Harminc éve, 1994. május 19-én hunyt el Jackie Kennedy Onassis, John F. Kennedy amerikai elnök, majd Arisztotélisz Onasszisz görög hajómágnás felesége, kora egyik leghíresebb asszonya, stílusikon, aki sokkal több volt, mint „stílusos kiegészítő” férje oldalán.
Jacqueline Lee Bouvier jómódú, francia gyökerű katolikus családban született 1929. július 28-án a New York állambeli Southamptonban. Amikor tizennyolc évesen bemutatták a társasági életben, rögtön megválasztották „az év első bálozójának”. Történelmet, művészettörténetet, majd a George Washington Egyetemen francia irodalmat tanult, egy évig a párizsi Sorbonne-ra is járt cserediákként. Pályáját a Washington Times-Herald fotósaként és riportereként kezdte – egyszer még Richard Nixont, férje későbbi vetélytársát is megszólaltatta.
1952 májusában egy vacsorán mutatták be a nála 12 évvel idősebb demokrata alsóházi képviselőnek, John F. Kennedynek, akit a következő évben szenátorrá választottak. 1953 szeptemberében Newportban megtartották az esküvőt, ám az elnöki ambíciókkal rendelkező Kennedy nőügyein a házasság sem változtatott. Jackie 1955-ben elvetélt, majd 1956-ban halva született egy kislánya. Házasságuk válsága miatt egy ideig külön éltek, de hamar kibékültek. Második lányuk, Caroline 1957-ben, fiuk, John 1960-ban született.
Kennedy 1960-ban, alig negyvenhárom évesen a legfiatalabb, egyben első katolikus elnöke lett az Egyesült Államoknak, és győzelmében nagy szerepe volt felesége vonzerejének, aki várandósan is aktívan kampányolt mellette. Interjúkat adott, és részt vett férje beszédeinek előkészítésében is. A harmincegy éves Jackie a legfiatalabb first ladyként költözött be a Fehér Házba, ahol a jellegtelen berendezést antik bútorokra, dísztárgyakra cserélte le. Az eredményt a CBS tévé kamerája előtt is megmutatta – a műsornak 56 millió nézője volt, így még tévés Emmy-díjat is kapott. Az elnöki rezidenciában a merev fogadásokat kötetlen, de elegáns vacsorák és partik váltották fel, amelyekre olykor művészeket, Nobel-díjasokat is meghívtak.
Ízlése, bája nők millióinak szolgált mintaként. Divatba hozta például a karima nélküli, ovális pillbox kalapot, tartása, járása pedig tantárgy lett a manökeniskolákban. Egyszerű, elegáns, kifinomult ruháit eleinte az orosz–francia származású amerikai Oleg Cassini tervezte, majd francia divattervezőktől rendelt. A first lady a sajtóban néha férjét is háttérbe szorította, megjelenése mellett azért is, mert franciául, spanyolul és olaszul is folyékonyan beszélt. Az elnök egy franciaországi útján így élcelődött: „Én vagyok az a férfi, aki elkísérte Jacqueline Kennedyt Párizsba.”
Amikor Kennedy 1963. november 22-én Dallasban merénylet áldozata lett, Jackie az autóban mellette ült, ráfröccsent férjének vére. Kennedy ravatalánál meggyújtotta az öröklángot, a halott ujjára húzta jegygyűrűjét, és a temetéssel lezártnak tekintette addigi életét. 1965-ben a brit királynővel felavatta férje emlékművét Angliában, két év múlva pedig az amerikai–kambodzsai kapcsolatok helyreállításában segített, amikor felkereste Angkorvat templomegyüttesét. Amikor 1968-ban mindenben mellette álló sógorát, Robert Kennedyt is meggyilkolták, már egy görög sorstragédia hősnőjét látták benne az amerikaiak.
Annál jobban sokkolta Amerikát és a világot, amikor még abban az évben férjhez ment a nála huszonnyolc évvel idősebb görög hajómágnáshoz, Arisztotélisz Onassziszhoz. Jackie vállaltan érdekházasságot kötött, egy 28 oldalas házassági szerződést is aláírt, amivel nyugalmat és anyagi biztonságot akart biztosítani maga és gyermekei számára. A lesifotósok továbbra is követték, a pár anyagi ügyeit a bulvársajtó boncolgatta. Onasszisz 1975-ben bekövetkezett halála után derült ki, hogy a görög jog alapján kötött szerződés szerint Jackie „csak” húszmillió dollárt örökölhetett, amit ügyvédei két év jogi csatározás után 26 millióra tornáztak fel.
A negyvenhat éves kétszeres özvegy New Yorkba költözött, ahol visszavonultan élt és egy kiadónak dolgozott. Aktivistaként több műemléki jelentőségű New York-i épület védettségét harcolta ki, és kiállt az ellen is, hogy felhőkarcolót építsenek a Central Park mellé. 1994 elején diagnosztizálták rákbetegségét, amely 1994. május 19-én végzett vele. Első férje mellé temették el Arlingtonban; a szertartáson Bill Clinton akkori amerikai elnök mondott beszédet.
A közvélemény szemében divatikon volt, aki az eleganciát, a fiatalság kecsességét és az ízlés gazdagságát testesítette meg. Nevét viseli a Fehér Ház keleti kertje, a New York-i Central Park egy része és több iskola. Andy Warhol fényképsorozatot készített róla, 2001-ben a New York-i Metropolitan Múzeumban kiállították ruhatára egy részét. Lánya, Caroline Kennedy 2011-ben kiadta azokat az interjúkat hangszalagon, amelyet Arthur M. Schlesinger újságíró készített vele 1964-ben. Életéről több dokumentumfilm és játékfilm is készült, ezekben mások mellett Jodie Foster, Jacqueline Bisset és Katie Holmes személyesítette meg. A 2016-os Jackie című film Natalie Portman főszereplésével a dallasi merényletet követő napokat mutatja be.
