|
Ennek ellenére, kétségtelenül jól navigált az Inda Galéria a túlkínálatban. Ezt bizonyítja a néhány év alatt kisebb csoporttá duzzadt művészek száma, akiket a galéria így vagy úgy foglalkoztat: egyéni és/vagy csoportos kiállítási lehetőséghez, nemzetközi vásárokon való szerepléshez, és a művészek szerény megélhetését biztosító vásárlói közeghez (műgyűjtői körhöz) juttatja őket.
|
Talán éppen ebből a műfaji, technikai, életkori sokszínűségből következik, hogy ennek a kiállításnak az összképe is vegyes, mint a savanyúság. Minden falon, minden sarokban van valami, ami vagy erre a kiállításra készült, vagy csak a legújabb munkák egyike. Különös meglepetéseket nem okoznak a látottak; és arról sem adnak kielégítő képet, hogy hol tartanak most éppen a galéria művészei, de körülbelüli tájékozódási pontot mindenképpen kínálnak a szervezői oldalról. Gyanítható, hogy a célközönség most többnyire a műgyűjtők köre, akik közül három arról is dönthetett, hogy a kiállító művészek munkái közül kinek ítéli oda a belső pályázaton nyereményként felkínált három repülőjegyet. A galéria ötödik szülinapján az i-re a pontot ? a 4. különdíjjal ? végül mégis a SZ.A.F. tette fel: állást foglaltak abban, hogy van a galéria terén belül (luxuskínálattal) és a galéria terén kívül (kommersz létszükségletekkel) zajló élet. Ezért betettek egy BKV jegyet a közösbe, a nyertesnek kijáró címeres oklevéllel együtt.