Az év, amikor Koncz Zsuzsának két lemeze jelent meg
Kerek fél évszázada, 1975 májusában látott napvilágot Koncz Zsuzsa Kertész leszek, augusztus végén pedig a Ne vágj ki minden fát! című albuma. Az előbbi az első verslemeze, amely egyúttal a legelső hazai pop-rock album, s kizárólag magyar költők verseinek megzenésítései kaptak helyet rajta.
Betiltás után
Az első hazai verslemezt a Sebő együttes jegyzi. Bemutatkozó korongjukon, 1972-ben Sebő Ferenc, Halmos Béla és Berek Kati kizárólag József Attila-költeményeket dolgoztak fel. Rá egy esztendőre jött ki Halász Judit debütáló albuma, a Kép a tükörben, melyen tizennyolc költemény szerepel, köztük külföldi szerzőké, illetve három Bródy-dalszöveg. A városi legenda szerint Bródy János a színésznőnél vendégeskedve levett a polcáról egy Weöres Sándor-kötetet, amely a Csiribirinél nyílt ki. A zenész elővette a gitárját, s megírta a dalt. Az 1969-ben alakult Kaláka csak hét évvel később jutott lemezlehetőséghez, s ekkor 20. századi magyar lírikusok műveit zenésítették meg.
De lépjünk vissza 1973-ba, a Jelbeszéd című Koncz Zsuzsa-lemezhez.
Kezdődött azzal, hogy kicenzúrázták róla a Bolyongok című József Attila-verset. Miért is? E sorok miatt: „Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra? / Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra, / Fénylő csillagokra. / Merre nincs csillagfény – arra fogok menni, / Ott fognak igazán engemet szeretni, / Igazán szeretni.”
Bródy orvosolta a dolgot, s megzenésítette a Kertész leszeket. Igen ám, de a lemezen maradt a Ha én rózsa volnék. Lendvai Ildikó, aki akkortájt a KISZ KB kulturális osztályán dolgozott, így nyilatkozott Csatári Bencének: „A KISZ sem volt azonban naiv (…) pontosan tudtuk, hogy a Ha én rózsa volnék című dalban a »Ha én zászló volnék...« kezdetű versszak az 1968-as prágai bevonulásról szól.”
Közben az első magyar rockfesztiválon, a diósgyőri DVTK-stadionban 1973. június 10-én Bródy műsorvezetőként köszönetet mondott a rendőröknek: „Voltak, akik már tegnap lejöttek Miskolcra, és nem volt hol aludniuk, padokon, az Avas oldalában akarták tölteni az éjszakát. Részükre a rendőrség szállást biztosított.” Az állambiztonság szerint a zenész mondatai miatt rendőrségellenes hangulat alakult ki, sokan beugráltak a pályára, sőt, a zenész maga is hívta őket, jöjjenek közelebb.
Végül Illés Lajos novemberben bejelentette, hogy feloszlik a csapat, amely akkor már a Tolcsvayék és a Trió, illetve Koncz Zsuzsa társaságában KITT-egyletként működött. A Bródy Jánost dicsérő szellemes elnevezés fémjelezte alkotóközösség játszotta fel Szörényi Levente első szólólemezét, az Utazást, a már említett bemutatkozó Halász Judit-albumot, továbbá az Illés búcsúját, a Ne sírjatok, lányok című anyagot, amelyen régi klasszikusokat modernizáltak, valamint a betiltott Jelbeszédet.
A Tolcsvayék és a Trió útján
Levente Utazás című albumának felvételekor alakult ki a Fonográf tagsága, a lemezanyag pedig a zenekar koncertprogramjának gerince lett. Az új csapat nem az Illés útját folytatta, sokkal inkább a Tolcsvayiék és a Trióét. Hallgassák csak!
A Tudom, tudnék úgy szeretni tipikus amerikai west coast nóta.
A Ne sírj, kedvesem vegytiszta southern rock.
A Csak egy kék színű virág pedig dögös country. A felsorolt három stílus jellemezte a Fonográfot. Debüt albumukat ugyan 1974 elején rögzítették, a lemez mégis csak a Kertész leszek után, nyár végén került az üzletekbe. Erdős Péter miatt, aki közölte: addig nem adja ki a Fonográf I-et, ameddig nem veszik fel Koncz Zsuzsa lemezét. Így készült el a Gyerekjátékok.
A címadó dal, bár Szörényi Levente írta, teljesen olyan, akár egy Tolcsvay Trió-szám. Íme:
A refrén – „Egész más ez a játék” – mintegy válasz a Jelbeszéd betiltására, magyarázat az új szövegvilágra, tudniillik a Fonográf és az Illés dalszövegei kétféle Bródy Jánosról árulkodnak.
A country elmaradt
A következő lemez, az idén ötvenesztendős Kertész leszek nem a Gyerekjátékok muzsikáját követi, inkább az Illés akusztikus számainak világát idézi. Ez alól egyértelmű kivétel Bródy Devecseri Gábor-megzenésítése, az Állatkerti útmutató. Két remekmű is kiszaladt az alkotók keze közül. Tolcsvay László Nagy László Adjon az Isten című klasszikusát bluesosította. Arany János Vörös Rébék című balladájának feldolgozása a magyar pop-rock egyik legjobbja, Szörényi Levente életművének ragyogó zafírja.
Ráadásul a stílus elképesztően passzol Koncz Zsuzsa egyéniségéhez, azaz nem a bel canto éneklés, hanem az előadásmód került fókuszba. Nem véletlen a siker és az, hogy egy évre rá újabb verslemezt alkottak, rajta a teljes lemezoldalt elfoglaló Arany-ballada, a Szondi két apródja. Ez már egyértelműen előlegzi a nyolcvanas évek Szörényi Leventéjét, a Hazatérés című album pedig a színpadi művek szerzőjét.
A verslemezek Koncz Zsuzsa legértékesebb felvételei közé tartoznak. Az 1989-es Verslemez III-on már Bornai Tibor és Gerendás Péter is a szerzők közt szerepel – ők 1985-től, az Újhold című anyagtól csatlakoztak az előadóhoz. Az albumot a Vörös Rébék koncertfelvétele zárja.
Egyszerű címmel 2006-ban került a boltokba egy új verslemez, amelynek dalait Tolcsvay László és Bródy János mellett Bódi László Cipő, Závodi Gábor és Lerch István írta.
A Fonográf és a Korál
A Kertész leszek számait nem kizárólag a Fonográf játszotta fel, a stúdióban ott voltak a Korál muzsikusai is. A Taurus felbomlását követően Balázs Fecó Nyugatra ment vendéglátózni, majd hazatérte után összehozta Koncz Zsuzsa kísérő zenekarát, amelyet nem neveztek Korálnak, azonban a lemezen ez a név szerepel. 1974-től 1976-ig Fecó billentyűzött, Brunner Győző (ex-Taurus) dobolt, Makrai Pál (később Rock Színház) gitározott, őt Marschalkó Zoltán (később Kormorán), majd Menyhárt János (V’Moto-Rock, Demjén Ferenc Band) váltotta. Basszusgitáron az Apostol egyik alapítója, Kozma András játszott, helyére Kiss Zoltán (később Karthago), azután Losó László (P. Mobil, Non-Stop, Karthago) érkezett. Ekkor már Seicher Tibor dobolt. Ő a nyugati vendéglátózásból szülővárosába, Debrecenbe tért haza, ahol a Lux zenészeivel megalakította az Astort: Felkai Miklós volt a gitáros, Nagy Istók László basszusgitározott, és Makranczi Béla énekelt. Felkai a Colorban folytatta, Makranczit Várkonyi Mátyás hívta a Generálba (még Horváth Charlie előtt), az ő helyét a magyar Tom Jones, Majsai Gábor és Másik János vette át.
A kísérőzenélés mellett Fecó dalokat írt, amelyek Korál-számokként kerültek kislemezre, például a Hazafelé, Hobo szövegével.
Sikertelenül… Ellenben Balázs Fecó áthangolta a Korált, hogy a Taurus-számok életben tartása mellett új keményrock-nótákat írjanak. Ezért lett az énekes Vikidál Gyula, aki ezt nem közölte P. Mobil-os zenésztársaival, majd a május 1-jei bemutatkozó buli előtt bejelentette: mégis marad a Mobilban. Idő híján Fecó lett a frontember.
Megadatott jelen lennem a debütáláson. Az Előszó, a virtuóz Hammond orgonás intró és az I. László Gimnázium énekkarának hátborzongató kettőse alatt nyújtogattuk a nyakunkat: hol marad az énekes? Aztán Fecó belekezdett: „A tudás fáját elhagyod” (Kiűzetés a paradicsomból), s világossá vált, hogy ő a Korál énekese.
Három lemez egy esztendő alatt
A Fonográf 1975-ben Koncz Zsuzsa két LP-je mellett elkészítette a Na, mi újság, Wagner úr? című saját korongját. Ez kifejezetten rocklemez, lehetne akár az elsővel együtt egy dupla album második fele. Ugyanakkor a Ne vágj ki minden fát! jóval countrysabb. Rajta a ragyogó Kornél és Elvira, Móricz Mihály és Bródy János szerzeménye, én ellenben Anitától ismertem meg, a Moziklip című Tímár Péter-filmben.
A másik Móricz-klasszikus a Zöld szemem kék.
Ez Koncz Zsuzsa koncertprogramjának egyik alapdala lett, ahogy a Mire felnő a gyerek című Tolcsvay–Bródy-szám is.
Szörényi Levente fantasztikus Éjszakája elfért volna a Human Rights című Illés-lemezen.
A leginkább fonográfos szám a Rozi tudja Bródy Jánostól.
