Budapest legutáltabb háza nagy történelmi túlélő, de legalább a világ egyik legszebb mozija is a miénk
Milyen titkokat, történeteket rejtenek a múlt századi budapesti házak, gyárépületek, intézmények? Vajon milyen nyomokat hagytak a falakon a háború borzalmai, az államosítás, a szovjet megszállás évei vagy épp a rendszerváltozás utáni privatizáció? A Kortárs Építészeti Központ szervezésében idén is megnyílnak Budapest neves vagy épp a köztudatból méltatlanul kikopott épületei, lehetőséget adva arra, hogy jobban kapcsolódhassunk épített történelmünkhöz. Május 9–10. között a százéves házaké a főszerep a Nyitott házak hétvégéjén, mi pedig mutatunk öt olyan helyszínt, amelyeket nem érdemes kihagyni a programból!
„Az építészet kővé vált zene” – a köznyelv Johann Wolfgang Goethének tulajdonítja ezt a mondást, amely jó fogódzkodót ad ahhoz, hogyan érdemes esztétikai kiindulópontból közelítenünk épített élettereinkhez. Az épületekben a funkció és a szépség – néhány extrém kivételtől eltekintve – kéz a kézben jár, egymást feltételező minőségként van jelen.
Az előbbi idézet leglényege éppen ennek a két minőségnek a harmóniáján keresztül ragadható meg leginkább. Az építészet a szép formák és a rendeltetésszerűség összehangolásának nagyszabású kísérlete, melyből aztán megszületik a monumentális, de összetettségében is egyszerűnek mutatkozó „szimfónia”, az épület. És ha igazán jól sikerül ez az összehangolás, az épületek összefonódnak a velük érintkező emberek életével – generációkon átívelő sorstörténetek mesélőivé, történelmi szemtanúkká válnak.
A Kortárs Építészeti Központ által szervezett Nyitott házak hétvégéjén egy-egy séta erejéig mi is becsatlakozhatunk egy-egy százéves, pontosabban: 1916 és 1926 között épült budapesti építészeti remek történetébe. Mutatunk öt izgalmas helyszínt, ahová mindenképpen érdemes ellátogatni!
Egykor Budapest legutáltabb háza volt, de még ma is lakják – Attila út 2., Bethlen-udvar
Az 1925-ben, a budapesti lakáshiány kezelésére Bethlen István kormányzata alatt épült I. kerületi, neobarokk stílusú épület igazi történelmi túlélő, és nem csak azért, mert nem semmisült meg a második világháborúban. A megépítése idején nagy port kavart a Bethlen-udvar, mivel néhányan úgy vélték, nem illett bele a nagy, hat emeleten összesen kilencven lakást magába foglaló bérház az akkori Tabán városrész látképébe, de sokan firtatták a megépítés költségeit is, valamint a tervezett építés területén akkor ott élők kitelepítése is nehézséget jelentett.
A költségeket tekintve valóban nagy beruházásnak bizonyult az eredetileg Attila-udvarnak nevezett lakóház felépítése, jó alapanyagból épült fel és szerkezetileg háromszorosan túlméretezték. Végül épp ez a túlméretezés óvta meg a második világháború során, mivel ennek köszönhetően az átlagosnál stabilabb volt a szerkezete.
A háború alatt a 4. számú huszárezred ide rendezte be a főparancsnokságát, sokan ide menekültek a rombolás elől, sőt még a technológiai könyvtár állományát is ide menekítették. És bár több főfala és a tetőszerkezet is leomlott, a ház mégis megmaradt.
Érdekesség, hogy a háború előtt sem volt biztos sokáig, hogy állva marad a Bethlen-udvar. Mint a Pestbuda.hu oldalán olvashatjuk, aligha volt az 1930-as években ennél jobban utált épület Budapesten, nem mellesleg a Tabán fürdővárossá való átalakításában is útban lett volna, ha a tervek megvalósulnak. Ugyanakkor hiába követelte 1937-ben a sajtó, hogy bontsák le az épületet, a Tabán parkosítása után a Bethlen-udvar megsemmisítésének terve feledésbe merült.
Az épületbe a kezdetekkor boltok sokasága költözött, mások mellett hentes, borbély, vaskereskedés és cukorkabolt is megtalálható volt itt, sőt még mozi is helyet kapott falai között. A korszak számos neves személyisége, politikusok, művészek, értelmiségiek laktak itt – közülük kiemelkedik Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus neve.
Impozáns ékszerdobozból alumíniumkalitka – Blaha Lujza tér 1–2., Corvin Áruház
A Blaha Lujza tér jellegzetes épületét 1926-ban emelték Reiss Zoltán műépítész tervei alapján, kétmillió aranykorona költséggel, javarészt német és holland érdekeltségű részvényekből. Mint a Budapest100 oldalán olvasható, a befektetők ízlését tükrözi, hogy az épület homlokzatának kialakítása és historizáló stílusa németes jellegű volt, 17 ezer négyzetméteres eladóterével pedig ez lett Budapest legnagyobb áruháza. Az impozáns épület belső látványát a kétszintes, üvegtetős csarnok határozta meg, négykarú díszlépcsője mellett pedig helyet kapott benne az ország első mozgólépcsője is.
Az épület az ’56-os forradalom harcaiban kritikus állapotba került, felújítása pedig csak akkor lett volna lehetséges, ha két évig teljesen bezárják azt. Ez idő tájt kapta meg a Corvin Áruház a Luxalon alumíniumborítást, mely évtizedeken át meghatározta a kinézetét, teljesen pedig csak a közelmúltban távolították el róla a fém fedőburkolatot.
„A Corvinban minden szinten szinte minden” – reklámozták Romhányi József szövegével az áruházat. És valóban: a Corvinban mindenféle üzlet megtalálható volt, üzemeltettek itt kávéházat, menetjegyirodát, éttermet, tartottak divatbemutatót és kiállítást is, közel hétszáz embert foglalkoztattak ezen falak között.
A 2023-ban átadott felújított Corvin Palace összesen hét szintet foglal magában, 18 ezer négyzetméter hasznos alapterületen. Az üzletek, éttermek, kávézó és bankfiók mellett az Apollo Gallery is helyet kapott a falai között.
A hazai gyapjúipar csúcsa – Soroksári út 164., Hazai Fésűfonó és Szövőgyár
A Quittner Ervin és Györgyi Dénes tervei alapján épített, 1923-ban megnyílt gyár az ország első fésűfonó- és szövőipari üzeme volt, ahová a teljes gyapjúfeldolgozási folyamatot telepítették. A felépítését követő évtizedekben folyamatosan fejlesztették a területet, így például fonalfestő üzemet is létesítettek, a fonalakat helyben mosták, az innovációk nyomán pedig a ’40-es évekre az egyik legnagyobb bevételű ipari létesítmények között tartották számon.
A második világháború alatt hadi termelésre állt át az üzem, bár a tervek szerint a jó alapanyagok előállítására is törekedtek volna, ez azonban nem sikerült. Mint a Ferencker blog írásából kiderül, a gyár 1944 decemberéig üzemelt, majd bombatámadás érte. A szovjet tulajdonba került létesítmény termékeinek minőségét igyekeztek helyreállítani, így 1947-re nagyjából a korábbiakhoz hasonló színvonalon folytatódott a Fésűfonó termelése. A gyár a ’60-as és ’70-es években kiemelkedő fontossággal bírt a gyapjúiparban, a rendszerváltás utáni privatizációt követően azonban felszámolták.
Ma a vállalkozások mellett a Bakelit Multi Art Center működik a régi Fésűfonó területén, amely által kulturális rendezvények is helyet kaphatnak itt.
Közadakozásból épült fel az egyik legfontosabb magyar zsinagóga – Páva utca 39., Holokauszt Emlékközpont
A Baumhorn Lipót által tervezett, eklektikus stílusú épületet 1923–24-ben emelték, a hazai zsinagógaépítészet egyik legfontosabb darabja. A józsefvárosi zsidó hitközségnek a területet még 1909-ben Belatini Braun Géza adományozta oda, a nagyszabású építkezés azonban az első világháború miatt csak az 1920-as években vehette kezdetét, melyet közadakozásból finanszíroztak.
Az 1700 fő befogadására képes épület 1944-ig működött zsinagógaként, 1945-ben internálótáborként használták, ám ugyanebben az évben újra tarthattak istentiszteletet a falai között. A zsinagóga az 1990-es évekre már leromlott állapotba került.
1999-ben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felajánlotta az épületet a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány céljaira, a felújítás 2003-ban kezdődött meg. A Holokauszt Emlékközpont oldala szerint az 1930-as években készült fénykép alapján restaurálták a zsinagóga díszítését, földszintjén pedig üvegszékek jelképezik a zsidó közösség tagjait, akiket a holokauszt során öltek meg.
Tömegek voltak kíváncsiak a világ egyik legszebb mozijára – Kossuth Lajos utca 18., Puskin mozi
Bár a Kossuth Lajos utcai épületet 1895-ben emelték, az idei százéves évfordulót a mozi 1926-os megnyitásához viszonyítva számolják a Nyitott házak hétvégéje szervezői. A Pestbuda.hu-n olvashatjuk, hogy a 19. század végén átadott komplexumot eredetileg a Tudományegyetemi Alap számára létesítették, földszintjén pedig korábban kávéház és bank működött.
Az 1926-ban megnyílt Fórum Filmszínház (azaz a későbbi Puskin mozi) már akkor is a legimpozánsabb mozi volt az országban, ezt a titulust pedig a mai napig őrzi. Megnyitója hatalmas tömeget vonzott, a korabeli tudósítások szerint a rendőröknek kellett felügyelni az odacsődült érdeklődőket.
További kuriózum, hogy ebben a moziban láthatott a közönség először hangosfilmet Magyarországon, habár ez nem indult zökkenőmentesen: az amerikai Western Electric vetítőrendszert üzembe helyező Fórum ellen szabadalmi pert indított a Siemens-Halke. Végül a bíróság a vetítendő debütfilmet, a Singing foolt föloldotta a vetítési zárlat alól. Az idők során a filmszínház több tulajdonosváltáson is átesett, történetének egyik nevezetes pontja, hogy 1941-ben olasz érdekeltségű tulajdonba, az olasz állami Esperia befolyása alá került, így 1944-ig olasz filmeket mutattak be a vetítőteremben.
1948-ban az államosítás után nevezték át Puskin mozira az intézményt. Az 1998-as felújítás során az egytermes moziból háromtermes lett, az építészek ugyanakkor sok eredeti jellegzetességet meghagytak a régi Fórum Filmszínházból. Ennek eredményeképp patináját mai napig őrzi, 2021-ben a Time Out a világ tíz legszebb mozija közé válogatta.
Címlapfotó: Budapest Kossuth Lajos utca 18., Puskin mozi 1969-ben. Fotó: Fortepan/FŐFOTÓ
