A magyar színház jövője

A szakmai konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Színházművészeti Tagozatának támogatásával, az MMA és a Győri Nemzeti Színház közösen szervezte. Oberfrank Pál, az MMA rendes tagja, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy a korábbi három alkalommal számos problémára találtak megoldást. Ezek között említette, hogy a közalkalmazotti szférában megjelent a kulturális járadék és a táncművészeti járadék. A pályázati kiírások korábbi időpontokra kerültek, így jobban lehet tervezni a költségvetések összeállításakor. Elindult a közmédiában az M5 kulturális csatorna, ahol előadás-felvételeket is sugároznak és az MMA is elkezdett színházi felvételeket készíteni. A legnagyobb előrelépésnek azonban a párbeszéd és az együttműködés kialakulását és erősödését jelölte meg a színházigazgató.

A negyedik konferencián egyebek mellett a művészeti kultúrmissziós feladatokról és a gazdasági szempontok kapcsolatáról, a táncművészeti előadóművészeti szervezetek működési, finanszírozási és foglalkoztatási sajátosságairól, a táncművészek átképzési modelljének hazai megvalósíthatóságáról, valamint az előadóművészeti törvény 2018-tól életbe lépő, felsőfokú végzettségre vonatkozó rendelkezéseiről tárgyaltak. Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a nemzet művésze, az MMA elnökségi tagja emlékeztetett arra: 2014 augusztusában rendezték meg az első konferenciát Veszprémben, hogy a szakma képviselői megvitathassák a színházi kultúrát érintő aktuális problémákat. A következő konferenciát 2015 decemberében Debrecenben tartották, a harmadikat pedig tavaly szintén Veszprémben. Marton Éva az egyik legnagyobb előrelépésnek nevezte, hogy a problémák megoldásában az ?egymás iránti bizalom kialakult?.

Kiss János, a Győri Balett igazgatója, az MMA rendes tagja kiemelte: a világ színházművészetét látva és ismerve a hazai szakma büszke lehet a színház- és táncművészetére, mert nagy a támogatottsága. Makranczi Zsolt, az Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója arról beszélt, hogy az intézet egy nagyszabású kulturális kutatásba kezdett, amellyel olyan adatbázist szeretnének létrehozni, amely az 1990 és 2015 közötti időszak legfontosabb kulturális számait, adatait gyűjti össze. Ennek segítségével megismerhető lesz a magyar állam kulturális tevékenysége, kultúrafinanszírozása és annak eredményei. Az adatbázis lehetőséget ad majd döntéselőkészítésre, ellenőrizhető és kimutatható lesz a különböző finanszírozások eredményessége, megtérülése, az intézmények működési hatékonysága és láthatóvá válik a társadalmi rétegek részesülése a különböző kulturális javakból. Makranczi Zsolt kiemelte: bár léteznek különböző adatok a szakmára vonatkozóan, de azok nincsenek rendszerezve, így nem átláthatók. A tervek szerint az adatbázis folyamatosan bővül majd.

Szélesebb körben kell folytatni az egyeztetéseket a színházi szakma jövőjéről

Szélesebb körben kell folytatni az egyeztetéseket a színházi előadó-művészeti és táncművészeti szakma jövőjéről ? hangsúlyozta a szakmai konferenciát lezáró sajtótájékoztatón a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója a Győri Nemzeti Színházban szeptember 8-án. Oberfrank Pál elmondta, hogy az előrelépés ügyében egy asztalhoz kell ülnie a szakmának a kultúráért felelős államtitkársággal és a nemzetgazdasági minisztériummal, helyi szinten pedig a szakmának a helyi önkormányzatok kultúráért felelős tisztségviselőivel, mert vannak olyan kérdések, amelyekre nekik kell válaszolni.

Kriza Zsigmond jogász az eseményen a színházi szekció jegyárpolitikai kérdésköréről elmondta, az az egységes álláspont alakult ki, hogy a színház értékteremtő ereje és képessége megjelenik a jegyek árában, vagyis az értéket képviseli. Hangot kapott az is, hogy vannak olyan intézmények, amelyek ettől eltérő gyakorlatot tartanak, de vannak gazdasági szempontok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hozzátette: a szociális bérezési kérdésekkel kapcsolatban körvonalazódik, hogy jogilag is jobban körülhatárolt rendszer kialakítása lenne indokolt, amely a korábban már létezett társulati rendszerhez hasonlítana. Korszerűnek kell ugyanakkor lenne, hogy a szakmán belüli művészi mobilitás biztosított legyen. A táncművészeti szekció neuralgikus pontja a művészek bérhelyzete volt ? hangoztatta, majd kifejtette, hogy a hivatásos táncosok körében elvesztette e hivatás a korábbi népszerűségét, ami a művészetpolitikai célok megvalósítása során is nehézséget jelent. Beszélt arról is, hogy a színházi szakma szembesül azzal, hogy az egyes háttérszakmák képviselői külföldre mennek dolgozni, de néhol a segédszemélyzet fenntartása is nehézségekbe ütközik.

Kiss János, a Győri Balett igazgatója, az MMA rendes tagja kiemelte: a szakma képviselői konstruktívan álltak a felvetett kérdésekhez. Oberfrank Pál az MTI kérdésére elmondta, hogy a művészetnek van olyan szintje, ami nagyon magas minőségű, például az operett, ?de van olyan út is, ami ezt a munkát, ezt az áldozatot, nem végzi el?. Ezekkel a problémákkal szembe kell nézni ? hangsúlyozta. Nagyon kényes, de fontos kérdéskörnek nevezte a művészek beárazását. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az a fajta tudatosság megvan a szakmában, hogy ?mi a nézőket akarjuk kiszolgálni, őértük vagyunk?. Hozzátette: a néző is sokszor vágyik arra, hogy szórakozzon és olyan előadásokat lásson, amelyek felszabadítják. Ennek a határai nagyon szélesek ? mondta. Beszélt arról is, hogy a színházi szakmát a minőség romlása nélkül valamilyen módon meg kellene védeni, mert egyfajta hígulás figyelhető meg benne. Hozzáfűzte, hogy ez nagyon nehéz és szubjektív feladat, ?veszélyes kérdés?, mert néhány színház épp azért próbálkozik a televízió által megismert, de képesítés nélküli embert a színházba vinni, mert nézőt vonz be.

Forrás: MTI

Fotó: gyoriszinhaz.hu