 |
(MTI) - Sofi Oksanen eddig több mint húsz országban megjelent és számos díjjal elismert regénye, a Tisztogatás 2010 óta olvasható magyarul a Scolar kiadásában. A budapesti könyves cég nemrég az írónő első, Sztálin tehenei című regényét is megjelentette; a debütáló kötet története egy család különböző generációihoz tartozó nők életét követi nyomon a második világháborútól az ezredfordulóig, a vidéki Észtországtól a finnországi bevándorlólétig.
Mint Sofi Oksanen elmondta, finn apától és észt anyától született, már Finnországban, részben ezért is érdeklik a bevándorlással kapcsolatos kérdések. Finnországban nem él sok immigráns, de a legnagyobb csoport az észteké, és ők asszimilálódtak a leginkább. Gyerekkorában, a hetvenes-nyolcvanas években azonban még kevesen voltak - emlékezett.
A Sztálin teheneinek fiatal hőse, Anna és észt édesanyja gondosan titkolják származásukat, mert attól félnek, hogy annak napvilágra kerülésével a finn társadalom nem fogadná be őket. Mint Sofi Oksanen felidézte, a földrajzi közelség ellenére Finnországban viszonylag kevés észt telepedett le, mert a menekülteket a hatóságok visszaküldték a Szovjetunióba.
Ezt a döntést az ország politikai helyzete indokolta - fűzte hozzá az írónő: a második világháború után a finnlandizáció kifejezéssel illetett sajátos viszony alakult ki a Szovjetunióval, ami hivatalosan meghagyta ugyan Finnország függetlenségét, de Moszkvának számos kérdésbe beleszólást engedett. Erre az Észtországgal kapcsolatos politikai álláspont kialakításánál is tekintettel kellett lenni Helsinkiben.
Sofi Oksanen elmondása szerint a finnországi észtek helyzete máig különbözik a máshová kivándorolt honfitársaikétól. Svédországban például észt óvodák, iskolák, újságok jöttek létre, az észt gyerekekből orvosok, jogászok lehettek, és ez a generáció ma is aktív a svéd kulturális életben. Finnországban azonban nem alakulhatott ki ilyen kép az észtekről, és amikor megnyíltak a határok, a legtöbb finn az olcsó alkohollal és az olcsó nőkkel kezdte azonosítani a balti államot.
A Sztálin tehenei, csakúgy, mint a Tisztogatás brutális képet fest Észtország szovjet megszállásáról. Mint az írónő felidézte, a Tisztogatás észt fordítása a finn kiadás után nem sokkal, 2009-ben jelent meg. "Az észt kritika nagyon jól fogadta a kötetet, de mikor más nyelveken is kezdtek kijönni a fordítások, az észtek megijedtek, milyen kép fog kialakulni az országukról a regény alapján. Kicsit hasonló volt a helyzet, mint Kaurismäki filmjeinél, aki Finnországról nem fest derűs képet" - vont párhuzamot Sofi Oksanen. Mint hozzáfűzte, kevés regény foglalkozik Észtország elmúlt évtizedeinek történelmével, melyről jobbára csak memoárok születtek. "Talán éppen ezért, mikor a Sztálin tehenei megjelent észtül, sokan úgy kezelték, mint egy dokumentumot, és elkezdték kutatni, melyik szereplő kit rejthet, sőt, néha gyanakodni bizonyos ismerőseikre" - tekintett vissza.
"Megtanultam, hogy nagyon óvatosnak kell lenni, mikor az ember történelmi eseményeket dolgoz fel, és valós személyeket a saját nevükön hív. A nagyapám erdei testvér (a szovjet megszállás ellen küzdő szabadságharcos) volt; az egyik testvérét deportálták, míg másik, Kaarli nevű fivére éppen a deportálások végrehajtásában volt érintett. Én abban a tudatban nőttem fel, hogy az utóbbi múltjáról mindenki tud, ezért a regényben egy Kaarli nevű ember szintén deportálásokat rendel el. Miután a könyv megjelent, kiderült, hogy ez mindaddig családi titok volt" - árulta el az írónő.
Sofi Oksanen szerint még Finnországban is sok kutatásra lesz szükség a közelmúlt, a finnlandizáció időszakának feldolgozásához, az évtizedekig vezető szerepet betöltő, radikális baloldali értelmiség tagjai ugyanis még mindig erős pozíciókat foglalnak el a társadalomban, és nem támogatják a múlttal való szembenézést.
"Mikor Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című könyve a legtöbb nyugati országban már megjelent, a finn kiadók visszautasították a kiadását, mert tulajdonosaikat többnyire üzleti érdekeltségek fűzték a Szovjetunióhoz. Így finn nyelven először Svédországban jelent meg a regény" - emlékezett a korra.
A világszerte nagy sikert arató Tisztogatás először színházi darabként született meg; a darabot Magyarországon a kaposvári színház Valló Péter, a Budapesti Kamaraszínház pedig Sopsits Árpád rendezésében készül bemutatni. Mint az írónő felidézte, Ingel, a főszereplő nővére a színpadon nem tűnik fel, de valahogy mégis meg kívánta jeleníteni. "Ezért arra gondoltam, hogy csak a hangját lehessen hallani, és elkezdtem írni neki egy monológot, de egy idő után észrevettem, hogy gyakorlatilag már regényt írok" - szólt arról, hogy váltott műfajt a történet.
Sofi Oksanen elmondta, hogy a Tisztogatás megfilmesítéséhez már születőben van a forgatókönyv, de nem saját tollából. "Amint elkészül, természetesen elolvasom. Egy dolgot kötöttem ki, hogy történelmileg teljesen hitelesnek kell lennie mind a környezetnek, mind a nyelvezetnek" - fogalmazott.
A finn alkotó jelenleg következő regényén dolgozik, amely jövőre jelenik meg Finnországban. A Scolar Kiadó tájékoztatása szerint eközben már készül Oksanen Baby Jane című regényének magyar fordítása is.
