A The Beatles csodafegyverét a jövőből küldték vissza

A Revolver tele van máig megfejtésre váró titkokkal, a Klaus Voormann tervezte borítón is látható néhány. Az erotikus rajzairól is ismert szecessziós képzőművész, Aubrey Beardsley ihlette cover feladványain ma is vitatkoznak a rajongók. A fotókollázsokkal teli rajzok közül Paul McCartney portréjának fülében egy azonosítatlan figurát látunk, máig nem derült ki, hogy ki ő.

Mivel a Revolver a pop egyik monolitja, azon sem csodálkozunk, hogy a lemeztasak a legjobb albumborító kategóriában elnyerte az 1967-es Grammy-díjat. A Revolver a gombafejűek hetedik stúdióalbuma, 1966. augusztus 5-én jelent meg. Az Eleanor Rigby és a Yellow Submarine kettős A oldalas kislemezdalokkal végezte el a tüzérségi előkészítést. (A kettős A oldal azt jelenti, hogy mindkét dalt kiemelt fontosságúnak tartják.) Az albummal lezárult a Beatles történetének első korszaka, ugyanis a komoly stúdiótechnikai bravúrokkal rögzített dalokat a zenekar nem tudta koncerteken reprodukálni, ezért még abban az évben befejezték a koncertezést. (Ekkor a stúdiótechnika fejlettebb volt a koncerttechnikánál, és a Beatles rajongói amúgy is túlkiabálták a maximális hangerőt, így a zenekar nem hallott a kontrollban semmit.)

A Beatles jelképesen otthagyta a táncparkettet, és ekkor lett ambíciójuk, hogy művészetté tegyék a szórakoztatóipart. Mindez akkor történt, amikor London lett Európa kulturális fővárosa, amikor a Time címlapja Londont Swinging Citynek nevezte, és nemcsak a The Beatles és a The Rolling Stones világsikerei miatt.

Ekkor lett trendi a divat forradalmát elhozó Mary Quant miniszoknyája, ekkor lettek igazán népszerűek a Carnaby Street és a Kingʼs Road butikjai (lásd később az Austin Powers-féle vígjátékokat), a pop-art, David Hockney és Antonioni Nagyítás című trendérzékeny művészfilmje. De a britek önbizalmát már nemcsak a The Beatles emelte a csillagokba, hanem az is, hogy azon a nyáron az NSZK-t kiütve megnyerték a foci vb-t is.

Maga London városa és a Beatles is kapott inspirációkat, fellépett a városban Stevie Wonder, Roy Orbison, Bob Dylan és Ravi Shankar is, a felvételek idején Lennon és McCartney részt vettek a Beach Boys Pet Sounds című, szintén korszakos albumának zárt körű bemutatóján. McCartney találkozott Michelangelo Antonionival, aki a kortárs divatvilág ihletésére Londonban forgatta a Nagyítást. Ezen a nyáron volt látható Aubrey Beardsley munkáiból összeállított kiállítás is a londoni Victoria and Albert Múzeumban, és mit ad isten, Voormann az ő formavilágát felhasználva tervezte meg a Revolver coverét. A poptörténet nagykönyve szerint a Revolver jelenti a zenekar pszichedelikus korszakának kezdetét; amely majd a Sgt. Pepperʼs Lonely Hearts Club Band albummal és a Magical Mystery Tour-ral ért a csúcsára.

Lennon csuklóból hozta a bonmot-kat, úgy jellemezte a korábbi lemezüket, a Rubber Soult, hogy az csak marihuánás album volt, míg a Revolverről azt állította, hogy LSD-album. Ezeknek persze nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítanunk, ahogy annak sem, amit Lennon szintén ebben az időben mondott, mely szerint a Beatles népszerűbb Jézusnál. Igaz, hogy a Revolver, a populáris zene egyik leginnovatívabb albuma hét héten át vezette az Egyesült Királyságban az eladási listát, az Egyesült Államokban pedig hat héten át a Billboard Top LPs listát, de ezeket a kijelentéseit bizonyára Lennon sem vette komolyan.

És már az is beszédes, hogy a munkálatainak kezdetén rögzítették: minden hangszernek másként kell szólnia, mint azt addig megszoktuk. A pop hagyományos hangszerein kívül hallhatunk még indiai tamburát és tablát, valamint a zongora elődjeként ismert, 14. századtól ismert klavikordot. A gitárhangzásuk is erőteljesebb lett, mint korábban, köszönhetően az új Fender erősítők használatának; és annak, hogy Harrison Gibson SG-n játszott, ugyanakkor a Beatles fúvós szekciót is alkalmazott, például a Got to Get You into My Life című dalban.

Visszafelé játszottak szalagokat, szalaghurkokat, kollázsokat alkottak, duplán vettek fel sávokat, közel rakták a dobokhoz a mikrofonokat, amit abban az időben tiltott az EMI belső szabályzata. Az I’m Only Sleepingben hallható visszafelé lejátszott gitárszóló példa nélküli volt a stúdiótechnika addigi történetében.

Az album úgy hangzik, mintha a jövőből küldték volna vissza 1966-ba. Az Eleanor Rigbyben csak vonósok szólalnak meg, ami szintén szokatlan volt akkor a popzenében, de a Tomorrow Never Knows erőteljes indiai drone hatása is meghökkentőnek bizonyult. Az album annyira kísérletező volt, hogy nemcsak a pszichedelikus rocknak lett a forrásanyaga, de a Revolver lett a progresszív rock egyik legfontosabb inspirációja, és az indiai folk hatások miatt a később kialakuló world musicnak is.

A popzene nagy társadalmi kísérleteként is felfogható Revolverben az is kész csoda volt, hogy a forradalmi hangzásokat kereső album minden dala sláger lett, olyan szerzeményekkel, mint a gyerekdalnak sem utolsó Yellow Submarine, az Eleanor Rigby, a „régi” Beatlest idéző I'm Only Sleeping vagy a For No One. Van itt kamarazene, ős-acid-rock, de ott van a zajokból, zörejekből komponáló musique concrète merész felhasználása, aminek elvét még az 1940-es évek végén alkotta meg Pierre Schaeffer.

A keleti filozófia, a meditáció, a Tibeti halottaskönyv, a pszichedelikus hangzás, a magnószalagloopok, a visszafelé történő lejátszás, a manipulált hangok. De a dalban hallható sirályt idéző hang visszaidézi a Yellow Submarine-t, a visszafelé játszás az I'm Only Sleepinget, míg a lebegő drone hangzás a Love You To-ra utalhat.

Az album három Harrison-dalt is tartalmaz (Taxman, Love You To, I Want to Tell You), ráadásul ezek közül a Taxman nyitja a lemezt, szóval az sem elhanyagolható momentum, hogy a Revolver megtöri a Lennon–McCartney-hegemóniát. És mint egy jelzőfény, irányt mutat az ellenkultúra hajójának: a legfőbb inspirációja lett a kibontakozó Los Angeles-i és San Franciscó-i zenei színtérnek.

Hosszú ideig ugyanis a Sgt. Pepper's-t tartotta a szakma és a szélesebb közvélemény is a Beatles legnagyobb albumának, de meglepő módon a kilencvenes évek végétől a Revolver egyre gyakrabban megelőzi a különböző rangsorokban, aminek bizonyára a britpop jelenség az oka. A kilencvenes években indult angolszász popforradalom az Oasisszel és a Blurrel együtt inkább a húzósabb Revolvert favorizálta az összetettebb, még inkább elszállt Sgt. Pepper's-szel szemben.

A pop határait újratárgyaló album címe nemcsak a fegyverre utal, hanem a lemezjátszó forgó mozgására (to revolve) is. Eredetileg Abracadabra címmel akarták kiadni, de rájöttek, hogy a név már foglalt, és különben is: a Beatlesnél csak a négy gombafejű zsenijére volt szükség ahhoz, hogy működésbe lépjen a varázslat.