Szent Zsófia és három leánya
Zsófia és három leánya: Fides, Spes, Charitas a folklorisztikus egyházi hagyomány szerint együtt szenvedett vértanúhalált.
Hazai tiszteletük a gótikában bukkan föl, Emlékezetüket elsősorban az a szárnyasoltár (1440) őrzi, amely Zólyomszászfalu (Sásová) templomából került a besztercebányai múzeumba. Egyéb gótikus táblaképei: Bártfa (Mettertia-oltár 1500, Pieta-oltár), Berzenke (Bzinov, 1500), Kassa (székesegyház, 1470; Bártfáról, Múzeum, 1520), Kispalugya (Paludzka, 1510), Lőcse (1410), Magyarfenes (Vlaha, 1499, a gyulafehérvári püspöki rezidenciában), Németlipcse (Deutsch-Liptsch, Lupča, 1450, Szlovák Nemzeti Galéria), Gyöngyös (1490).
Faszobra: Pozsony (1510, Szlovák Nemzeti Galéria).
Oltárai: Eperjes (1462), Nagyvárad (1513).
Zsófia kultusza a magyar középkor végén nyilván az egész országra kiterjedt. A besztercebányai egyházmegyében Dubravica (XV. század), Szucsány (Sučany, XIII. század), a nyitraiban Barossháza (Pružina), Ösvényes (Ochodnica), Sztrecsény (Strečno), a kassaiban Zboró (Zborov) templomának ősi soron ő a védőszentje. Jó volna ismernünk a hozzáfűződő szlovák szakrális néphagyományt.
[…]
Zsófia asszonynak és három leányának legendája teljes egészében a középkori folklór talajából sarjadzott, történeti hitele nincsen, az évszázadok során azonban mind kerekebbé vált. Alakjuk, nevük révén szimbolikussá lett, és a hittudomány pártfogóiként tisztelték őket.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)
A család nemzetközi napja
1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére” irányítja.
A szlovákiai magyarok emléknapja
1942-ben ezen a napon zajlott le a szavazás a szlovák parlamentben, amelyen Esterházy János egyedüli képviselőként a zsidók kitelepítése ellen szavazott. Erre emlékezve 1994 februárjában a szlovák parlament magyar képviselő csoportja május 15-ét A SZLOVÁKIAI MAGYAROK EMLÉKNAPJÁvá nyilvánította.
Az állat- és növényszeretet napja Magyarországon
A budapesti állatkertben rendezték meg először 1994. május 15-én AZ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYSZERETET NAPJÁt. A gyerekek ezen a napon ingyen léphettek be az állatkertbe.
Czimeg János születésnapja – 1823
Az első szegedi bányamérnök, feltaláló és városrendező, CZIMEG JÁNOS (Szeged, 1823. május 15. – Szeged, 1876. február 26.) a híres selmeci akadémián végezte bányamérnöki tanulmányait. A műszaki tárgyak mellett nyelveket tanult, német, francia és angol nyelven tanulmányozta a földtani, őslénytani, vegytani szakirodalmat. 1848-ban a honvédség mérnökkari osztályának tagjaként részt vett a főváros megerősítésében. 1849-ben emigrált. Párizsban találmányainak hasznosítására létesített ipari üzemet és ebből jó jövedelemre tett szert. Saját eljárását alkalmazta például ezüstözött tükrök, ezüstözött és aranyozott selyemszálak előállítására. Termékeivel londoni és párizsi kiállításokon is sikert aratott. Párizsból hazatérve Szegeden telepedett le. Nevéhez fűződik a Széchenyi tér rendezési terve, az ipari és kereskedelmi bank létesítése, a Szeged című közművelődési lap alapítása. Később a körmöcbányai pénzverő intézet alkalmazta; ekkor dolgozta ki találmányát az ezüst és réz elválasztására szolgáló eljárásra vonatkozóan. Érdemei elismeréseként királyi bányatanácsossá és országos főkémlővé (azaz a korabeli szóhasználat alapján a fémkémlészet, fémfinomítás legfőbb szakértőjévé) nevezték ki.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998, Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok)
Hell József Károly születésnapja – 1713
A bányagépesítés sokoldalú feltalálója, HELL JÓZSEF KÁROLY (Szélakna, 1713. május 15. – Selmecbánya, 1789. március 11.) édesapja is nevezetes szakember volt. Selmecbánya környékén a XVII. század végén a növekvő vízszint megszűnéssel fenyegette a bányákat. A gondok megoldására hívta az udvari kamara Csehországból 1694-ben Selmecbányára Hell Máté Kornél főgépmestert, aki vízkerék meghajtású emelőgépekkel és rudas szivattyúkkal több bányát mentett meg. Két házasságából született 23 gyermeke közül József Károly folytatta és még magasabb szintre emelte apja bányagépész mesterségét. A fiú a Mikoviny Sámuel által vezetett bányatisztképző iskolát végezte el. 25 évesen Hegybányán már üzembe helyezte egyéni elgondolású himbás-szekrényes szivattyúját. Még jelentősebb volt második találmánya, az 1749-ben Lipót-aknán beépített, a hidraulika törvényszerűségeinek új felismerésén alapuló vízoszlopos szivattyú. 1768-ban már 11 vízoszlopos gép dolgozott Selmecbányán, közülük a Zsigmond-aknai még 100 évvel később is üzemben volt. 1753-ban, egy újabb találmányánál a vízemelést a sűrített levegő mechanikai hatásával oldotta meg. Az úgynevezett léggépet a 330 m mély Amália-aknába építette be. Napjainkban az olajbányászatban világszerte használt gázliftes termelési mód a Hell-féle léggép elvének korszerűsített alkalmazása. Tökéletesítette az ércfeldolgozó zúzógépeit is, az addig használt tíz zúzónyíl helyett 30-35 darabot alkalmazott. Gépei tölgyfából, kezdetlegesen öntött vas géprészekből, csövekből készültek. A 30-40 lóerős gépek óriási méretűek voltak, de csaknem egy évszázadon át, a gőzgépek elterjedéséig gazdaságosan alkalmazhatóaknak bizonyultak.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988 [Molnár László])
Hell Miksa születésnapja – 1720
A XVIII. század egyik legképzettebb csillagásza, több magyarországi csillagvizsgáló alapítója, HELL MIKSA (Selmecbánya, 1720. május 15. – Bécs, 1792. április 14.) a híres bányagépész, Hell Máté Kornél gyermeke, Hell József Károly, ugyancsak neves bányagépész öccse volt. 18 évesen lépett be a jezsuita rendbe. A bécsi egyetemen és az ottani jezsuita obszervatóriumban ismerte és szerette meg a csillagászatot. Három évig a kolozsvári jezsuita akadémián matematikát tanított, két tankönyvet is megjelentetett. 1755-ben királyi csillagásznak nevezték ki Bécsbe. Ott ő alapította meg az egyetemi csillagvizsgálót, melynek az igazgatója is ő lett. Életművében talán a legfontosabbak az itt folyamatosan kiadott évkönyvek, amelyek számos hasznos táblázatot és jelentős tanulmányt közöltek. Az évkönyvek nemzetközi hírnevének köszönhetően kapta a megbízatást VII. Keresztély dán és norvég királytól, hogy 1769-ben, a földrajzilag legkedvezőbb helyszínül kínálkozó Vardő szigetén végezzen megfigyeléseket a Vénusznak a Nap előtt való átvonulásáról. A feladatnak tanítványa és kollégája, Sajnovics János társaságában tett eleget, és sikerült a mért adatok alapján a Föld-Nap távolságot még mai szemmel nézve is viszonylag pontosan megállapítaniuk. Hell Miksa nevéhez fűződik a földrajzi szélesség meghatározásának egy új, máig a legpontosabbak között számon tartott módszere. Másik fontos teljesítménye a francia Cassani holdtérképének kiegészítése, pontosítása.
Hell Miksát északi útja után nagy nemzetközi elismerés vette körül, de ő legfontosabbnak a magyar csillagászat fejlesztését tartotta. Minden jelentős korabeli csillagászati intézmény az ő közvetlen segítségével épült fel hazánkban, így 1776-ban az egri, 1780-ban a budai, 1792-ben a gyulafehérvári csillagvizsgáló. Ő készítette a műszaki terveket, ő segített beszerezni a legkorszerűbb műszereket, gondoskodott a könyvtárak anyagának összegyűjtéséről. A csillagvizsgálók személyzete is az ő segítségével szerezte meg a megfigyelésekhez szükséges gyakorlatot.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Gálócsy Árpád születésnapja – 1864
GÁLÓCSY ÁRPÁD, (Tarnóc, 1864. május 15. – Budapest, 1934. november 26.): kohómérnök, gázfejlesztő berendezések és a hengerlés-elmélet kutatója. Oklevelét a selmecbányai akadémián szerezte 1888-ban. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi hengerművének vezetője volt. Tanulmányaiban elsősorban gázfejlesztő berendezésekkel és a hengerlés elméletével foglalkozott. Elsőként szerkesztett és használt Magyarországon formázógépet. Alapvető jelentőségű kísérletei eredményeit évtizedekkel később Cotel Ernő műegyetemi tanár használta fel és tette közzé A hengerlés alapelvei című munkájában. 1903-tól 1911-ig a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője volt. A Bányászati és Kohászati Egyesület elnökeként (1921-től) vezető szerepet játszott az 1920-as évek mérnökmozgalmaiban, és részese volt a szélsőjobboldali politikai mozgalmaknak is.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
