Hogy kerül a sáros csizma az asztalra, azaz miért foglalkozunk egy kulturális portálnál természetvédelemmel, klímaváltozással, fenntarthatósággal? Hiszen nekünk irodalomról, moziról, színházról, képzőművészetről, zenékről kellene írnunk, nem? Azon túl, hogy már mi is rendesen a bőrünkön érezzük emberi tevékenységünk „áldásos” hatásait, valójában egyre több könyv, film, előadás, beszélgetés, műalkotás és dal foglalkozik a témával a napi szinten érkező híreken túl.
Amelyek például arról szóltak 2024-ben, hogy hogyan rendezték meg minden idők legzöldebb olimpiáját Párizsban. Ami azért is nagyon fontos lépés volt, mert a klímaváltozás rendkívüli módon súlyosbította az elmúlt húsz év extrém időjárási eseményeit, amelyek összesen 576 042 halálos áldozatot követeltek. A tíz legpusztítóbb időjárási eseményt három trópusi ciklon, négy európai hőhullám, két heves esőzés – az egyik Indiában, a másik a Földközi-tenger térségében – és az Afrika északkeleti részén pusztító aszály okozta. Nem véletlen, hogy egyre többen figyelnek fel arra, hogy milyen fontosak az erdők és milyen létfontosságú munkát tudnának elvégezni, ha hagynák őket visszavadulni. De egyéni szinten is van lehetőség a cselekvésre: már egy kis kerti tó is segíthet a biológiai sokféleség megőrzésében.
Olvastunk
A hírek mellett hosszabb lélegzetvételű munkákban, könyvekben is elmerültünk, amikről aztán írtunk is. Például a Greta Thunberg által szerkesztett és több mint száz szakértő, tudós bevonásával készített Klímakönyvben, amely kíméletlenül szembesít minket környezetpusztításunk „eredményeivel”. Szó szerint súlyos és sűrű olvasmány a maga 540 oldalával, amelyhez több mint száz szakértőt kért fel társszerzőnek, akik rövid esszékben foglalják össze a legfontosabb információkat, mindenki számára érthető formában. Az öt nagyobb egységre osztott könyv részeit Thunberg átkötő szövegei egészítik ki, hogy még könnyebben megértsük, hogyan működik az éghajlat, mitől változik szédítően gyorsan, mi ebben a szerepünk, milyen módszerekkel próbálunk védekezni, és valójában mit kellene tennünk egyéni és társadalmi szinten.
Nem kevésbé szemfelnyitó Jordán Ferenc ökológus könyve, amely Az ember vége a természet esélye – Helyünk a földi ökoszisztémában címet viseli. Nem riogat világvége-forgatókönyvekkel, de nem is áltatja olvasóit. A tudományos elemzés eszközeivel, de közérthetően mutat rá, hogy az emberiség miként szakította el magát a természetes rendszerek törvényeitől, és miért lehet ez a legnagyobb ökológiai katasztrófák alapja. Ugyanakkor a szerző a könyvében nem pusztán bírálja a jelenlegi rendszert, hanem alternatívákat is kínál arra, hogy hogyan találhatnánk vissza a természethez, vagy legalábbis ahhoz a szemlélethez, amely nélkülözhetetlen a túlélésünkhöz.
Nem a disztópiákra helyezi a hangsúlyt Takács-Sánta András biológus, humánökológus új, az előbbieknél jóval karcsúbb könyve sem, a Világeleje – A jó élet keresése az ökológiai válság korában. Bár ő sem tagadja, hogy a helyzet minden korábbinál súlyosabb, arra is felhívja a figyelmet, hogy senki nincs az összes tudás birtokában: az ökológiai válság sokkal komplexebb annál, hogy egy személy, szervezet vagy akár a legfejlettebb modellek és eszközök előre tudnák jelezni a biztos jövőt. Így a várható kimenetelekről csak sejtéseink lehetnek, kész tényként tálalni őket felelőtlenség.
Szintén a jövőről szól a Kapitány-Fövény Máté által szerkesztett, a Holnap – Hogyan őrizzük meg lelki egészségünket a gyorsan változó jövőben? 13 trendkutató és 13 pszichológus párbeszéde a jövőről című kötet, amely nem csupán a jövőről szóló elképzelések gyűjteménye, hanem átfogó útmutató is arról, hogyan készülhetünk fel a ránk váró, gyorsan változó világ kihívásaira. A könyv koncepciója különleges: minden egyes területet két szempontból közelítenek meg az alkotók. Egyrészt a szakértők – közgazdász, szociológus, dietetikus, jogász, biológus – előrejelzik, milyen változások várhatók az adott területen, legyen szó világgazdaságról, munkáról, oktatásról, táplálkozásról, szexualitásról vagy éppen a globális ökoszisztémáról. Másrészt a pszichológusok arra keresik a választ, hogyan reagálhat az emberi psziché ezekre a változásokra, és milyen módon lehet felkészülni az egyre komplexebb kihívásokra. Az eredmény egy holisztikus, átfogó kötet, amely összesen 26 tanulmányt foglal magában, és egyedülálló képet fest a jövő potenciális irányairól.
Néztünk
Bár elmondása szerint David Attenborough sosem természetvédelmi célból filmezett, hanem egyszerűen élvezte az állatok megfigyelését, ma már nyíltan foglalkozik a környezetvédelmi kérdésekkel. Az idén 98 éves Attenborough továbbra is fáradhatatlanul dolgozik, filmjeiben egyre többet beszél az állatok élőhelyének szűküléséről, a túlfogyasztás pusztításáról, valamint a műanyagszennyezés és a klímaváltozás hatásairól. 2020 őszén, a Covid–19-járvány kellős közepén jelent meg az Egy élet a bolygónkon című könyve és filmje, amely egyfajta személyes tanúvallomás, ha úgy tetszik, karrierösszegzés, ám egyúttal figyelmeztetés is a klímaváltozás drámai hatására. Másfél évvel később Az élet színei című sorozatában aztán újra bolygónk csodáit mutatta be, mégpedig úgy, ahogyan csak ő képes arra: mélységes szeretettel, hatalmas tudással és felébresztve a laikus ember gyermeki kíváncsiságát.
A másik kilencven fölötti veterán, Jane Goodall csimpánzkutatóként indult, később a természetvédelem szószólójaként ismerte meg nevét a világ. A magyarországi Jane Goodall Intézet által létrehozott Legyél te is Jane! sétaszínházi előadás során életének legfontosabb pillanatait megismerve, szellemiségét követve tapasztalhattuk meg a természet és az emberek közötti mélyebb összefonódást.
Bár Török Zoltán rendező (még) nem olyan híres, mint a két angol, de van rá esélye, hiszen egyre nagyobb ismertségre tesz szert természetfilmjeivel. Legutóbbi, a magyar mozikban is látható munkája a skandináv környezetvédelem mítoszát töri ripityára, miután kendőzetlenül megmutatja a szépségek mellett a súlyos problémákat is. A Változó vadon – Az én Északom című filmje kapcsán zöld energiáról, biodiverzitásról és sarki rókákat kergető vörös rókákról is beszélgettünk vele.
Már a sci-fikben is felbukkannak a környezetvédelmi kérdések. A dán Örökké című film érdekes módon keveri a tudományos-fantasztikus műfajt a kapcsolati drámával, miközben reflektál az éghajlatváltozás okozta kihívásokra és az emberi döntésekre. Ambiciózus alkotás, amely nagy kérdéseket tesz fel az emberiség jövőjéről, a klímaváltozásról és arról, hogy személyesen mit vagyunk hajlandók feláldozni a nagyobb jó, valamint az egyértelmű katasztrófa elkerülése érdekében.
Láttunk
A fotóművészek is mind többször foglalkoznak környezeti kérdésekkel. A Capa Központban megrendezett Hullámtörés című kiállítás hat magyar kortárs művész fotográfiai anyagait mutatta be, amelyeknek központi eleme a víz vagy éppen annak a hiánya.
Az idei FotoKozma már négy vértesi, szabadtéri helyszínen mutatta be a világ legjobb természetfotósainak munkáit. A víz alatti veteményeskerteket, kihalófélben lévő orrszarvúakat, absztrakt festménynek beillő tájakat, magyarországi famatuzsálemeket is felvonultató fényképek döbbenetes erővel hívták fel a figyelmet az emberi tevékenység rendkívül káros hatásaira, ugyanakkor bemutatták az élet végtelen változatosságát is.
A FotoKozma mellett a Folly Arborétumban is felbukkantak az Évgyűrűkben őrzött történetek – Magyarország fáinak titkos meséi sorozat fényképei. A pörbölyi titán, az ötvöskónyi hárs, az öszpötei kandeláberfa nevük alapján akár egy Grimm-mese szereplői is lehetnének, de valójában igazi túlélők. Ezek a rekorder magyar fák ugyanis sikeresen átvészeltek viharokat, villámlásokat, betegségeket és bizony forrongó történelmi korszakokat is.
Hallgattunk
2023 márciusában indult útjára a Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt, amelynek elsődleges célkitűzése, hogy a környezetvédelem és a fenntarthatóság szempontjait beépítve adjon új lendületet a pandémia által sújtott nemzetközi zenei életnek. A projekt keretében az elmúlt év során négy új zenemű született, amelyek a maguk egyedi módján testesítik meg a megújuló zene gondolatát – leglátványosabban talán azáltal, hogy a hagyományos hangszerek és a modern audiovizuális technikák mellett szokatlan, újrahasznált vagy újrahasznosított anyagból készült instrumentumokat is szerepeltetnek. A műveket a Magyar Zene Házában mutatták be.
Az Antal Gábor Trió mindhárom tagja szereti a természetet, így zeneileg is örömmel foglalkoznak vele. Live session trilógiájuk második darabját, a Honey Badger című szerzeményt a méhészborz inspirálta. Ez a különös teremtmény igazán színes egyéniség: szellemes, jópofa, erős és agresszív is egyben. Ugyanakkor a dal túlmutat az állat jellemén, és fontos, embereket érintő dologra hívja fel a figyelmet.
Szerencsére a gyerekek sem maradtak zene nélkül. A Mimó és Csipek – A nagy diófa címmel megjelent zenés mesekönyv a környezeti harmóniát állítja központba, klasszikus zenei tematikával és grafikákkal. A Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Bábozd Zöldre Egyesület által közösen jegyzett kiadványba a tartalmi egységek végére érdekes információkat, játékos feladatokat is beillesztettek – a hangszerek működéséről, a leghíresebb mesterekről, illetve az élővilágból ezúttal kiemelten a madarakról és a fákról.
Előretekintettünk
Lányi András, a hazai természetvédelem egyik ikonikus arca Miért nem szeretjük a zöldeket? címmel beszélgetéssorozatot indított az Inga Kultúrkávézóban, amelynek felvételei már a YouTube-on visszanézhetőek. Ennek első felvonásában a modern világ ökológiai önpusztítását, a közelgő vagy már itt is levő világvégét boncolgatta Jordán Ferenc hálózatkutató biológussal, amelyről mi is írtunk.
Ugyancsak vitára ösztönző volt az idei Brain Bar egyik legnagyszerűbb beszélgetése, amelyben Csányi Vilmos etológust, Domokos Gábor alkalmazott matematikust és mérnököt, Gelencsér András vegyészmérnököt és Mérő László matematikust és pszichológust engedték össze, hogy megvitassák, hogyan áll a tudomány az emberiség jövőjéhez. Beszélgetésüket Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar alapítója moderálta.
A meteorológusok hiába rendelkeznek modern műszerekkel, sokszor még az aznapi időjárást is benézik. Hogyan tud akkor egy jövőkutató milliószor komplexebb társadalmi folyamatokat előre jelezni? Akar-e egyáltalán? A téma szakértőjével, Galántai Zoltán jövőkutatóval, tudománytörténésszel és sci-fi-íróval, az ELTE GTK docensével beszélgettünk arról, hogy miért nem érdemes klímaszoronganunk, milyen hatásai lehetnek a mesterséges intelligenciának, mennyire lát pozitív jövőképet akár rövid, akár hosszabb távon.
Például szerinte sem jó ötlet teljesen tönkretenni a környezetünket. Éppen ezért érdemes lenne a nyelvezetünket a téma súlyosságához igazítani. Forgács Bálint, az ELTE PPK kutatója a globális felmelegedés, üvegházhatás, klímakatasztrófa helyett aktív hangvételű kifejezéseket javasol, amelyek képesek lennének visszaadni nekünk a felelősségvállalás mellett a cselekvés lehetőségét is. Így érdemes lenne például áttérnünk a klímaöngyilkosság vagy a klímapusztítás használatára, hiszen a saját viselkedésünk fölött kontrollal rendelkezünk.
