Az Öreg Mihályként emlegetett, mérete és kora miatt is kiemelkedő nagyharangot októberben szállították el Európa legrégebb óta működő harangöntödéjébe. „Az 1930-as években lefűrészelték a harang rögzítőfülét – vagyis koronáját –, a helyébe pedig egy öntöttvasból készült anyagot csavaroztak, emellett új jármot és harangnyelvet is készítettek. Ez azonban rontotta a hangzást és növelte a repedés kockázatát, ráadásul az elmúlt évtizedekben tönkrementek a csavarokon lévő menetek is, így a harang korábbi állapotában a főszékesegyház északi tornyának északi boltozatában is kárt okozott” – mondja Most Balázs nemzetközileg elismert harangszakértő.
Az innsbrucki műhely szakemberei a monumentális harangnak az eredetihez hű, új bronzkoronát készítettek, amelyet speciális eljárással rögzítettek: az Öreg Mihályt két-három hétig egy hatalmas hőpajzs alatt, 800 fokra fölhevítve tartották, így forrasztották hozzá az újonnan öntött koronát. A hő hatására a bronz az évszázados lerakódásoktól – a fa- és a széntüzelés, az ipar és az autók kipufogógázainak nyomaitól – is megszabadult, ez pedig a hangzását is jelentősen javította.
A Grassmayr műhelyben öt új harang is készült a Szent Mihály-főszékesegyházba, így állították helyre az eredeti hangsort.
A veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház mögött ugyanis mozgalmas évszázad áll: a templom hat harangját közel két évszázadon keresztül egyszer sem mozdították el a helyükről. Az első világháborúban azonban szinte az összes harangot elvitték hadi célokra, egyedül a Szentháromság-harangot nem rekvirálták. Bár 1937-re pótolták a hiányzó harangokat, azok mindössze hét évig maradhattak a tornyokban. A második világháborúban ugyanis a főszékesegyház közel kéttonnás és egy 500 kilogrammos harangját elkobozta a hadsereg, és egészen az 1970-es évekig kellett várni arra, hogy új harangot kaphasson a főtemplom. Akkor azonban csupán egy, a korábbiaktól eltérő méretű harang készült.
„A harangokat egy-egy milliméter kiesztergálásával, precíziós módszerrel lehet hangolni, de csak nagyon kis tartományban, hiszen alapvetően az öntéskori forma határozza meg a hangot. Az öntők részletes számításokat végeztek az új harangcsoport megtervezésekor, ezt viszik át a sablonformába, így határozzák meg a hangot. Ezért is nehéz ez a szakma: ha a harang hamis, akkor össze kell törni, és elölről kell kezdeni a formázást és az öntést” – magyarázza Most Balázs, hozzátéve: az új veszprémi harangok hangolását speciális hangvillákkal ellenőrizték, csak ezután indulhattak el a várnegyedbe.
A 3338 kilogrammos, 177 centiméter alsó átmérőjű Szentháromság-harang visszahelyezése komoly kihívás elé állítja a szakembereket tömege, műértéke, a torony ablakainak mérete és a várnegyed szűk utcái miatt. A harangot és az alá készült acélszerkezetet daruval emelik a magasba, majd meg kell találniuk a megfelelő pozíciót ahhoz, hogy rákerülhessen a speciális görgőkre, amelyekkel a torony belsejébe juttatják. Ezt követően az egyházi főünnepeken szólnak együtt, az ünnepekre, a vasárnapokra és az évközi hétköznapokra pedig számos zeneimotívum-kombináció alakítható ki a rekonstrukciónak köszönhetően.
