Baumgarten Sándor 1864-ben született Dunaföldváron, középiskoláit és műszaki tanulmányait is Budapesten végezte, 1888-ban kapta kézhez diplomáját. Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Weber Antal építészek mellett dolgozott, és több európai tanulmányúton is részt vett. 1894-ben társult Herczegh Zsigmonddal, 16 évig működtették közösen irodájukat. Az első világháború előtti Magyarország alsó- és középfokú iskolahálózatának fejlesztésében oroszlánrészt vállaltak: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kizárólagos intézménytervezői voltak. Kisdedóvók és népiskolák számára kidolgoztak egy mintatervsorozatot, de egyedi iskolaépületeik száma is meghaladja a százat.
Ennek az időszaknak köszönhető Baumgarten páratlanul termékeny életműve: a Nemzeti Örökség Intézetének adatai szerint 37 óvodát, 118 elemi iskolát, 45 gimnáziumot és más középiskolát, 21 tanítóképzőt és 84 egyéb (polgári fiú- és leányiskolát, kereskedelmi és felsőkereskedelmi iskolát, bábaképzőt és siketnéma-intézetet) tervezett.
Az építésztársaik több fórumon is lázadtak Herczegh és Baumgarten kiváltságos helyzete ellen, eredménytelenül, az utókor pedig hálás a szépen kialakított, funkcionális épületekért. Eleinte eklektikus stílusban alkottak, legelső közös alkotásuk a Királyi Magyar Egyetem (jelenleg ELTE Állam- és Jogtudományi Kar) Egyetem téri neobarokk épülete.
1899-ben Lechner Ödön is csatlakozott irodájukhoz, miután szakított korábbi társával, Pártos Gyulával. Együtt tervezték meg a Magyar Királyi Postatakarékpénztár épületét a Hold utcában, eközben Baumgarten a Vakok iskolája és az Erzsébet Nőiskola (jelenleg Teleki Blanka Gimnázium) tervén dolgozott. Baumgarten épületei ezután le sem tagadhatták a magyaros szecesszió mesterének hatását: a téglaszalagok, virágdíszek, ívelt vonalak, növényi ornamentikájú kovácsoltvas kerítések, korlátok és Lechner kedvelt szív motívumai is megjelentek tervezésein.
Baumgarten nem csupán építész, hanem vállalkozó, építésvezető is volt, aki felelősséget vállalt épületei jó minőségéért.
Felelősségtudata megnyilvánult abban is, hogy amikor az első világháború idején a liszt hiánycikké vált, malmot vásárolt, hogy ezzel segíthesse az éhezőket. Baumgarten akkor sem esett kétségbe, amikor a háború után az építőipari vállalkozások – köztük az övé is – válságba jutottak: vásárolt négy fekete lovat, és temetkezési vállalkozóként működött tovább.
1928-ban Budapesten hunyt el 64 éves korában.
Talán legismertebb alkotása a Városliget szélén álló Vakok iskolája és mellette az egykori Erzsébet Nőiskola épületkomplexuma. A Vakok Intézete egyike hazánk kevés olyan intézményének, amely megépülte óta ugyanazt a funkciót látja el: a vak gyerekek oktatását. 1904-ben készült el a csodálatos palota, amely szerencsére nagyrészt átalakítás nélkül, eredeti formájában vészelte át az elmúlt 121 évet. Kívülről a szecesszió téglasávos díszítése az uralkodó, belülről kedves szívminták, virágos korlátok, szépen faragott ajtók, ablakok, szekrények találhatók. Baumgarten igényességét mutatja, hogy az épület ereszcsatornáit a padlásra, erre a célra kialakított kádakba vezette be, mert szerinte a lefutó ereszcsatornák elrontották volna a palota látványát.
Az iskola dísztermében található hazánk egyik legnagyobb, összefüggő festett üvegablaka: az intézményalapító József nádorról elnevezett Nádor-terem ékessége a Zsellér Imre által elkészített ólomüveg ablak, amelyen angyalfigurák, Habsburg József nádor, Szent István, Margit, Erzsébet és Imre mellett vak gyermekek alakjait láthatjuk, akik az oktatás négy fő pillérét jelképezik: a művelődést, a kézművességet, a zenei és az erkölcsi nevelést.
A meggyilkolt Erzsébet királyné emlékének adózva nevezték el az Erzsébet Nőiskolát, amely a Vakok Intézetének közvetlen szomszédságában épült fel 1902-ben. A teljes épületegyüttest egy egységes, gyönyörű kovácsoltvas kerítés veszi körül, amely szerencsére karbantartott, jó állapotban van a mai napig.
A homlokzati díszeitől megfosztott iskolaépület még a mai kopott állapotában is lenyűgöző: a lechneri szecessziót jellemző téglaszalagos díszítések, a főbejárat feletti kupola, a téglaszalagok hullámvonalai együtt rendkívül dekoratív megjelenést biztosítanak az épületnek. Ahol a vakolat még jó állapotban megmaradt, ott láthatók az ablakok körüli szamárhátíves, kissé keleties hangulatot árasztó vakolatkeretek.
Az iskolaépületek kapui ékesen bizonyítják, hogy a szecessziós építészek, köztük Baumgarten Sándor is mennyire igényes és kreatív volt. Mindhárom kapu az asztalos- és kovácsmesterek remeke, de teljesen különböznek egymástól!
A szegedi Fölsőbb Leányiskola, később leánygimnázium is a lechneri magyaros szecesszió stílusában épült. A vörös klinkertégla szalagokból álló motívumok rendkívül elegáns megjelenést biztosítanak az iskolaépületnek. A vakolattükrök kék színű virágai, a kapu szecessziós vasrácsa, a faragott kődíszek mintha kiemelten az itt tanuló diáklányok kedvéért készültek volna ilyen díszes kivitelben.
A Völgység tájegység központjának, Bonyhádnak talán legszebb épülete az evangélikus gimnázium. Sárszentlőrincen 1806-ban alapították az evangélikus iskolát, amely a megnövekedett lakosságszám miatt Bonyhádra tette át a székhelyét. 1906-ban, az iskola százéves fennállásának ünnepén határozták el, hogy új iskolát építenek, amely másfél év után, 1908-ban már meg is nyitotta kapuit. Baumgarten Sándor a lechneri magyaros szecesszió stílusát választotta, de ahogy mestere is sokszínű volt, úgy a tanítványa sem maradt le: nem a már „megszokott” téglaszalagos, hanem a felvidéki reneszánsz városok pártázatos oromzatú építészetét vette alapul. A díszítések ezúttal a vakolaton jelennek meg: növényi indák, virágok, szívek láthatók az elegáns épületen. Még a padlásablakok is díszítő funkciójúak.
1557-ben alapították Nagykőrösön a református iskolát, amely büszke arra, hogy névadója, Arany János egykor az iskola oktatója volt. Az 1901-ben, egy év alatt felépült iskola homlokzatán Baumgarten a tégla és vakolat közötti színkülönbséget alkalmazta díszítő elemként. Itt azonban éppen fordítva, mint a többi épületén: a téglahomlokzatból virítanak ki a vakolattükrök. Az eklektika és a szecesszió harmonikus egységet alkot az épületen, amelynek kiugró sátorteteje szinte megkoronázza az iskolaépületet.
Cházár András kezdeményezésére 1802-ben alapították a Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézetet. Az intézet száz évvel később bővült Baumgarten Sándor tervezésének köszönhetően: önálló épületet emeltek a gyógypedagógiai tanítóképző számára. A téglaszalagos, impozáns iskolaépület Vác ékessége a mai napig.
Újpesten, jelenleg üresen állva várja jobb sorsát Baumgarten Sándor egyik jelentős tervezése, amely szintén a téglaszalagos épületei sorát gazdagítja. A szép vonalvezetésű téglasávok, a két különleges sárkányos zászlótartó, a tető kerámiadíszei, a finoman rácsozott, üvegezett bejárati ajtók harmonikus egységbe fogják a nevezetes iskolaépületet: 1982-ben itt forgatták Gothár Péter Megáll az idő című kultikus filmjét.
1904-ben épült fel dr. Niedermann Gyula neves ideggyógyász magán-elmegyógyintézete Budapest szélén, a jelenlegi XV. kerületben. 1912-ben állami kezelésbe került, munkáskórházként működött tovább, ahol elsők között helyezték a rehabilitációt előtérbe. 1945-től a rendszerváltásig szovjet katonai kórháznak használták. Jelenleg a kerület szakrendelőinek ad otthont. A hét épületből álló kórház főépületét szecessziós vakolatdíszek ékesítik, az ablakok különösen szép növényi ornamentikával kerítettek. A főépület belsejében fennmaradt az eredeti terrazzoburkolat – igaz, linóleummal takarva –, és a gyönyörű magyaros virágmintájú lépcsőkorlát, amely egyezik a nagykőrösi gimnáziuméval.
1902-ben épült fel Újpesten az Állami Népiskola, amely az eklektika és a szecessziós stílus keverékének is tekinthető. Az épület szerkezetileg inkább eklektikus, de díszítésében a szecesszió jegyei vannak többségben: Újpest címere mellett virágdíszek és szétterjesztett szárnyú baglyok, a tudás jelképei láthatók még ma is az épületen.
„Baumgarten Sándor nem abban volt nagy, amit úgy hívnak, hogy „építőművészi teremtőerő”, nem volt ő úttörő nagy mester, mint Feszl Frigyes, vagy Lechner Ödön, azonban nagy volt abban, hogy amit a nagy mester megálmodott, azt ő, mint művezető építész valósággá varázsolta, megépítette, örökbecsű emlékké tette” – méltatta 1928-ban nekrológjában Fábián Gáspár, az Építő Ipar – Építő Művészet folyóirat felelős szerkesztője.
Fotó: Budai Kriszta / Kultúra.hu
