A nap, amikor először mehettünk alagúton a Lánchídtól a Krisztinavárosba
Százhatvankilenc évvel ezelőtt – 1857. április 30. – adták át a forgalomnak a budai Váralagutat. Ettől kezdve Krisztinavárosból a Duna partjára, majd onnan Pestre eljutni már csak néhány percet vett igénybe. Az évforduló alkalmából Kiss Eszter készített képregényt, amely a Kultúrapont jeles eseményeket bemutató képregénysorozatának harmadik része.
Bár a Várhegy átfúrásának gondolatát az épülő Lánchíd budai hídfőjénél gróf Széchenyi István már 1842-ben felvetette, a kivitelezésre néhány évet még várni kellett. Ezért aztán a Lánchíd 1849-es átadása után is csak hosszadalmas és kényelmetlen úton lehetett Krisztinavárosból a Duna partjára eljutni, ugyanis előbb fel kellett menni a Várba, azon keresztülmenni, majd leereszkedni a másik oldalon.
Az alagút építése végül 1853. február 10-én kezdődött el. Clark Ádám a Lánchíd tengelyét alapul véve kitűzte az alagút irányát, majd több száz munkással egyszerre kétfelől kezdték átfúrni a budai Várhegyet, és hét és fél hónap alatt végeztek a munkálatokkal. A hegyet alkotó kemény kőzet felrobbantásához 800 mázsa lőport használtak fel, de az építőknek a Várhegy üregeiből megállíthatatlanul csordogáló vízzel szembeni védekezés is nagy kihívást jelentett.
Az elkészült alagút 350 méter hosszan, 9,5 méter szélesen vezet át a Várhegy alatt, a középen 7,8 méteres magasság a bejáratokig 10,6 méterre nő a világítás érdekében. A belső megvilágítást gázlámpák biztosították, az úttest fakocka borítást kapott. A gyalogosközlekedés 1857 márciusában indult meg, a közúti forgalomnak ugyanez év április 30-án adták át a létesítményt. A keleti, klasszicista homlokzatot Clark Ádám, a krisztinavárosi romantikus kaput Frey Lajos tervezte, a kapuzatokat Reitter Ferenc fejezte be 1858-ban. Az építkezés 524 ezer forintba került.
Fotó: Kiss Eszter
