kiadványa legkedvesebb dalait és színpadi szerepeit tartalmazza.

Művészi munkáját 1976-ban Liszt Ferenc-díjjal és Székely Mihály-emlékplakettel, 1978-ban érdemes művészi címmel ismerték el. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2004 óta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2018-ban az Olasz Csillagrend lovagkeresztjét vehette át. 2017-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „a világ legrangosabb operaszínpadain és koncertpódiumain egyaránt rendkívül sikeres, az operairodalom szinte minden fontos drámai szoprán szerepét felvonultató művészi pályája, valamint a fiatal tehetségek felfedezése és nevelése iránti elkötelezettsége elismeréseként”.

Címlapfotó: Sass Sylvia Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Állami Operaház volt magánénekese. Fotó: MTI/Kovács Attila