Gyermekábrázolás a művészetben

A magyar képzőművészet rendkívül gazdag szebbnél szebb gyermekábrázolásokban, ennek ellenére utoljára 1940-ben volt olyan tárlat, amely a gyermek hazai ábrázolásait mutatta be. A kiállítás annak ered nyomába, hogy a gyermekről alkotott képzetek miként jelennek meg a képzőművészetben.

Máriás István aka Horror Pista: Harapós kutya

Boldogság, ártatlanság, szépség, szabadon szárnyaló képzelet, a valóságot átható játékvilág, ösztönös alkotóerő, jövő ? a gyermekhez általában pozitív fogalmak sorát társítjuk. Több évszázad távlatában nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermek fogalma, a gyermekkor megítélése történetileg változó. Az ördögi (dionüszoszi) gyermektől a romlatlan (apollói) gyermekig széles spektrumon mozog a megítélése. Hol felmagasztalták, az ember eszményi állapotaként tekintettek rá, hol pedig tökéletlen felnőttként bántak vele, akit szakadatlanul nevelni kell ahhoz, hogy a társadalom hasznos polgárává váljon. A képzőművészet érzékeny szenzorként követi ezeket a változásokat.

Az itt kiállított művek létrejötte során felnőttek ?tartották kézben az ecsetet?: az ábrázolások természetesen a felnőttek szempontjából beszélnek a gyerekekről. A festőileg briliáns gyermekportrék nem árulkodnak a modellállás gyötrelmesen unalmas és fárasztó procedúrájáról. A gyerekkorról alkotott képek ösztönösen is a felnőttek saját gyerekségét, vágyálmait, nosztalgiáját tükrözik.

A felnőttvilág az idealizálás mellett előszeretettel moralizál is gyermek témájú zsánerképein, emellett gyakorta használja a gyermek alakját politikai és üzleti céljaira, hiszen a gyermeki kiszolgáltatottság hamarabb vált ki együttérzést, és így fokozza a szegénység vagy a háborús pusztítás drámaiságát. Ahogy kívánatosabbá és kelendőbbé teszi az eladni kívánt termékeket is.

A kiállítás négy évszázad távlatában mintegy 200 művet tár a közönség elé a magyar képzőművészet legszebb alkotásaiból. A festmények, a grafikák, a szobrok, a fotók és a videómunkák a 17. századtól napjainkig készült műveken keresztül mutatják be a témát. Minden terem egy-egy témakört jár körül egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok képalkotását az anyaságról, a családról, a nemi szerepekről, a játékról, az iskoláról, a szegénységről, a háborúról és a felnőttek nosztalgikus visszatekintéséről.

A tárlat a Budapesti Történeti Múzeum és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál közös programja. A kiállítás 2017. február 19-ig tekinthető meg.