Tekintettel arra, hogy úgy húsz évvel ezelőtt rendszeresen együtt lógtunk Szegeden, feltételezem, nem nagyon lövök mellé, ha úgy gondolom: a napfény városa a kedvenced.
Pontosan! A színháza révén lett az. Különben régebbre nyúlik vissza a kapcsolódás, családi hagyományról van szó. Apámmal indult, aki az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején hetente három napot zongorát tanított a szegedi zenei középiskolában. Jóval később a Szegedi Nemzeti Színházban készült az első operadíszletem a Kerényi Miklós Gábor által rendezett Pillangókisasszonyhoz, ami annyira sikeres előadás lett, hogy még mindig fut, noha már az Operaházban. Ennek a munkának köszönhetően egy évre rá jött egy másik Pillangókisasszony-történet: a Miss Saigon, ami pedig az első szegedi szabadtéris felkérésem volt.
Mivel sokat dolgoztam Szegeden, volt időm alaposan megismerni. Élhető, szerethető hely, ahol mindig remekül érzem magam. Most már harminc éve járok oda, majdnem minden zugát ismerem. Sok szegedi barátot szereztem a színházon kívül is. Sokat jártam az egyetemi klubokba, de a színház műhelyházában dolgozó lakatosokhoz, asztalosokhoz, festőkhöz sem csak munkakapcsolat fűzött. Az egyik legjobb barátomat, Tóth Kázmért, a Scabello Bt. vezetőjét, díszletkivitelezőt szintén ennek a városnak köszönhetem. Az ő révén Szeged külvárosát is bejártam, mert ott szereztük be az anyagokat, és ott van a műhelye.
Mitől különleges Szeged a számodra?
Imádom a várost, nagyon szép! Unikális a hangulata, a belváros élettelisége. Majdnem minden hazai városban dolgoztam már, és például Pécset is szeretem, de azt a vibrálást, amit a helyben élők életigenléséből fakadóan az ember Szegeden érez, sehol máshol nem találtam meg ebben az országban. Szeged olyan, mintha a külföldi Magyarország lenne, mert az ott élő emberek felszabadultak. Ennek nyilvánvalóan van köze a több egyetemhez és az azokra járó külföldi diákokhoz. Nekik köszönhetően multikulturális, elfogadó, jókedvű társaság tölti meg élettel a várost. És az építészetét sem lehet megkerülni, amibe persze a Szegedi halászcsárda is beletartozik, ahol egy-egy halászlé mellett mélyenszántó beszélgetések születtek. Nemcsak a REÖK-palota látványa ragadja meg az embert, hanem sok belvárosi, 19. századi hangulatú épületé is. Jóllehet Szegedet is mindenfajta támadás érte – hol a Tisza, hol a háború pusztította –, a klasszikus része csodásan fennmaradt. Különben nemrég a pár éve épült úgynevezett ovális házak egyikében szálltam meg: kitűnő modern épületek, amelyek remekül szervesülnek a városba. Egyszóval építészetileg is kellemes környezetnek tartom Szegedet.
Nem beszélve a napsütéses órák számáról. És mint tudjuk, ott élnek a legszebb magyar lányok is, nem?
Igen, bár a nekem legszebbet nem ott, hanem az odafelé vezető úton ismertem meg. Az első komoly beszélgetésem a jelenlegi feleségemmel aközben zajlott, hogy Szegedre vittem a már említett Miss Saigon próbájára az édesanyjához, Simon Edit producerhez, a Rockszínház akkori művészeti vezetőjéhez, akivel együtt csináltuk a produkciót. Ez 1994-ben történt, Juli akkor még egyetemista volt. Éreztük, hogy valami született közöttünk, de akkor még nem tudott szárba szökni. Tíz évvel később viszont összeházasodtunk. Elkerülhetetlen volt, hogy egymásba szeressünk. Végül Londonban jöttünk össze, ahol teljesen véletlenül egy időben jártunk. Ma már több mint húsz éve együtt vagyunk.
Több tucat szegedi előadás őrzi a kezed nyomát. Melyek voltak a kedvencek?
Szegeden egy csomó Dömötör-díjat kaptam a munkáimra. A nagy, emlékezetes látványú előadások a Juronics Tamással együtt készítettek sorozatának darabjai: a Csipkerózsika-balett és az Alföldi-féle Szentivánéji álom, valamint a Faust voltak, az utóbbinak a világpremierje is ott zajlott. A néhai Korognai Károly rendezésében bemutatott Rómeó és Júlia szintén szép emlék. A szabadtérin az Eszenyi rendezte Marica grófnő díszlete a többméteres hegedűvel és női cipővel rendkívül sikeres darab lett. De már saját előadásunkkal, a PS Produkció We Will Rock You című musicaljével és a Nyomorultakkal is megtapsoltattuk a nézőket. Az újszegedi kisszínpadon a Hófehérke díszletét készítettem legutóbb, amelyet hamarosan az Operettszínházban mutatunk be. Sokat próbálok itthon lenni, az egyik lányom tavasszal érettségizett. Nagyon nőnek, és egyszer csak rájöttem, hogy ha így folytatom, lassan már az unokáimat kergethetem majd, a lányaimat meg nem látom felnőni, annyira sokat dolgozom külföldön. Úgyhogy ebben a szezonban jóval többet leszek itthon a családommal.
Ez is Szeged
Bár Szegedhez sokan sokféle emlékképet, gondolatot és érzést társítunk, vannak objektív tartópillérei a szegedi identitásnak, ahogyan arrafelé mondják, szögediségnek. A Móra Ferenc Múzeum Régi dolgok – A szögediség fundamentuma címmel most megnyílt új, állandó néprajzi tárlata ezt összegzi. Itt írtunk róla. A Móra Ferenc Múzeum kulisszabejárásán az épülethez és az épület történetéhez kapcsolódó titokról lebbent fel a fátyol.
A szegedi városháza épülete karcsú, magas tornyával, tarka tetőcserepeivel, elegáns épülettömbjével kiemelkedik a környezetéből. Kinek a kedvéért épült meg a nevezetes szegedi Sóhajok hídja? Miért mászott fel a városháza tornyába Haynau? Milyen felirat került még a kéményeire is? Itt írtunk róla.
Szeged egyik legjelentősebb műemléke a Baumhorn Lipót által tervezett Új zsinagóga, a világ negyedik legnagyobbja. Tervezőjét dicséri, hogy a benne keveredő sokfajta stílus és óriási mérete ellenére is harmonikus, bensőséges. De Baumhorn világi épületei is a város díszei. Budai Kriszta cikke erről szól.
Az 1879-es szegedi árvíz szinte a teljes belvárost lerombolta. Az újjáépítés Ferenc József ígéretéhez hűen valósult meg: „Szeged szebb lesz, mint volt!” A város Tisza Lajos királyi biztos és Lechner Lajos irányításával új arculatot kapott. Az akkor divatos szecessziós stílusban számtalan palotája épült. Itt írtunk erről.
Szőke Tisza, paprika, halászlé, hímzett papucs, Virág cukrászda, Szent-Györgyi Albert, Móra Ferenc, dóm, szabadtér, színház és opera – ez mind Szeged. Szavak, nevek, amelyek élményeket, vágyakat és terveket jelentenek. Kinek mit és mennyit – erről beszélgettünk Pál Tamással, a Liszt-díjas, kiváló művész karmesterrel.
Hogyan juthat el valaki egy kisújszállási vályogházból a tudományos világ csúcsáig? Karikó Katalin Áttörések – Életem és a tudomány című könyvében a Nobel-díjas tudós részletes bepillantást enged különleges életútjába. Beszámolónk itt olvasható.
„A munkánk az előadásokat és az alkotók személyét tekintve egyaránt az első pillanattól kezdve nemzetközi színtéren zajlott. Mindig próbáltunk olyan horizontot nyitni, amelyen meg tudtuk mérni magunkat, és olyan irányokat követni, amelyek a táncművészetben a topot jelentették.” Juronics Tamás és Echéry-Pataki András harminc éve áll a Szegedi Kortárs Balett élén. Itt beszélgettünk velük.
Borovics Tamás több mint negyedszázada a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Vele készült interjúnk itt érhető el, Rácz Rita szegedi operaénekessel pedig itt beszélgettünk.
Az indiai lótusz Magyarországon csak itt telel át. Európai viszonylatban is jelentős a kaktuszállomány, az egyik példány egyenesen Kossuth Lajos torinói kertjéből származik. A több mint százéves Szegedi Füvészkertről Papp Tímea írt.
