Lyonban született 1900. június 29-én régi arisztokrata családban Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry néven. A Képzőművészeti Főiskolán építészetet tanult, majd 1921-ben bevonult katonai szolgálatra, ahol repülős kiképzést kapott, ezzel gyerekkori vágya teljesült. Előbb az akkor francia gyarmat Marokkóban lett pilóta, később egy repülőezredben hadnagyként szolgált Párizs mellett. 1923-ban leszerelt, egy ideig hivatalnok, majd nem túl sikeres gépkocsiügynök volt, másfél év alatt mindössze egy teherautót tudott eladni.
A következő esztendőkben oroszlánrészt vállalt a polgári légiposta-szolgáltatás kiépítésében. 1927-ben az első francia légitársaság pilótája lett a Toulouse–Dakar vonalon, majd másfél évig a marokkói Cap Juby légitámaszpont parancsnokaként próbált közvetíteni a berber felkelők és a franciák között, több elfogott pilóta életét mentette meg. Ekkor már dolgozott A déli futárgép című regényén, amely végleges formájában 1928-ban jelent meg. Egy évvel később Buenos Airesbe utazott, ahol másfél évet töltött az Aeroposta Argentina légitársaság igazgatójaként. 1931-ben feleségül vette Consuelo Suncínt, egy argentin újságíró özvegyét, aki – egyes kritikusok szerint – A kis herceg rózsaszimbólumának ihletője volt. Ugyancsak 1931-ben jelent meg Éjszakai repülés című regénye, amely rögtön Femina-díjat kapott, lefordították angolra, később film és opera is készült belőle.
Saint-Exupéry 1935-ben megkísérelte megdönteni a Párizs–Saigon légi út rekordját, gépe azonban lezuhant a Líbiai-sivatagban, és ő társával öt napig bolyongott étlen-szomjan, mire rájuk találtak. Ebből az élményből született meg 1939-ben Az ember földje, amely elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját. 1936-ban Spanyolországba utazott, hogy tudósításokat írjon a polgárháborúról, s ekkor kezdte írni – befejezetlenül maradt – Citadella című művét, amely csak halála után jelent meg.
1939-ben, a második világháború kitörése után a negyvenéves író felderítő pilóta lett a francia légierőnél. Az összeomlás után Portugálián át kijutott az Egyesült Államokba, ahol New Yorkban, majd egy ideig a kanadai, francia nyelvű Québecben élt. Ebben az időszakban két írása is megjelent; az első, a Levél egy túszhoz ahhoz a negyvenmillió emberhez szólt, akik a megszállás idején is Franciaországban maradtak. A másik a század talán legkedveltebb irodalmi meséje, „a gyermekeknek és felnőtteknek” szánt, 1943-ban megjelent A kis herceg, amelyet az író maga illusztrált.
1943 márciusában ismét Észak-Afrikába ment, és – bár magát De Gaulle-ellenesnek mondta – csatlakozott a tábornok vezette szabad francia haderőhöz. 1944 után kora miatt nem engedték repülni, ő azonban minden követ megmozgatott a tilalom feloldása érdekében, még Roosevelt elnök fia is közbenjárt érdekében. Először csak öt felszállásra kapott engedélyt, majd még hármat kiharcolt. Nyolcadjára 1944. július 31-én reggel szállt fel Lightning P–38-as gépével Korzikáról, de többé nem tért vissza.
Gépének roncsait 2000 májusában találták meg a Marseille-hez közeli Riou szigeténél, 100 méter mélyen a Földközi-tengerben. Halálának körülményeit a mai napig legendák övezik: egyes feltételezések szerint öngyilkos lett, mások szerint rosszul lett és lezuhant, a legvalószínűbb, hogy lelőtték a németek – 2008-ban egy német háborús veterán, Horst Rippert azt állította, hogy ő lőtte le az író gépét.
2013-ban a marokkói Tarfayában, az író egykori szolgálati helyén nyílt Saint-Exupéry Múzeum, 2014 júniusában pedig a kelet-franciaországi Saint-Maurice-de-Remens-ban, a régi családi kastélyban rendeztek be múzeumot. Saint-Exupéry legnépszerűbb műve, A kis herceg több mint 220 nyelven és dialektusban jelent meg, 80 millió példánnyal, és napjainkban is „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel. Készült belőle musical, rádiójáték, képregény, színpadi adaptáció, bábjáték és modern táncshow is.
A kis herceg New Yorkban is kapott emlékművet. A nagyjából 120 centiméter magas bronzszobor az Ötödik sugárúton, a Payne Whitney-villa kerti falán kapott helyet. A szobrot Jean-Marc de Pas francia művész készítette Normandiában, aki agyagból mintázta meg, majd egyetlen darabban öntötte bronzba.
„New York a sokszínűségéről, a különböző kultúrák keveredéséről ismert város” – mondta Jean-Hugues Monier, a Le Souvenir Français Amerikai Társaságának elnökségi tagja. „A kis herceg egy olyan mese, amely az ilyen sokszínűség és a kölcsönös megértés fontosságát ünnepli, és amely arra emlékeztet minket, hogy emberként mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással, akkor is, ha különböző háttérből érkezünk.”
A mű kéziratát az eredeti illusztrációkkal együtt a New York-i The Morgan Library and Museum őrzi, de 2022-ben a párizsi Iparművészeti Múzeum (Musée des Arts Décoratifs) À la rencontre du Petit Prince (Ismerje meg a kis herceget) című kiállításán először láthatták Európában az érdeklődők.
Saint-Exupéry életéről több film és egy színdarab is készült, amelyet Saint-Ex címmel 2011-ben mutattak be az amerikai Westonban. A nevét viseli számos intézmény, köztük a lyoni repülőtér, egy 1975-ben felfedezett aszteroida (2578 Saint-Exupéry), és egy argentínai nemzeti parkban hegyet is elneveztek róla. Az euró bevezetése előtt az író és az általa rajzolt kis herceg alakja volt látható az 50 frankos bankjegyen.
Saint-Exupéry kalandos munkája, hivatása iránti rajongó szeretete bőséges élményanyagot nyújtott irodalmi műveihez. Számára az írás elsősorban saját élményeinek naplószerű rögzítését jelentette, megörökítését annak a különleges, átfogó nézőpontnak, amelyet a repülés nyújtott. Regényeiben, melyek főképp önvallomások és elvont reflexiók lejegyzései, nem követi a történetre épülő hagyományos regényírói módszereket. Írásai lazán egymásba kapcsolódó meditációk, amelyek a repülés adta szabadság élményét, a bajtársiasság tisztaságát, a nehézségek leküzdésének szépségét és a másokkal szembeni felelősséget méltatják.
