A könyvek, amik vagyok: Lantos Lili
Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Lantos Lili elismert gasztroblogger és tartalomgyártó, akinek munkássága magvát a zsidó, a magyar és a kelet-európai konyha fúziója, valamint a családi receptek és az identitás ételeken keresztül való megőrzése jelenti. Rengeteget olvas, ezt másfél évtizede angolul teszi. Most olyan könyvekről mesél, amik mélyen érintették őt, és magyar nyelven vagy magyar szerző által íródtak – egyet leszámítva.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal teljes életműve fantasztikus, azon belül az Utas és holdvilág életem valaha volt legmeghatározóbb olvasmánya. Ebben a könyvben minden benne van, ami egy élet elindításához kell. Olyan, mint egy beavatás. Nagyon jók a benne lévő kacskaringós utazások, amik – ahogy a való életben is teszik – ráébresztik az embert arra, hogy ki ő, és mit akar valójában. Különösen tetszenek a könyvben megjelenő karakterek.
Mihály alakjában teljesen magamra ismerek, több szempontból is. Addig kalandozik, próbálkozik és győzködi magát – nem kevés humor kíséretében –, ameddig rá nem jön, hogy mit akar az életben, és mit nem. A regény szépen leírja az adott kort és a magyar felső középosztály hangulatát. Végül nem derül ki pontosan, hogy mivé kerekedik Mihály élete, én mégis egyfajta elégtételt érzek. Abban bízom, hogy a főszereplő más utat választott ahelyett, amit a történet eleinte felvázolt.
Ez egy megunhatatlan könyvélmény számomra – magyarul is, de hozzáteszem: a közelmúltban harmadjára olvastam el angolul. Ezen a nyelven is nagyon szeretem, minden külföldi barátomnak ezt ajándékozom. Angolul a Journey by Moonlight címet kapta.
Edith Eva Eger: A döntés
Ez a könyv nem magyarul íródott, de a szerzője magyar származású. A témája sok szempontból kapcsolódik hozzám és ahhoz, amiből jövök: a női felmenőimhez, rokonaimhoz. Van egy hipotézisem, miszerint a magyar zsidó nőknek van egy igazán különleges jellembeli és karakterbeli sajátossága: a tartás. Legtöbbjükben azért van ez jelen, mert eléggé megcincálta őket az élet.
Amikor ennek a könyvnek az elképesztő nehéz tartalmát olvasom, egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a saját életem meghatározó női karaktereitől. Eger ugyanúgy beszél, mint ahogy a nagymamám beszélt csirkepaprikás-főzés közben – azzal a különbséggel, hogy az én nagymamám nem tudott megbocsátani. Ő az utolsó percig sokkal csípősebb és szigorúbb volt az általa átélt fájdalommal kapcsolatban.
A döntés olvasása közben úgy éreztem, a nagymamám helyett is meg tudok bocsátani. Ez a könyv sokunkat feloldozott a zsidó társadalomban – bátran nevezhető a transzgenerációs traumahordozók bibliájának.Imádom a benne foglalt megközelítéseket, és azt is, ahogy a könyvben szereplő kislány – akinek a talpa alól elképesztő brutalitással és kegyetlenséggel húzták ki a szőnyeget – túlélőként doktorrá avanzsálva rengeteg életet megkönnyítő karriert járt be.
Dalos György: A körülmetélés
Méltatlanul kevesen ismerik ezt a könyvet. Rövid olvasmány, mindössze 158 oldal. A családommal jól ismerjük Dalos Györgyöt, aki ma egy Berlinben élő magyar író, költő. Fantasztikus ember. Az apukámmal egy időben élt gyerekkorában a budapesti zsidó árvaházban az ötvenes-hatvanas évek elején – az ő generációjuk közvetlenül a háború után, vagy picivel az előtt született. Tragikus sorsú, sorozatosan traumatizált gyerekek voltak.
Ebből az alapállapotból sikerült megírnia Dalosnak A körülmetélés című könyvet, aminek Singer Robi a főszereplője, aki nincs körülmetélve, mert a háború után nem merték elvégezni a beavatkozást a zsidó gyerekeken – az nem derül ki, hogy ez a karakter ő maga, vagy sem, de gyanítom, hogy igen. Ahogy apukámnak, úgy ennek a karakternek is élt az anyukája és a nagymamája, amikor bekerült az árvaházba, ám nem tudták eltartani őt, és meg kellett hozniuk a nehéz döntést, hogy intézménybe adják.
Azért szeretem ezt a könyvet, mert ahogy Dalos az árvaház jeleneteiről beszél, szinte az apámat hallom. A könyv roskadásig tele van zsidó humorral, elképesztő szellemesen beszél a létező leglehetetlenebb és legnehezebb helyzetekről egy gyerek nézőpontjából. A zsidó humor lényege, hogy úgy nevet önmagán – nem másokon, önmagán –, hogy közben magában hordja több ezer év fájdalmát, kirekesztettségét, hontalanságát és bölcsességét.
Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk
Esterházy Péter Csokonai Lili álnéven megjelent regényét a fantasztikus irodalomtanárom nyomta a kezembe nyolcadikos korom körül. Nem tudtam, mire vélni ezt, nem tudtam, miért kapom, de elolvastam, és teljesen odáig voltam a könyvért, napok alatt többször is elolvastam, a buszon is ezt bújtam.
Esterházy írja meg benne az általa kitalált fiktív, roma karakter, Csokonai Lili drámáját, Lili tollával. Ezt olyan elképesztő nyelvezettel, szavakkal, szófordulatokkal és akcentusokkal teszi, hogy az agynak akár többszöri olvasásra is szüksége lehetne, de nincs, mert mindez tisztán felfogható. A történetben Lili beleszeret egy rangban nem hozzáillő emberbe, aki aztán elbánik vele, majd Lili lebénul egy autóbalesetben. A könyvet később memoárként, visszaemlékezésként írja tolószékből, egy panellakásban.
Olyan áhítatos, fennkölt hangon és nyelven fogalmazza meg egy emberi sors tragédiáját, hogy azt halandó ember már-már alig érti. Lili csivitelő, szerelmes, boldog, élettel teli, gyönyörű lány volt, és akkor derül ki, hogy mi minden rejtőzött benne, mekkora lelke és szíve van – valamint oka, hogy jelen legyen a földi világban –, amikor megírja a történetét a halál torkában.
A könyvből film is készült Érzékek iskolája címmel, amiben Gryllus Dorka alakítja Lilit, Kaszás Attila pedig a szerelmét, és elmondhatatlanul tetszett. Ez a könyv is bizonyítéka annak, hogy Esterházy az egyik legnagyobb tehetség volt az egész világon. Ő a könyvvel változtatta meg az életem, Gryllus Dorka pedig a filmben nyújtott alakításával.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Gyerekként minden évben elolvastam ezt a könyvet, és minden évben valami mást jelentett. Amikor gyerekeim születtek, először A kis hercegből kezdtem felolvasni nekik, amit akkorra már szinte fejből tudtam. Nagyon érdekes, hogy mindkét gyerekem máshogy reagált rá, más volt nekik fontos belőle, másra kérdeztek rá a történetet hallva, másik oldalt kellett a kérésükre egymás után többször felolvasni nekik.
Még jegyzeteltem is, hogy mi ragadta meg a fiam és a lányom figyelmét, mert arra gondoltam, hogy ha húsz év múlva megmutatom nekik ezeket a jegyzeteket, talán fontos impulzus éri őket, vagy akár választ kapnak valamire az életükben.
Érdekesség, hogy épp a minap voltunk egy iskolai nyílt napon abban az intézményben, ahova a kislányomat tervezzük beíratni. Az épületben egy teljes emelet van A kis hercegnek szentelve, különböző művek, írások, rajzok vannak kiállítva, ugyanis, A kis herceg az iskola egyik jelképe. Nagyon megérint ez a szép egybeesés.
Címlapfotó: Horváth Virág