fortepan_147437.jpg

A Macskaduettől a Hoféliáig – 90 éves lenne Hofi Géza, a paródia és a politikai humor mestere

Kilencven éve, 1936. július 2-án született Hofi Géza Kossuth-díjas előadóművész, a magyar kabaré kiemelkedő tehetségű, népszerű egyénisége, a politikai humor mestere, az egyik legnépszerűbb magyar parodista és humorista.

Eredeti neve Hoffmann Géza volt. Az érettségit követően háromszor is sikertelenül felvételizett a színművészeti főiskolára, de a színészszakmától ez sem vette el a kedvét. Porcelángyári munkásként helyezkedett el, s katonai szolgálata után beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, emellett játszott a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában is.

1960-ban a Fészek Klubban megkereste Szendrő Józsefet, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatóját, aki (immár Hofi néven) szerződtette. A kis színházi szerepek, a beugrások azonban nem elégítették ki, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket, és hamar kiderült, hogy

ha színésznek nem is elsőrangú, parodistának zseniális.

Ezen felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, s mind nagyobb sikerrel vállalt fellépéseket, az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel vidéki városokban is szerepelt. 1967-től dolgozott Koós János táncdalénekessel, párosuk hatalmas sikereket aratott, Macskaduett című számukból a hetvenes években Nepp József rendezett rajzfilmet.

Hofi Géza a Magyar Rádió és a Magyar Televízió Null:nulla című 1970. évi szilveszteri vetélkedőjén. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
Hofi Géza a Magyar Rádió és a Magyar Televízió Null:nulla című 1970. évi szilveszteri vetélkedőjén. Fotó: Szalay Zoltán/Fortepan

A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsora hozta meg számára, amikor a Táncdalfesztivált, annak legnépszerűbb énekeseit parodizálta. 1970-ben szerződött a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához, ahol előadásai telt házzal futottak. A televízióban is foglalkoztatták, emlékezetes siker volt Rózsa Sándor-paródiája, s többéves huzavona után az MTV levetítette Kádár-paródiáját is.

Komlós halála után, 1982-ben elhagyta a Mikroszkópot, a következő évben a Madách Színház tagja lett. A Madách Kamarában Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel, műsora lemezen is megjelent. Az 1987-től futó Élelem bére még ezt is túlszárnyalta: 2001 májusára elérte az 1500. előadást. Mindkettőnek ő volt az írója és szerkesztője,

így szinte mindegyik előadás egyedi volt, napról napra változott,

Hofi az aktualitásokat, a napi eseményeket is beleszőtte műsorába egy-egy félmondattal.

Sikereinek titka a közönséggel való szoros kapcsolat, a közélet eseményeinek kíméletlen, de mégsem sértő és közérthető bírálata, a gyors reagálóképesség volt, poénjai generációk számára váltak szállóigévé. Gyilkos humorral figurázott ki mindent és mindenkit, aki vagy ami arra érdemes volt, baloldali nézeteit soha nem titkolta. Számos lemeze jelent meg (amelyek rendre aranylemezzé váltak), az első 1970-ben Hofi címmel – a magyar hanglemezkiadás történetében ez volt első olyan felvétel, amely a humor műfajában készült. Állandó résztvevője volt a szilveszteri rádiókabaréknak. Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, műsorainak hangvétele és stílusa, egyéni humora mit sem változott, egyszemélyes intézménnyé vált.

Korát megelőzve kitalálta a ma stand-up comedynek nevezett műfajt,

pályatársai szerint egyetlen szakmai besorolás sem érvényes munkásságára, ahogy mondták, foglalkozása egyszerűen: Hofi.

Munkásságát, szakmai teljesítményét 1970-ben és 1973-ban Jászai Mari-díjjal, 1977-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész címmel ismerték el. 1979-ben neki ítélték a Karinthy-gyűrűt, 1987-ben eMeRTon-, 1995-ben Déryné-díjat kapott. Hatvanadik születésnapja alkalmából, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 1998-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. 1997-ben a közönség a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választotta, s lábnyomát rögzítették a pesti Broadwayn. 2001-ben Pro Cultura Urbis díjat vehetett át több évtizeden átívelő töretlen művészi pályájáért, jellegzetes figurái megteremtéséért, különleges egyénisége és a sajátosan magyar humor sikeres ötvözéséért.

Hofi Géza humorista az 1979-es szilveszteri kabaré felvételén. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
Hofi Géza humorista az 1979-es szilveszteri kabaré felvételén. Fotó: Szalay Zoltán/Fortepan

Egészsége a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, átesett egy szívinfarktuson, egy szemműtéten, ám amint állapota engedte, színpadra lépett. 2002 februárjában visszatért a világot jelentő deszkákra, 2002. április 7-én játszott utoljára a Madách Kamara színpadán.

Hofi Gézát 2002. április 10-én hajnalban, álmában érte a halál. A Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, emlékét a Nagymező utcában felállított szobor is őrzi. 2011-ben az Örkény Színházban felavatták gránitban megörökített lábnyomát, 2021 júliusában, 85. születésnapján emléktáblát avattak a budapesti Anker közben egykori lakóhelye falán. Rádiós és televíziós felvételei újra és újra adásba kerülnek, a videómegosztó portálokon is nagy nézettségnek örvendenek, bizonyítva, hogy humora változatlanul népszerű és aktuális. Tiszteletére kisbolygót neveztek el 180857 Hofigeza néven.

Ez is érdekelheti

Nincsen szilveszteri műsor Hofi és hungarocell csillag nélkül

A szilveszter tele volt izgalmakkal, már csak azért is, mert este hatra hálaadó misére kellett mennem. Hazaérünk-e az esti filmre, vagy ott kell-e hagyni a délutáni westernt?

Örökzöldek Hofi Gézától

A humor mestere 1936-ban ezen a napon született. Számtalan ma is idézett szállóigét köszönhetünk neki, ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.

A humor megszelídíti a halált

A négyezer évvel ezelőtt élőket is ugyanaz szórakoztatta, mint a mai embert: politika, pikantéria és gúny. A korszak egészét, politikai életét, mindennapjait lehetetlen rekonstruálni, így gyakran nem is értünk egy viccet néhány ezer évvel ezelőttről. Más a helyzet a 19. század nagy élclapjaival, az Üstökössel és a Borsszem Jankóval: segítségükkel megfigyelhető, hogyan került a fősodorba a nemzeti és polgári humor.

„A kedély a legfontosabb színészi eszköz” – Cserna Antal és a humor

„A humor nem hangulat, hanem világnézet” – írta Wittgenstein. „A színészet nem pofavágás” – mondta Zenthe Ferenc. Egy hanemet az ő mondata után is írhatnánk, de hogyan folytatnánk aztán? Folytassa inkább Cserna Antal.