1908 novemberében Münchenből került a Szépművészeti Múzeumba az a 135 darabból álló szobrászati együttes, amely megalapozta a mostanra több mint öt és félezer műtárgyat számláló Antik gyűjteményt. A múzeum a centenárium alkalmából egészen a gyökerekig nyúlt vissza, hogy méltóképpen ünnepelhessen: a Thesszaloniki Régészeti Múzeum jóvoltából ugyanis egy rendkívül különleges ezüst- és bronzedényekből álló boroskészletet állít ki Az évszak műtárgya-sorozat aktuális tárlataként a múzeum Reneszánsz Csarnokában. A 2003-ban indult sorozat fő attrakciója ezúttal az a nyolcdarabos symposion-készlet, amelyet a Thesszaloniki Régészeti Múzeum kizárólag ebből az alkalomból bocsátott a Szépművészeti rendelkezésére.
A symposion jelentése "együttivás": olyan összejövetel, amely finom borokat és szellemi felfrissülést egyaránt kínál, egyesíti magában a zenét, költészetet és a tudós eszmecserét. A kiállításon látható készlet II. Philippos és Nagy Sándor korának, a Kr.e. IV. század második felének egyik legjelentősebb leletegyütteséből származik, amelyet 1962-ben a Thesszaloniki közelében lévő Derveninél tártak fel. Az itt található sír több mint száz tárgyat rejtett magában, köztük a derveni kratért, azt a körülbelül egy méter magas, domborműves bronzedényt, amely Dionüszoszt, a bor istenét és követőit ábrázolta. Az edénybe, amelyet eredetileg bor és víz vegyítésére használtak, egy férfi és egy nő hamvait temették. A sírban talált további tárgyak mind symposion-kellékek, ennek a leletegyüttesnek a részét képezi tehát a Szépművészetiben látható három bronz- és öt ezüstedény.
A bronzedények erőteljes, jellegzetesen narancs színe a különleges ötvözetnek köszönhető, amellyel a készítők az aranyt kívánták utánozni. Ezek közt található az a ritka, nagyméretű fedeles amfora, amelyben valószínűleg drága, még keveretlen bort tartottak. A kalathos-situla (kosár-vödör) funkciója szerint a bor és a víz összekeverésére szolgált, ami azt bizonyítja, hogy az emberek bizony már a Kr.e. IV. században sem vetették meg a ma csak fröccsként aposztrofált keveréket. A készletben látható edényeken visszatérő motívum az ember-, pontosabban mitológiai alak-, illetve istenfej, amely a boroskancsó fül alatti részén Pánt, a pásztorok istenét ábrázolja, akárcsak az amfora verete, amelyben az edény két függőleges füle végződik. A kellemes, egyúttal borzongató vizuális élményt szolgáltató arcokat is felülmúlja az a félelmetes Gorgófej, amely a virágkehelyről elnevezett kalyx ivóserleg alján ölti ki nyelvét. A lakomázónak feltehetően okozott néhány kellemetlen percet, amikor a bor jóízű felhajtása után ezzel a szörnnyel kellett farkasszemet néznie. A serlegek sorát gyarapítja az a két, magasívű fülekkel ellátott ezüst kantharos, amely nagyon gyakori volt Makedóniában. A konyhai eszközök képviseletében egy finomívű, kecses merőkanál és egy szűrő látható: előbbivel merték a nedűt, utóbbival pedig a borba áztatott aromás anyagok italba kerülését akadályozták meg.
A kiállítás kurátorai dr. Despina Ignatiadou, a Thesszaloniki Régészeti Múzeum igazgatóhelyettese és Dági Marianna, ami jól példázza azt a szoros együttműködést, amelyet a két múzeum a jövőben tervez.
