Szent Iván tüze
A június 24-i Szent Iván-nap, Keresztelő Szent Jánosnak, a magyar népdal „virágos” Szent Jánosának és az ősi fényszimbolikának közös ünnepe. A nyári napfordulótól mindössze 3 nap választja el. János és a napfordulat együtt ünneplése az V. századtól általános. Egy forrás szerint, mi magyarok a XI. században már gyújtottunk tüzet Iván előestéjén. Szokásunk régiségét a szlávos névváltozat bizonyítja. (A keresztény liturgia szókincse nyelvünkben nagyrészt a görög-szláv jövevényszavakból áll, mivel a térítő papok többsége először ezeken a nyelveken szólt eleinkhez.) Más lapra tartozik, hogy már az arab és bizánci források is megemlékeznek a pogány magyarok tűzimádatáról, és a tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.
A katolikus egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent János esetében ünnepli névnapként a szent feltételezett evilági születésnapját. A napfordulati János-nap kiválasztásakor az egyházdoktorok a Szentírásra támaszkodtak. Az evangéliumok szerint János éppen félévvel volt idősebb Jézusnál, születésnapja ezért került június 24-ére. A választás a római hagyománytól sem volt idegen. A keresztény naptár két „ős-János” szentje, az evangélista (december 27.) és a keresztelő az év napfordulóinak a kapujában ül, a régi Rómában pedig az év ianuáit, „kapuit” Janus őrizte, s az ő neve egybecsengett a két szent latin nevével. E szinkretizáló törekvéseket mintha János evangéliuma is igazolta volna. Ilyen szavakat ad ugyanis a keresztelő szájába: „Annak növekednie kell” – mármint Jézusnak –, „nékem pedig alábbszállanom” (Jn 3,30). A növekedés a téltől nyárig hosszabbodó nappalokra, az alábbszállás a nyártól télig rövidülő napokra is érthető (mennél alacsonyabban jár a Nap, annál rövidebbek a napok, és fordítva). Bod Péter XVIII. századi leírása jelzi, hogy az ő idejében a János-nap napfordulat-ünnep jellege köztudomású volt: „Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a’ maga abrontsának felső Pontyára felhágott s megis fordult.” Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet arra az énekbe foglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet „négy szögre rakálták” (rakták). Ez a négyszög bizony a Nap „abrontsának”, az ekliptikának fordulópontjait jelképezi.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Benkő Ferenc mineralógus 1790. június 24-én foglalta el katedráját a Nagyenyedi Kollégiumban, ahol természetrajzot, földrajzot és német nyelvet tanított. Benkő előzőleg a göttingeni egyetemen tanult ásványtant és bányászatot. Még ott lefordította és jegyzetekkel látta el Werner Ábrahám A köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeiről című könyvét. 1786-ban jelent meg a Magyar Mineorológia, az az A’ Kövek s’ Értzek Tudománya című kötete, az első magyar ásványtankönyv, amely a magyar ásványtani szaknyelv megteremtésében is mérföldkövet jelentett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)

VÁZSONYI JENŐ, Weiszfeld (Csabrendek, 1864. június 24 – Budapest, 1940. augusztus 15.): gépészmérnök, évtizedeken át a MÁV vezetője, elnöke. A gépészmérnöki oklevél megszerzése után az államvasutak alkalmazásába lépett. 1906-tól vasúti és hajózási főfelügyelő, 1914-től MÁV-igazgató volt, az I. világháború alatt szénkormánybiztos, 1918-tól államtitkári címmel a MÁV elnökigazgatója lett. Vezetése alatt kezdődött meg az államvasutak vonalainak villamosítása. Szerepe volt Budapest utcai világításának korszerűsítésében és a magyarországi tőzegtermelés megindításában. Hosszú időn át mint igazgatósági tag részt vett a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BESZKÁRT) irányításában is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A neves orientalista, az indiai kultúra és művészet kutatója, BAKTAY ERVIN (Dunaharaszti, 1890. június 24. – Budapest, 1963. május 7.) festőművésznek készült, majd orientalisztikai tanulmányokat végzett. 1926 és 1929 között Indiában tanulmányozta a művészeti emlékeket, a filozófiát, a vallást és a népéletet. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor útjának főbb állomásait és emlékeit. 1946-tól a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatóhelyettese volt. Halála előtt az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett. Számos ismeretterjesztő művet, úti beszámolót és tanulmányt írt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Magyar Életrajzi Lexikon)