portréfotózás BTK-20250408_13532442-csortos-szabolc.jpg

Dr. Torbó Annamária: A Harry Potter világa a társadalmi párbeszéd eszközévé válik

A Harry Potter sokaknak gyerekkori olvasmányélmény, másoknak film, videójáték vagy éppen identitásképző rajongói univerzum. De mit kezd mindezzel a tudomány? Hogyan lehet egyszerre rajongóként és kutatóként figyelni ugyanarra a világra? És mit árulnak el a Harry Potter-közösségek a reprezentációról, az olvasásról, a politikai attitűdökről vagy J. K. Rowling megítéléséről? Erről beszélgettünk Dr. Torbó Annamáriával, a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusával, aki acafanként, vagyis akadémikus rajongóként vizsgálja a rajongói kultúrákat.

Kezdjük az alapoknál: mi az az acafan, és hogyan értelmezhető kutatói szempontból?

Az acafan mozaikszó az angol academic, vagyis akadémikus, és a fan, azaz rajongó szavakból. Az acafan nézőpont lényege, hogy tudományos szempontból is vizsgáljuk azokat a témákat, amik iránt maga a kutató is rajong. 

Mi a helyzet az elfogultsággal? Hogyan függ össze a Harry Potter iránti rajongásod és az ezt kutató tudományos attitűdöd? 

Gyakran felmerül ez a dilemma a tudományos objektivitás kapcsán, de az acafan identitás legitim és elismert kutatói pozíciónak számít a média- és kultúrakutatás területén. Másrészt a kutatásaim azt igazolják, hogy bizonyos dolgokat egyszerűen nem lehetne kívülről látni vagy tudni, ha nem lennénk aktív tagjai ezeknek a közösségeknek.

Dr. Torbó Annamária. Fotó: Csortos Szabolcs / Pécsi Tudományegyetem
Dr. Torbó Annamária. Fotó: Csortos Szabolcs / Pécsi Tudományegyetem

Pár éve egy könyvet is írtál Fikció, ​transzmédia, aktivizmus címmel a Harry Potter-rajongói közösség kulturális és részvételi politikái kapcsán. Miért fontos elemezni a rajongói diskurzusokat? Mit mutatnak meg a világunkból?

Ezeken a diskurzusokon keresztül nagyon jól láthatók az aktuális „forró témák”. Például a kisebbségek helyzete és a reprezentáció kérdése a popkultúrában. Amikor egy hagyományosan fehérnek ismert karaktert színes bőrű színész alakított a Harry Potter folytatásának számító színpadi előadásban, annak komoly politikai vonatkozása és visszhangja volt és van a közösségen belül.

A „fekete Hermione” ügye sok nézőpontból körüljárható. Szerinted mi állhatott a rajongói ellenállás mögött?

Bár a reakciók egy része mögött megjelenhetnek előítéletek is, a rajongói ellenállást hiba lenne kizárólag rasszizmussal magyarázni.

Saját elemzésemben – amely egybevág a nemzetközi kutatások eredményével – arra a következtetésre jutottam, hogy az ilyen esetekben a nosztalgia játssza a legnagyobb szerepet. Sokan gyerekként nőttek fel ezeken a karaktereken, és egy ilyen mély érzelmi viszonyban bármilyen változtatás visszásan hathat. Ezt támasztja alá, hogy a rajongók többsége alapvetően nyitott az új, színes bőrű karakterekre, akikkel még nincs kialakult kapcsolatuk, de a régi kedvencek megváltoztatása érzékeny kérdés.

A szerző megítélése is erősen megosztja a közösséget. Elválasztható még J. K. Rowling és a Harry Potter?

Ez egy hatalmas törésvonal a közösségben. Rowlingot két fronton támadják: egyrészt a kánonmódosítások (amikor utólag nyilatkozik olyasmit, ami ellentmond a korábbiaknak, mint az előző példa esetén), másrészt a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos civil megnyilatkozásai miatt. 

A rajongók egy része szerint a mű és a szerző különválasztható: ők továbbra is fogyasztják a Harry Potter világához tartozó műveket, és fontosnak tartják az univerzum elfogadásról szóló üzenetét. Mások pont emiatt a látszólagos ellentmondás miatt bojkottálják az új tartalmakat, például a Hogwarts Legacy játékot, mert az írónő minden eladás után jogdíjat kap. 

Ha már a Hogwarts Legacy szóba jött: mit gondolsz, lehet egy videójáték kapu az irodalom felé?

Bármi lehet belépési pont: akár egy videójáték, de még akár egy farsangi kosztüm is.

De az olvasáshoz alapvetően kell belső motiváció – hiszen nagyobb energiabefektetést igényel, mint mondjuk egy filmet megnézni. Ezenkívül a film mint médium kétségkívül több embert ér el, mint a könyv. Egy felmérésem szerint a Harry Potter Hungary csoport tagjai közül is többen látták a filmeket, mint ahányan olvasták a regényeket. Ugyanakkor a Harry Potter sokakat elindított más műfajok felé is, tehát hosszú távon pozitív hatása volt az olvasási attitűdökre.

A fanfiction műfaja tekinthető az olvasásnépszerűsítés eszközének?

Abszolút. A fanfictionírás a rajongói aktivitás speciális formája, amely lehetőséget ad a szárnypróbálgatásra. De nemcsak az írás, az olvasás is fontos. A rajongók sokszor olyan mélyen benne vannak ezekben a szövegekben, hogy már nem is tudják szétválasztani, mi volt az eredeti könyvben és mi a fanfictionben. Ezt hívjuk headcanonnak: olyan egyéni értelmezésnek, amely a rajongó fejében áll össze.

Dr. Torbó Annamária. Fotó: Csortos Szabolcs / Pécsi Tudományegyetem
Dr. Torbó Annamária. Fotó: Csortos Szabolcs / Pécsi Tudományegyetem

Van összefüggés a fikciós értékrend és a politikai attitűd között?

Igen, léteznek ilyen kutatások. Fontos leszögezni, hogy itt a politikát többnyire tág értelemben, a közügyekhez való hozzáállásként, nem pártpolitikaként értjük. Egy amerikai vizsgálat szerint a Harry Potter-olvasók kritikusabbak voltak például Trumppal szemben. A kutatók ennek egyik lehetséges magyarázataként azt azonosították, hogy az általa képviselt retorika nem vág egybe az univerzum alapértékeivel, például az elfogadással vagy a demokratikus működéssel.

Egy magyar kutatás, Dessewffy Tiborék ELTE-s vizsgálata pedig azt találta, hogy a Harry Potter-affinisek körében magasabb a liberális értékeket vallók aránya, míg a nem rajongók között inkább azoké, akik a konzervatívnak tartott értékeket részesítik előnyben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közösség politikailag homogén lenne, saját kutatásomban is arra jutottam, hogy tetten érhetők nézetbeli különbségek a tagok között.

Kutatóként mi a szereped ezekben a folyamatokban?

Nem tisztem megmondani, kinek van igaza, például a Rowlinggal kapcsolatos vitákban. Kutatóként annak a megfigyelése az érdekes, hogyan alakulnak ki ezek a diskurzusok, milyen érvek mentén ütköznek a vélemények, és hogyan válik a Harry Potter világa az edukáció és a társadalmi párbeszéd eszközévé. Az életmű és az életút elválasztása örök dilemma a művészetben, de a Harry Potter esetében látszik, hogy az eredeti alkotói szándék mellett a rajongói közösség értelmezése és aktivitása ma már szintén jelentős mértékben formálja az univerzumot.

Ez is érdekelheti

Kolodko Mihály: Valami egészen rendkívüli történik az emberrel olvasás közben

Hogyan válik egy gyerekkori mese identitásalappá, hogyan maradhat ki valakinek az életéből az irodalom, és hogyan lehet felnőttként, a saját gyerekeinkkel együtt pótolni valamit abból, ami korábban hiányzott?

Paulovkin Boglárka: Az olvasó könnyen csalódhat, ha a borító mást ígér

„Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet” – szól a mondás, a valóságban azonban éppen a borító az, ami először megszólít bennünket egy könyvesboltban.

Lévay Petra: Az igazi szemléletformálás, amikor fel sem tűnik az illető fogyatékossága

Mi történik, ha egy mesekönyv nem pusztán a fogyatékosságról akar beszélni, hanem egyszerűen teret ad egy olyan hősnek, amilyen ritkán jelenik meg a történetekben?

Bóta Tímea: Bármi lehet, ami megnyomhatja bennünk az identitásgombot

Ha igaz, hogy „az vagy, amit olvasol”, akkor csak olvasnom kell és bármi lehetek.