
Rába György születésnapja – 1924 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja
Rába György (Budapest, 1924. június 13. – Budapest, 2011. január 29.)
Kossuth- és Széchenyi-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
*
1924. június 13-án született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1948-ban magyar–francia szakos diplomát szerez. 1949 és 1957 között középiskolai tanár Budapesten. 1957-től 1961-ig az MTA Irodalomtudományi Intézet világirodalmi osztályának francia előadója, 1961 és 1982 között ugyanott a XX. századi magyar irodalmi osztály munkatársa, később főmunkatársa. 1970-ben az irodalomtudomány kandidátusa, 1983-ban az irodalomtudomány doktora tudományos fokozatot szerzi meg.
Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar P. E. N. Clubnak, a Modern Filológiai Társaságnak (1983 és 1987 között alelnöke).
Első versei a Nyugatban és a Magyar Csillagban jelentek meg. Szemlélettágító műhelyként emlékezett vissza a Vigiliára, az Életre, a Franklin Könyvkiadóra, a Hungária Könyvkiadóra. 1946-ban az Újhold című folyóirat egyik alapítója és társszerkesztője. A folyóirat megszűnése (1948) után költőként hosszú ideig hallgatást fogad. Megalapozza műfordítói és tudományos, esszéista életművét. Korai verseskötetei (Az Úr vadászata, 1943; Búvár, 1947) után csak 1961-ben jelentkezik a megújult szemléletre valló Nyílttenger című kötettel; ezt újabb hosszú szünet után követi 1969-ben a Férfihangra.
Alkotókedve a nyolcvanas, és még inkább a kilencvenes években föltámad, élete utolsó három évtizedében két-három évenként, olykor évenként követték egymást verseskötetei.
Irodalomtörténeti érdeklődésének középpontjában a Nyugat és az avantgárd irodalom, valamint a magyar és a világirodalom párhuzamainak kérdésköre állt. Az 1990-es évek közepe óta elbeszéléseket is írt.
Hosszú betegség után, 2011. január 29-én hunyt el Budapesten.
Páduai Szent Antal
Majd Szent Antal megsegít!
A legnépszerűbb szent az egész világon alighanem Páduai Szent Antal (1195–1231. június 13). Jóformán nincs templom, ahol ne állana szobra, mely angyali szelídségű ifjú szerzetest ábrázol, barna ferences csuhában, karján a kis Jézussal, szabad kezében liliommal. Aki hívő katolikusnak gondja-baja van, végső menedékként mind hozzá fordul.
Az igazi Antal, Lisszabon szülötte, csak annyiban felel meg a róla kialakult képnek, hogy fiatalon halt meg. Az eretnek- és szerzetesmozgalmak századának volt a fia, Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc kortársa. Észak-Itália és Dél-Franciaország eretnekségekbe tántorodó tömegeit térítgette vissza a „helyes” útra a szó fegyverével. Érdemei elismeréséül IX. Gergely pápa alig 10 hónappal halála után szentté avatta. Hogy a szentté nyilvánítást a jámbor közvélemény is jóváhagyja, arról az egyház gondoskodott: e tíz hónap alatt Antal padovai sírjánál rengeteg csoda történt, számtalan kérés és ima talált meghallgatásra. Ez a tíz hónap alapozta meg Szent Antal későbbi közbenjárói hírnevét.
[…]
Legnépszerűbb legendája szerint a szent egy zsidó embert meg akart győzni arról, hogy Krisztus valóban jelen van az oltáriszentségben. Ezért a zsidó szamarát a kehely és az ostya elé vezette. Az állat a szentségek láttán letérdepelt. Így lett a szamár Szent Antal jelvénye. Választásának volt valóságalapja is. Általában papi személynek – alázatát meg foglalkozása békés voltát bizonyítandó, és mivel Jézus is szamárháton vonult be Jeruzsálembe – nem illett lóra ülnie. A szamár illett a szegénységi fogadalmat tett cseri barátokhoz (az obszerváns ferencesek régi népies neve ez), mert a róluk kialakult kedveskedőn csúfondáros kép a szamár tulajdonságaival ruházta fel őket (igénytelenség, együgyűség, teherbírás). Később, amikor a rend buzgalma alábbhagyott, és tagjai bírált elődeiket követték a bűn útján, a szamár rossz tulajdonságai kaptak hangsúlyt. (A bujálkodás és iszákosság jelképe is volt. Néha az ördögöt öltöztették barátcsuhába, ilyenkor neki volt szamárfarka és patája.)
Czigler Antal születésnapja – 1767
CZIGLER ANTAL, Zigler (Cserevics, 1767. június 13. – Kígyóspuszta, 1862. május 29.): építész, a Svájcból áttelepült családnak az építész szakmát elsőként elsajátító tagja, a Czigler építész-dinasztia megalapítója. Édesapja gazdálkodó birtokos volt a Délvidéken, Szerém vármegyében. II. József uralkodása alatt 1789-ben részt vett az utolsó török háborúban Belgrád és Szendrő ostrománál. E várak bevétele után szülővárosa a katonai szíjgyártó műhely legénységének felügyeletével bízta meg. Később Bécsben építészeti tanulmányokat folytatott, ahol építészmesteri jogot szerzett. Ezután Pestre ment, ahol a Rókus kórháznál másodfelügyelőként nyert alkalmazást. Az 1801-es nagy gyulai tűzvész után, amely szinte az egész várost elpusztította, gróf Wenckheim Ferenc hívására került Gyulára, a leégett urasági kastély megújítására. Ettől fogva, mint urasági építőmester 60 éven át állt a Wenckheim család szolgálatában.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Sklenár János születésnapja – 1884
A nemzetközi hírű motortervező gépészmérnök, SKLENÁR JÁNOS (Budapest, 1884. június 13. – Budapest, 1954. május 9.) Budapesten szerzett oklevelet, majd az első világháború alatt Fischamenden, a katonai légügyi motorkísérleti állomáson teljesített szolgálatot. Itt foglalkozott először a belső égésű motorok vezérlésének új megoldásaival. A szelep nélküli, gömbtolattyús motorok első kísérleti példányai már az 1920-as években biztató eredményeket mutattak. Hatásfokuk lényegesen jobb volt a hasonló méretű, hagyományos csillagmotorokénál. Az itthoni kedvezőtlen gazdasági viszonyok valamint a munkája iránt tapasztalt közömbösség miatt tíz évig külföldön, Németországban, Franciaországban és Svédországban dolgozott. Tökéletesítette gömbtolattyús vezérlését; 35-1000 lóerőig terjedő teljesítménnyel épültek Sklenár-motorok. Egyik konstrukciójára a francia tudományos akadémiától kitüntetést kapott. A második világháború kitörésekor hazatért, de ekkor a politikai helyzet, a háborús termelés nem kedvezett a további kísérleti munkáknak. 1945 után a műegyetem műhelyében folytatta kutatásait, de munkáját tervei szerint befejezni nem tudta. Motorjait a világ számos helyén, műszaki múzeumokban őrzik.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)
Láng László születésnapja – 1837
Az első magyarországi gőzturbinák és dízelmotorok gyártója, LÁNG LÁSZLÓ (Pozsony, 1837. június 13. – Budapest, 1914. január 1.) Bécsben végzett felsőipari iskolát, majd bécsi gépgyárakban szerzett széleskörű gyakorlati tapasztalatot. Pestre hazaköltözve először üzemvezetőként dolgozott az Első Magyar Gépgyárban, majd 1868-ban önálló gépműhelyt nyitott 8-10 alkalmazottal. Főként javításokat végeztek, kisgépeket gyártottak. Láng László érdeklődése egyre inkább a gőzgépek felé fordult; egyik konstrukciójuk az 1873-as bécsi világkiállításon nagy sikert aratott. A fejlesztést új találmányok megvásárlásával folytatták és egy nagyobb üzemcsarnokban a Váci úton jelentősen bővítették a termelő kapacitást. Az 1900-as párizsi világkiállításon a Láng-gépgyár gőzgépe aranyérmet kapott, Láng László iparfejlesztő tevékenységét pedig itthon magas állami kitüntetéssel ismerték el. A gyárnak a gőzgépek mellett számos egyéb korszerű terméke volt: malomipari gépek, cementipari berendezések, kazánok, amelyekkel nemzetközi elismerést is szereztek. A gyár hamarosan családi vállalkozássá, majd 1911-ben részvénytársasággá alakult.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
A magyar védőnők napja
A Védőnői Szakmai Kollégium 2007-ben kezdeményezte a védőnők napja megrendezését. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, a Magyar Védőnők Egyesülete, valamint a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Védőnői Tagozata közös szervezésében 2008. június 13-án tartották meg, hagyományteremtő szándékkal az első ünnepséget. A kiválasztott dátum 1915. június 13-ra utal, mivel ekkor alakult meg Budapesten az Újvárosháza közgyűlési termében az Országos Stefánia Szövetség. A szövetség keretében hamarosan megindult a védőnőképzés. A védőnő, mint hivatás beemelése a köztudatba dr. Tauffer Vilmos szülész professzortól származik.