Gézengúz, Jelbeszéd, Kertész leszek – Koncz Zsuzsa 80
Március 7-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját Koncz Zsuzsa Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekesnő, érdemes művész, a magyar könnyűzene egyik legrangosabb képviselője, az első magyar aranylemez birtokosa.
A Heves megyei Pélyen született 1946-ban, apja tanár és kántor, anyja ápolónő volt. Egyik testvére, a 2024-ben elhunyt Koncz András festőművész volt, a másik fényképész.
Gimnazistaként a Magyar Televízió által meghirdetett 1962-es Ki mit tud?-on indult osztálytársával, Gergely Ágival, és a Gézengúz című dallal második helyezést értek el. A tévészereplés után keresték meg az akkor legismertebb amatőr zenekarok, 1963-tól énekelt az Omegával, a Metróval és az Illéssel. Jogi egyetemi tanulmányait az éneklés miatt szakította félbe, első átütő sikerét 1966-ban a táncdalfesztiválon Szörényi Levente Rohan az idő című dalával aratta, ettől kezdve az Illés együttessel, majd a Fonográffal készítette lemezfelvételeit. Dalait eleinte Illés Lajos és Szörényi Levente írta, állandó szövegírója Bródy János lett.
A hatvanas évek fiataljainak életérzését megörökítő Ezek a fiatalok című, Banovich Tamás rendezte filmben elhangzó Szőke Anni balladája, a Mr. Alkohol és az Ez az a ház című dalok már körvonalazták azt a művészeti és szakmai irányt, amely jellemzi Koncz Zsuzsa munkásságát. Szerepelt még a Szevasz, Vera! és a Bűbájosok című filmekben, de a filmezés nem bizonyult az ő útjának.
Első nagylemeze, a Volt egyszer egy lány 1969-ben jelent meg, és az első magyar aranylemez lett.
A következő évben adták ki Szerelem című albumát, ezt követte a Kis virág (1971) és az Élünk és meghalunk (1972). Társadalomkritikus szövegei miatt az 1973-as Jelbeszéd című albumának (amelyből akkor már ötvenezer példány elkelt) terjesztését felfüggesztették, a raktáron lévő példányokat bezúzták, és csak tíz évvel később jelenhetett meg újra.
A betiltást követően Bródy Jánossal együtt kihívást jelentett számára, hogy a dalszövegek a gyanakvó cenzúra ellenére is az önkifejezés eszközei maradhassanak. Az 1974-ben megjelent Gyerekjátékok című album dalai egyértelműen utalnak a politikai környezet elhidegülésére. A Kertész leszek című lemezen Koncz Zsuzsa már csak megzenésített verseket énekelt, amelyeknek a hangszereléséből és előadói stílusából a fiatalok egyértelműen felismerhették a rendszer visszásságairól szóló üzenetet.
Számos dala a magyar könnyűzene klasszikusának számít, a Ha én rózsa volnék, a Sárga rózsa vagy a Jöjj, kedvesem… összeforrott a nevével. Mindemellett a magyar irodalom számos megzenésített versét énekelte nagy sikerrel.
A 70-es évek közepére sorra kapta a külföldi koncertfelkéréseket, eljutott Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, Kubába, Brazíliába és Japánba is. Magyarországi koncertjein a Fonográffal lépett fel. 1979-es Valahol című albumát a szaksajtó az évtized lemezének választotta.
A 80-as évek elején, a Fonográf zenekar megszűnésével új korszak kezdődött pályáján. A dalszövegeket továbbra is Bródy János írta, de a felvételein közreműködő zenészek névsora bővült, többek között Bornai Tibor (KFT), majd Gerendás Péter, Bódi László Cipő (Republic), Závodi Gábor, valamint Lerch István csatlakozott hozzá. Változó összetételű zenei műhelyekben készült például a Fordul a világ című albuma (1988), később az Ég és föld között (1997), majd a nagy sikereket új zenei felfogásban összegyűjtő Miért hagytuk, hogy így legyen? című album (1999) óta állandósultak a zenekar fő tagjai.
1992-től lép fel a Papp László Budapest Sportarénában, legutóbb 2025 októberében, rendszeresen telt házas koncertjeit több DVD-n örökítették meg. 2012-ben először lépett fel a Sziget Fesztiválon. 2013-ban Valahol egy lány címmel jelent meg válogatásalbuma, az év októberében pedig Tündérország című stúdióalbuma is megjelent, amely két hónap alatt platinalemez lett. 2023-ban, az eredeti lemez megjelenésének 50. évfordulóján került a boltokba a Jelbeszéd 2023 című album, amelyen Jelbeszéd 2.0 címmel szerepel az a dal is, amelyet Bródy János kifejezetten erre az alkalomra írt az énekesnőnek.
2018-ban gazdagon illusztrált, mintegy négyszázötven fotót, interjúkat, számos érdekes történetet és a teljesség igényével készített diszkográfiát tartalmazó kötet jelent meg több mint négy évtizedes pályafutásáról.
Emellett sok lemeze jelent meg Németországban, Lengyelországban, Franciaországban és Oroszországban, Erdélyben annak idején még kalózlemezeit is árulták.
Művészetének elismeréseként 1977-ben Liszt Ferenc-díjat, 1989-ben Érdemes Művész címet, 1992-ben Kazinczy-díjat, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1999-ben Huszka Jenő- és eMeRTon-díjat kapott. 2000-ben Maecenas-díjjal, majd a Hungaroton Records hanglemezkiadó Életműdíjával ismerték el, és az Arany Zsiráf díjkiosztó gálán ugyanilyen elismerést vehetett át. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. 2008-ban Kossuth-díjjal tüntették ki „a népszerű zene progresszív formáit a magyar és nemzetközi kultúra legjobb hagyományaival sikerrel ötvöző, maradandó értékeket létrehozó fáradhatatlan munkásságáért”. Ugyanabban az évben Pro Urbe Budapest díjat és Prima Primissima díjat is kapott. 2015-ben Radnóti Miklós antirasszista díjat kapott, és életművéért átvehette a Gundel Művészeti Díjat. 2020-ban Budapest, 2025-ben a főváros II. kerületének díszpolgára lett.
Magánéletéről a nyilvánosság előtt nem igazán beszél, saját bevallása szerint dalain keresztül, a színpadon nyílik meg igazán, és ezt az őszinteséget a közönsége mindig nagyra értékeli.
