A poptörténelem első globális médiakatasztrófája
1966. augusztus 11-én Chicagóban próbálta eloltani John Lennon a tüzet, amit óvatlan mondata gyújtott, amikor úgy fogalmazott: „népszerűbbek vagyunk, mint Jézus”.
Egy ártatlan beszélgetés az Evening Standardnél
A történet gyökerei 1966 kora tavaszáig nyúlnak vissza, midőn Maureen Cleave, az angol Evening Standard újságírója interjúsorozatot készített a Beatles tagjaival. A Lennonról készült portréban – amely a How Does a Beatle Live? (Hogyan él egy Beatle?) címet viselte – otthonában a muzsikus úgymond társadalomkutatói minőségben szembesítette az olvasókat a nyilvánvaló ténnyel, tudniillik azzal, miszerint a brit ifjúság vasárnaponként a templomok helyett inkább koncertekre jár.
Mondandója efféleképpen hangzott:
A kereszténység el fog tűnni, és összezsugorodik. Nem kell róla vitatkoznom; igazam van, és be fog bizonyosodni. Most népszerűbbek vagyunk, mint Jézus; nem tudom, melyik megy tönkre előbb, a rock ʼnʼ roll vagy a kereszténység. Jézus rendben volt, de a tanítványai buták és közönségesek voltak. Az ő csűrés-csavarásuk rontja el az egészet.
A szigetországban e szavak semmiféle felháborodást nem szültek, mivel az angol közönség pontosan értette a szociológiai megfigyelés lényegét. No igen, a brit humor (amit amúgy Lennon is gyakorolt) edzetté tette őket.
Lángoló bakelitek az USA-ban
A helyzet ellenben drámai fordulatot vett, amint a tengerentúli Datebook magazin júliusban címlapra emelte az idézetet, az USA-ban azonnal elszabadult a pokol. A puritán erkölcsök védelmezői nem sokat teketóriáztak. Alabamai és texasi rádióadók sora tiltotta be a Beatles-dalok műsorra tűzését, sőt mi több, nyilvános lemezégetéseket szerveztek. Lángolt a vinyl. A Ku-Klux-Klan fenyegetőzésekbe fogott, hovatovább a szervezet a zenekar augusztusi turnéjának megzavarását helyezte kilátásba. Csatlakozott a bojkotthoz Dél-Afrika közszolgálati rádiója, miként Franco Spanyolországában úgyszintén éles egyházi megbélyegzés fogadta a nyilatkozatot.
A Vatikántól a Telegraphig: nemzetközi észrevételek
Kiviláglik, hogy a korabeli sajtó éles megosztottságot mutatott a fejlemények kapcsán. A The New York Times részletesen tárgyalta a koncertkörút körüli biztonsági kockázatokat.
A Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano akkortájt élesen megrótta Lennont, felhívva a figyelmet arra, hogy egyes témákkal nem illik tréfálkozni. Évtizedekkel később, 2008-ban ugyanakkor a vatikáni orgánum megbocsátott, s a mondatot csupán „fiatalos hencegésként” értékelte.
Sajtótájékoztató a fenyegetés árnyékában
Így érkeztünk el 1966. augusztus 11-hez. A gombafejűek Chicagóban, az Astor Tower Hotelben hívtak össze sajtótájékoztatót. A menedzser, Brian Epstein szorgalmazta a tisztázást, hiszen a lemondott fellépések és a fizikai erőszak réme lebegett a fejük felett. A láthatóan feszült, izzadó Lennon kénytelen-kelletlen magyarázkodásra kényszerült.
Megnyilvánulása a következőképpen alakult:
Ha azt mondtam volna, hogy a televízió népszerűbb, mint Jézus, talán megúsztam volna.
„Sajnálom, hogy kinyitottam a számat. Nem vagyok antivallásos... Bocsánatot kérek – ha ez megnyugtat benneteket.”
Kitetszik, hogy Lennon jobb híján visszakozott, jóllehet nem a saját álláspontját vonta vissza, hanem tisztázta: „Nem azt mondtam, hogy jobb vagy nagyobb vagyunk, mint Isten vagy Jézus.”
A turné eztán ugyan lezajlott, de a folyamatos rettegés felőrölte a négy muzsikus idegeit. Alig két héttel később San Franciscóban utoljára léptek fizetős közönség elé, s örökre visszavonultak a turnézástól a stúdió csendjébe.
