A könyvtárosok világnapja

Április 14. A könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az ALA (American Library Association, Amerikai Könyvtárak Szövetsége) és az IFLA (International Federation of Library Associations, a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) kezdeményezett. A könyvtárosok világnapja 2011 óta kerül megrendezésre. Ez a világnap alapvetően a könyvtárak és a benne tevékenykedő könyvtárosok fontosságára, az általuk nyújtott értékekre hívja fel a figyelmet. Ezen a napon a könyvtárak különböző, változatos programokat szerveznek a látogatók számára.
„A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz.” (Hamvas Béla)

Esterházy Péter születésnapja – 1950 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja

Esterházy Péter (Budapest, 1950. április 14. – Budapest, 2016. július 14.)

Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, publicista. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett (szakdolgozatának címe: Optimum binary search trees), és egyetemi diplomáját hasznosítva a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott. 1978-tól szabadfoglalkozású író. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

A hetvenes években indult írónemzedék jelentős tagja volt. Szellemi elődeit a Nyugat–Újhold (Kosztolányi–Ottlik) vonalon jelölte ki. Műveiben a posztmodern próza számos sajátsága fellelhető (idézet- és utalástechnika, önreferencialitás, metanyelvi kiszólások stb.).

Munkásságát két fő műve tagolja három részre.

A Termelési-regény (kisssregény) (1979), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a magyar irodalom élvonalába. Párhuzamosan íródik az alapvetően önéletrajzi regény és a regény önéletrajza: a regény regénye. Mindez egy „főszöveg” és az – egyébként jóval nagyobb terjedelmű – jegyzetapparátus formáját veszi fel, létrehozva ezzel egy sajátos, posztmodern jellegű intertextuális erőteret.

Hasonló törekvések jellemzik második fő művét, a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozatot is. Képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható benne, olyan klasszikus avantgárd gesztusok is, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének lemásolása egyetlen papírlapra.

Nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás (Tizenhét hattyúk, 1987), amelynek hőse, Weöres Sándor Psychéjének mai utódja, stilizált XVII. századi nyelven mondja el merőben mai történetét. A nyolcvanas évek vége felé Esterházy Pétert egyre inkább foglalkoztatta a Kosztolányi-féle értelemben vett hírlapírás. A Hrabal könyvében (1990) a főszereplő (és narrátor) saját felesége, címzettje pedig (a „második személy”, akihez az első beszél) Bohumil Hrabal. A Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991), e sajátos, többrétegű utazóregény újabb nyitást jelentett Esterházy Péter pályáján.

A Harmonia caelestis (2000) továbbra is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Harmonia – a Termelési-regényhez hasonlóan – két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. Ez a hagyomány azonban nem önmagától keletkezik, csakis e regény kedvéért jön így létre. A figurák ismétlődő szövegelemekből, közmondásokból, beszédmódokból létesülnek, így Esterházy újraírja, de le is rombolja a családregényt. A Javított kiadásban (2002) úgy íródik bele az Esterházy-szövegbe az apa ügynöki jelentése, mint egy számítógépes programba a vírus, amely végül felfalja a programot – így nagy erővel jelenik meg a fikció a fikcióban, valóság a fikcióban gondolatköre.

Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.

Esterházy Péter hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. július 14-én hunyt el.

Kappanyos András: Esterházy Péter életrajza (részlet)

Tóth Árpád születésnapja – 1886

TÓTH ÁRPÁD (Arad, 1886. április 14. – Bp., 1928. november 7.): költő, műfordító, újságíró. Debrecenben nőtt fel, 1905-től magyar–német szakos hallgató a budapesti egyetemen. Verseit debreceni lapokon kívül A Hét, a Vasárnapi Újság , 1908-tól a Nyugat is közölte. 1909-ben anyagi gondok miatt abbahagyta tanulmányait, visszament Debrecenbe, helyi lapok munkatársa lett. Tüdőbaját hegyvidéken próbálta gyógyítani. 1913-ban Budapesten keresett megélhetést, 1917-től az Esztendő segédszerkesztője. Hatvany Lajos támogatásával szanatóriumokban keresett gyógyulást; megnősült. 1918-ben a Vörösmarty Akadémia titkára, 1921-ben Az Est munkatársa lett. Tüdőbaja okozta korai halálát.
Költészetének alaphangja a szomorúságé. Versei impresszionista, preraffaelita-szecessziós sajátságok, a szimbolizmus, a romantika és bizonyos fajta kisrealizmus ötvözetei. Nagy szerep jut bennük a hasonlatoknak. Szembefordult az I. világháború emberpusztításával; erősödött békevágya; olykor végletesen tragikus mellékhangokat is megütött (Elégia egy rekettyebokorhoz). Sorait gyakran a rezignáció, máskor finom irónia árnyalja, ritkán játékosság frissíti (Józanul és fantáziátlanul; Jó éjszakát!; Láng; Az öröm illan; Rímes, furcsa játék). Szerelmi lírája az Esti sugárkoszorú egyéni stílusötvözetében teljesedett ki; e versei életszeretetének legerőteljesebb megnyilatkozásai. Lírájának szomorúságát személyes élményvilága: betegsége, elfáradása, a társadalmi tülekedésben való elmagányosodása magyarázza (Lélektől lélekig; Isten törött csellója, hallgatok; Isten oltó kése).
Műfordító munkássága kiemelkedő; Babits szerint „a legszebb magyar vers” Shelley Óda a nyugati szélhez című költeménye Tóth Árpád fordításában. Nemzedéktársainál nagyobb mértékben törekedett az eredetihez igazodni. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel megalkották a magyar Baudelaire-kötetet, A romlás virágait (1923). Novelláinál értékesebb kritikusi és publicisztikai tevékenysége.

(Tamás Attila szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

Kunstaedter Jakab születésnapja – 1843

Egy nagy sikerű hajókormány-csavar feltalálója, KUNSTAEDTER JAKAB (Pest, 1843. április 14. – Budapest, 1900. március 21.) már fiatal gépészmérnökként feltűnt tehetségével; megfordult Angliában, Németországban és Franciaországban és külföldi gépgyárakban fontos beosztásokban dolgozott. 1868-ban jött haza és egy gépgyár műszaki vezetője lett. Vállalata az 1873-as gazdasági válságban tönkrement és ő ismét külföldre kényszerült. Csak élete vége felé, betegen települt haza.
Élete főműve egy teljesen új rendszerű hajókormány-csavarra vonatkozó találmány volt. Ennek lényege egy, a kormánylapáton vagy a kormánylapátban elhelyezett evezőcsavar, amelynek tengelye a propeller főtengelyével csuklós összeköttetésben van. Előnye a gyors kormányozhatóság és a hajó sebességének fokozása. A találmányt Angliában és Amerikában számos hajón alkalmazták, Kunstaedter azonban nem volt jó üzletember, nem gazdagodott meg találmányából. Később, az ikercsavarok alkalmazása miatt megoldása túlhaladottá vált, feledésbe merült.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993)