Mikkamakka, Dömdödöm és Bruckner Szigfrid kitalálója magyartanár is lehetett volna, végül az egyik legsikeresebb meseíró lett

Budapesten született, de szülőföldjének a Tolna vármegyei, ma Sárszentlőrinchez tartozó Alsórácegrespusztát tekintette, ahol családja 1938 és 1951 között lakott. Egy interjúban elmondta, hogy itt találkozott először a mesemondás hagyományával, szülei és nagyszülei is népmesékkel nevelték és altatták.

Később Tamási Áron és Tömörkény István írásai voltak a kedvenc olvasmányai, egyetemi éveiben pedig főként Gorkij és Faulkner műveit forgatta. Szekszárdon érettségizett, majd az ELTE bölcsészkarán, újságíró szakon tanult, később magyartanári diplomát szerzett. 1956-ban Nyíregyházára, majd néhány vargabetű után Pécsre került, s az 1959-ben megindult Esti Pécsi Napló című lap munkatársa lett. 1964–65-ben a Dunántúli Napló munkatársa, egy ideig a Jelenkor szerkesztője volt, itt jelent meg első novellája is.

1965-ben Budapestre költözött, és az Élet és Irodalomhoz került tördelőszerkesztőnek. 1971-ig volt a lap munkatársa, ezt követően szabadfoglalkozású író lett. 1989-től ismét különböző irodalmi folyóiratoknál töltött be állást, 1989–91 között az Új Idők szerkesztőbizottságának tagja, ezzel egyidejűleg a Magyar Fórum főmunkatársa, 1990–92 között a Magyar Napló, a Pesti Hírlap, majd a Magyar Nemzet munkatársai közé tartozott. 1992-től – 1996-os nyugdíjba vonulásáig – a Hitel szerkesztője, majd főmunkatársa, 1995 és 1998 között az Írószövetség elnökségének tagja volt. A Magyar Művészeti Akadémia 1994-ben választotta tagjai sorába.

Első meseregényét, A kisfiú meg az oroszlánok című könyvét a Móra Könyvkiadó jelentette meg 1964-ben, későbbi állandó illusztrátora, Réber László rajzaival. Néhány évvel később nagy sikerű tévéfilm is készült a Bruckner Szigfrid nevű oroszlán és egy kisfiú különös barátságának történetéből.

Első novelláskötetét Csonkacsütörtök címmel a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg (a Magvetőnél azzal utasították vissza írásait, hogy úgy rosszak, ahogy vannak, de legfőképpen életidegenek). Ettől kezdve felváltva írt meséket és felnőtteknek szóló novellákat, valamint hang- és bábjátékokat. Írásaira jellemző az egyedi, a valóságot egyszerre a gyermek és a felnőtt szemszögéből szemlélő látásmódja, sajátos humora, nyelvének játékossága, ötletes szócsavarásai.

1971-ben írta egyetlen felnőttregényét A fehér tigris címmel, amelynek bonyolult és többrétegű parabolisztikus története számos meseszerű elemet is tartalmaz. 1973-ban jelent meg a Buddha szomorú című novellás-, valamint A Hétfejű Tündér című mesekötete, amelynek a groteszk, humoros hangvételű, tanulságos rövid történeteiben szereplő állatok az olvasó számára ismerősek lehetnek Aesopus és La Fontaine fabuláiból is.

1979-ben látott napvilágot egyik legnépszerűbb műve, a Berzsián és Dideki, amelyben a főhősök nevét Fruzsina leányától kölcsönözte, e meseregényéért 1982-ben Andersen-diplomával tüntették ki. Ugyancsak nagy sikert aratott A Négyszögletű Kerek Erdő című kötete, amelynek ötletes nevű szereplőiben (Mikkamakka, Dömdödöm, Bruckner Szigfrid, Ló Szerafin, Aromo, Vacskamati, Nagy Zoárd, Szörnyeteg Lajos) a felnőtt olvasók könnyen ráismerhettek bizonyos embertípusokra, a különböző helyzetekben megnyilvánuló emberi magatartásformákra.

A könyv 1986-ban megkapta az Év Könyve jutalmat, amelyet 1989-ben, majd 1996-ban a Bab Berci kalandjai és a Csillagmajor című kötetek is elnyertek, Lovak, kutyák, madarak és A manógyár című köteteit az Év Gyermekkönyve kitüntetéssel ismerték el.

A Franka Cirkusz címmel 1990-ben jelent meg hangjátékainak gyűjteményes kiadása. A felnőtt közönségnek szóló, mágikus elemekkel átszőtt történetek alapján tévéfilm is készült Felvidéki Judit rendezésében, A hang című történetből pedig Rózsa Pál írt operát, amelyet 1993-ban a Szegedi Nemzeti Színház Stúdiószínpadán mutattak be. Szegény Dzsoni és Árnika című meséjéből 1981-ben rádiójáték, majd két évvel később mozifilm is készült Salamon András rendezésében, Márta István zenéjével.

A Csillagmajor című novelláskötet három elbeszélése alapján Gárdos Péter rendezett filmet A porcelánbaba címmel. Gyere haza, Mikkamakka! című könyvéből is tévéjáték készült Vadkerty Tibor rendezésében, Szakácsi Sándor címszereplésével.

Zsófi lányával Bogármese címmel közösen írt mesekönyvük nem sokkal halála előtt jelent meg. A szeretetről, barátságról és megértésről szóló, felnőttek és gyerekek számára is szórakoztató történetből mesés táncshow készült Tallér Zsófia és Faltay Csaba zenéjével.

Lázár Ervin munkásságáért több rangos elismerést is kapott, köztük 1974-ben József Attila-díjat, 1990-ben Déry Tibor-jutalmat, 1992-ben Soros-életműdíjat. 1996-ban Kossuth-díjat vehetett át „sajátos hangvételű gyermekirodalmi munkássága elismeréseként”, 1998-ban Magyar Művészetért, 2005-ben pedig Prima Primissima díjjal jutalmazták.

A közkedvelt író 2006. december 22-én hunyt el Budapesten. 2007 óta tiszteletére minden évben emléknapot rendeznek Pálfán és Sárszentlőrincen; ez utóbbi község díszpolgára, könyvtár viseli nevét, és 2012-ben özvegye, Vathy Zsuzsa József Attila-díjas író és gyermeke jelenlétében avatták fel emlékházát, ahol kiállítások, meseszoba és személyes tárgyak idézik fel az író világát.

Pécelen szintén róla nevezték el a városi könyvtárat. 2013-ban a Móra Könyvkiadó új sorozatot indított az életművéből. 2017-ben szobrot avattak tiszteletére a IX. kerületi Kerekerdő parkban, a kerületnek 2006-ban díszpolgára lett. 2019-ben a kormány Lázár Ervin Programot hirdetett a közoktatásban részt vevő általános iskolás diákok számára.

Címlapfotó: Lázár Ervin író 1963-ban. Fotó: Fortepan / Hunyady József