Megismertetni magunkat magunkkal

A KSH épülete ritkaságnak számít Budapesten azzal, hogy megnyitása óta ugyanazt a célt szolgálja: az ország statisztikai adatainak gyűjtése és feldolgozása zajlik itt immár százhuszonöt éve.

A hivatal felállításának igénye először az 1848-as forradalom idején merült fel. Május 5-én Szemere Bertalan belügyminiszter tervezetet nyújtott be az Országos Statisztikai Hivatal felállításáról, és igazgatójául Fényes Eleket ajánlotta. Az intézmény feladatának ezt szánta a politikus: „a tervezendő törvényjavaslatok életalapjait kimutatni s megismertetni magunkat magunkkal”.

Ekkoriban már közismert volt Fényes neve: az ő munkássága nyomán szembesült először az ország a legfontosabb gazdasági és népességi mutatókkal. Ezeket ráadásul összevetette külföldi adatokkal is, bizonyítva hazánk elmaradottságát. Kinevezése után rögtön hozzákezdett az első átfogó népszámlálás megszervezéséhez. A munka a kormány Debrecenbe költözésével szakadt meg. A szabadságharc bukása után Fényes már nem kapott statisztikusi megbízást. Keleti Károly feladata lett, hogy felállítsa a statisztikai hivatalt.

Keleti közgazdászként több statisztikai témájú cikk szerzője volt. A kiegyezés után a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium osztályvezetője lett. Az ő kezdeményezésére – az 1867. május 25-kén kelt kinevezési okmány szerint – állították fel a minisztérium keretein belül a statisztikai hivatalt.

Az alapító lakásán indult meg a gyűjtő-elemző munka, 1870-ben pedig már az első népszámlálásra is sor került hazánkban. 1874-ben Keleti indítványára törvény született a hazai statisztika feladatairól. Új módszereivel megreformálta a statisztikai adatgyűjtést és -elemzést. Munkássága tudományos elismeréseként először levelező, majd rendes, később pedig igazgatósági tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Az egyre több feladat és a munkatársak növekvő létszáma a hivatal folyamatos költözködését eredményezte, összesen kilenc alkalommal. Végre 1896-ban az országgyűlés törvényt fogadott el a hivatal épületének felépítéséről. Helyszínéül olyan területet kerestek, amely viszonylag könnyen megközelíthető, de a már sűrűn beépített kerületeken kívül található. A budai Országúttól – a mai Margit körúttól – nem messze, szőlőskertek között, az egykori Klemm-féle téglavető barakkok helyén találták meg az ideális helyszínt. A telekkel szemben volt a mindenkori bakó háza, de a terület népszerűtlensége fokozatosan a feledés homályába veszett.

A megrendelők olyan építészt akartak megbízni, aki elfogadható áron, de kiemelkedő minőségben tervezi meg és építi fel az épületet. Czigler Győzőre esett a választásuk, akinek irányításával két év alatt elkészült a KSH székháza. Czigler korának egyik legelismertebb és legfoglalkoztatottabb építésze volt, a Műegyetem ókori építéstörténeti tanszékének vezetőjeként is dolgozott. Nem véletlen, hogy épületein megjelennek az antik építészet sajátosságai. Emellett a reneszánsz és a barokk is nagy hatással volt rá, így tervei az eklektika jegyében születtek. Igaz ez a KSH épületére is. Az antik építészetben gyakran használt timpanon fedezhető fel a bejárata felett, térszerkesztésében a reneszánszt idézi, a főbejárat pedig a barokk jegyében született.

A három utca által körbezárt telek adottságait remekül használta ki az építész, a hatszögletű épület körbejárható, világos folyosói vannak, és Czigler már eleve számolt a bővítés lehetőségével: a körbezárt udvaron, egy átló mentén új épületszárny készült 1900-ban a hivatal gyorsan gyarapodó feladatai és munkatársai számára, ez azonban továbbra sem takarja el a fényt az eredeti épületrészektől.

A főbejárat és a központi lépcsőház még tükrözi a tervező által megálmodott eleganciát: a kovácsoltvas kapu és a korlátok, a lépcsőház feletti, színes üvegből készült felülvilágító a „boldog békeidőket” idézi. A lépcsőház félemeleti fordulójában a KSH eddigi huszonkét igazgatójának portréja látható.

Czigler szívesen és gyakran használt kupolákat épületei díszítésére. A KSH-székházra is tervezett hármat, amelyből egy még ma is látható a főbejárat felett. A másik kettő egy második világháborús bombatalálat áldozatává lett, s az újjáépítéskor már nem kerültek vissza a helyükre.

Az épületre nem csupán külső megjelenésében volt jellemző az elegancia, hanem a belső kialakítására is. A korszak legelismertebb mesterei dolgoztak rajta, többek között Thék Endre asztalosmester volt a berendezés megalkotója, a Neuschloss fivérek, Marcell és Ödön a tölgyfa parkettát szállították, míg az öntöttvas elemek a Schlick-féle öntödéből érkeztek. Mindebből napjainkban már kevés látható.

Az épületben található a hivatal könyvtára is, amely az 1867-es alapításkor százötven kötettel indult. Findura Imre vezette 1871 és 1907 között, megalkotta szakkatalógusát, és felfejlesztette az állományt. A könyvtár 1897 óta kötelespéldányt kap minden olyan kiadványból, amely több mint nyolcszáz példányban jelenik meg hazánkban. 2013 óta bárki beiratkozhat, és elérhető számára a könyvek e rendkívül széles palettája. A kézirattár külön gyűjteményként működik, mintegy négyezer eredeti irat áll a kutatók rendelkezésére.

Azt gondolhatnánk, a statisztika, a számok világa és tudománya olyan reáltudomány, amelyet messze elkerül a politika, márpedig hazánk első hivatalos, II. József által elrendelt népszámlálására is elsősorban politikai célból került sor. Katonai szempontok voltak a középpontjában, ezért a férfilakosságot célozta meg: főként a besorozható újoncállomány tisztázása volt a cél. Az 1930-as években a zsidótörvények szükségességét kívánták bizonyítani a vezető politikusok a statisztikai adatokkal, míg az 1941-es népszámlálás kérdéseivel ki akarták szűrni a németszimpatizánsokat, később pedig a statisztikai hivatal kimutatása alapján készítették el a németek kitelepítési jegyzékét. Ennek elkészültét a KSH csak lassítani tudta, megakadályozni nem. Az intézmény az állampárti uralom idején több ellehetetlenített tudós, köztük Andorka Rudolf, Bibó István és Ferge Zsuzsa számára is nyújtott munka- és kutatási lehetőséget.

Végezetül stílszerűen álljon itt néhány adat a KSH épületéről: teljes területe 8444 négyzetméter, építésekor 140 helyiséget foglalt magában, a főépület legmagasabb csúcsa 35,7 méter magas, és a hivatal idáig 16 népszámlálást vezényelt le.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu