Tetszettek volna forradalmat csinálni

1932. április 8-án született Budapesten. Apja, id. Antall József 1931-ben a Független Kisgazdapárt alapító tagja volt, a második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként több tízezer lengyel menekültről gondoskodott, sok ezer zsidó életét mentette meg, 1945 után Tildy Zoltán és Nagy Ferenc kormányában is újjáépítési miniszter volt. Fia 1950-ben a budapesti Piarista Gimnáziumban tett érettségit, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem–magyar szakos középiskolai tanári diplomát, emellett levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, később pedig bölcsészettudományi doktorátust szerzett. 1952-ben házasságot kötött Fülepp Klárával, akivel két gyermeket neveltek fel.

Antall József az Országos Levéltárban kezdett el dolgozni, majd az Eötvös József Gimnázium történelemtanára lett. Az 1956-os forradalom idején a gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották, részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében is. Forradalmi tevékenysége miatt egy rövid időre őrizetbe vették, s bár akkor még tovább taníthatott, 1959-ben eltiltották a tanári pályától.

Ezt követően könyvtárosként dolgozott; a tudományos pályán az indította el, hogy 1963-ban felkérték, írja meg nyolcvan orvos életrajzát a Magyar Életrajzi Lexikon részére. Ezután kezdett el a gyógyítás történetével foglalkozni, a rendszerváltozásig több száz orvostörténeti publikációja jelent meg. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban előbb tudományos kutatóként dolgozott, majd igazgatóhelyettes lett, 1974 és 1990 között az intézet főigazgatója volt. 1968-tól az Orvostörténeti Közlemények című folyóirat főszerkesztője, 1972-től a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, 1982-től elnöke. Tagjává választotta a Nemzetközi Orvostörténeti és a Gyógyszerésztörténeti Akadémia, alelnökévé a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság. Több nemzetközi és hazai akadémiai bizottság tagja, illetve elnöke volt.

A pártállam végnapjaiban kapcsolódott be újra a politikai életbe. Politikai nézetei 1956 óta nem változtak lényegében: továbbra is a többpártrendszer híve volt, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte. Alapítója volt a Magyar Demokrata Fórumnak (MDF), a párt képviseletében 1989-ben részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységében a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon; az alkotmánymódosítást előkészítő bizottságban dolgozott. 1989. október 21-én elsöprő többséggel az MDF elnökévé választották.

Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett első szabad parlamenti választásokon az MDF győzött, a hárompárti koalíciós kormány a kereszténydemokraták (KDNP) és a kisgazdák (FKGP) bevonásával május 23-án Antall József vezetésével alakult meg. Az ország kormányozhatósága érdekében az MDF és a legerősebb ellenzéki erő, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) megállapodást kötött, amely csökkentette a minősített, kétharmados törvények számát és bevezette a kormány cselekvési szabadságát növelő konstruktív bizalmatlanság intézményét.

Miniszterelnöksége idején az immár plurális demokrácia elindult a szociális piacgazdaság felé, elfogadták a politikai-gazdasági-társadalmi átalakulást segítő, szentesítő törvényeket. Magyarország társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Kivonultak a szovjet csapatok, megszűntek a szocialista tábor katonai és gazdasági tömörülései, és Magyarország kezdeményezésére létrejött a visegrádi országok együttműködési csoportja.

A hatalmas államadósság szorításában az Antall-kormánynak komoly konfliktusok, érdekütközések sorát kellett kezelnie, köztük az 1990. októberi taxisblokádot. Amikor a miniszterelnökön bírálói, valamint pártjának radikális szárnya a mélyrehatóbb belső változások elmaradását kérték számon, a kormányfő úgy reagált: „tetszettek volna forradalmat csinálni”.

Antall József több magyar, külföldi és nemzetközi kitüntetésben, elismerésben részesült: 1990-ben Robert Schuman-díjjal tüntették ki az európai egység előmozdítása érdekében tett különleges érdemei elismeréseként. 1990-ben az Európai Demokratikus Unió (EDU) alelnökévé választották.

Kormányfői működésének szinte első napjától küzdött nyirokrendszeri daganatos betegségével, ciklusát nem tölthette ki: 1993. december 12-én meghalt. Az Országházban felállított ravatalánál negyedmillióan rótták le kegyeletüket, végső nyugalomra a Fiumei úti temetőben helyezték, síremlékét Melocco Miklós tervezte. Több hazai településen utcákat, tereket neveztek el róla, több szobra is áll, többek között az Orvostörténeti Múzeum mellett és síremléke közelében is látható mellszobra. 2009 óta nevét viseli az Európai Parlament egyik új brüsszeli épületszárnya, ennek avatásán jelentette be özvegye az Antall József Tudásközpont megalapítását; 2015-ben a brüsszeli épületben is szobrot állítottak neki. 2017-ben a horvát államfő, Kolinda Grabar-Kitarović posztumusz állami elismerésben részesítette. A 2019-ben Budapest posztumusz díszpolgárává választott kormányfőről szól a Blokád című, 2022-ben bemutatott film.

Nyitókép: Parlament, az Országgyűlés ülése. A felvétel 1990. május 22-én készült, az Antall-kormány kormányprogramjának kihirdetése után. Bal szélen Andrásfalvy Bertalan áll, az első sorban Göncz Árpád és Sólyom László ül. Középen Antall József miniszterelnök áll, jobb szélen csokornyakkendővel Szentágotai János, mögötte Balsai István, őmögötte balra Csóti György. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán