A VII. század első felében Mohamed próféta vallásalapító tevékenysége nyomán az Arab-félszigeten megjelent és széles körben elterjedt a történelem legfiatalabb vallása, az iszlám. A kifejezés az arab "aszlama" szóból származik, jelentése megnyugvás, alávetés Isten akaratának. Az iszlám követői a muszlimok, akik nem tartják elfogadhatónak az európaiak által használt mohamedán elnevezést, hiszen ők nem Mohamed mindenhatóságát és kizárólagosságát hirdetik, hanem Allahét. A muzulmánok mindegyike az utóbbival áll közvetlen kapcsolatban, ezzel is magyarázható, hogy az arab világban nincs szükség "közvetítőre" Isten és ember között.
Az arab hívők életében a vallás központi szerepet tölt be, így még a XXI. század küszöbén is képesek középkori sajátosságok között élve az iszlám alapvető pilléreit betartani, patriarchális társadalmaikban asszonyaikat hátrányos helyzetben részesíteni. Ez igaz a Sínai-félsziget valamennyi arab lakta területére és Észak-Afrika országaira. Ezen államokban a nők kevesebb joggal rendelkeznek európai társaiknál, és szabadságukban is sokkal inkább korlátozottak. Már születésüktől fogva az engedelmességre nevelik őket, hogy férjük hűséges társai, az iszlám hit letéteményesei, kiváló anyák, leányok és feleségek legyenek, kik a férfiak életét örömmel és boldogsággal töltik el.
Ennek ellenére a Korán, a muszlimok Szent Könyve, mely 114 szúrából épül fel, s mely Isteni Kinyilatkoztatás a következőket mondja: "A férfiak fölötte állnak a nőknek, mivel Allah előnyben részesített egyeseket közülük másokkal szemben, s amiatt javaikból a nőkre költenek." (2:228) A Koránt egyes államokban törvényként tisztelik, legfőbb döntéseiket és ítéleteiket is segítségével hozzák meg. Különösen észlelhető ez Szaúd-Arábiában, ahol az iszlám maga az abszolút törvény.
A Korán a saría egyik forrása, a szunna, az ijma és ulema, valamint a kijasz mellett. A saría Allah törvénye, az emberek földi életviteléről rendelkezik, és hatása a mindennapi élet valamennyi területére kiterjed, s fontos forrása a nők jogkörének. A szunna pedig a próféta szent szokásait tartalmazza.
Írásom 2004-es, a Sínai-félszigeten, Jordániában tett utazásom hatására született. A zömmel még ma is beduinok által lakott államban ismerkedtem meg a nyugati civilizációtól nagy mértékben eltérő kultúrával, a varázslatos Kelettel, amely teljesen hatalmába kerített. 11 fejezetben próbáltam meg összegyűjteni a közel-keleti nők életének meghatározó pillanatait, a mindennapok uralkodó viszonyait. Nagy segítséget nyújtott a muszlimok szent könyve, a Korán és a saría, amely betekintést enged az iszlám jog különös világába. Bár a Korán és a Próféta híres mondásait tartalmazó hadísz szerint a nők és a férfiak vallásos értelemben egymás egyenrangú felei, a muszlimák az élet minden területén egyértelmű hátrányt szenvednek.
Az iszlám ellentmondásossága számos formában megmutatkozik. A Koránban az áll, hogy a nőket ugyanaz a jog szerinti bánásmód illeti meg férjük részéről, mint amivel ők tartoznak férjüknek, "a férfiak (azonban) egy fokkal fölöttük állnak." (2:228) E mondat világosan kimondja, hogy bár a felek hasonlók, s egyazon jogokkal rendelkeznek, a férfi uralkodhat asszonya felett és engedelmességet követelhet meg tőle. Tehát a nők nem mellérendelt, hanem alárendelt szerepet töltenek be egy házasságban és a muszlim társadalomban. Ez a társadalom csak a férfiaké, akik minden téren előnyt élveznek a muszlim nőkkel szemben. Legyen ez az öröklés, az igazságszolgáltatás, a kulturális és művelődési lehetőségek, a házasság, a válás, vagy akár a közéleti szereplés, felemelkedés lehetősége.
A nők mindennapi életét kényszerek közé szorítják a sariában lefektetett szabályok. A saría kötelezővé teszi a fátyol viselését. Enélkül ugyanis egyetlen nő sem hagyhatja el a háremet, azt a helyet, amely a női tisztaság és a férfiak becsületének legfőbb védelmezője. E szentélyen belül valósul meg a poligámia, mely vitathatatlanul csorbítja a nők jogait és tekintélyét.
A saría szerint a nők csak férfi kísérettel utazhatnak el idegen országokba. Bár a mellé rendelt muszlim férfi, a mahram a nő érdekeit képviseli, azáltal hogy megvédi a hölgyet a paráznaság kísértésétől, és ügyel a nő vagyoni értékeire, nyugati szemszögből legalábbis úgy tűnik, a muszlimák korlátozva lennének szabadságukban. Ráadásul férjük jóváhagyása és beleegyezése nélkül szinte semmit sem tehetnek.
A saría rendelkezik arról, hogy muszlim nőnek tilos nem muszlim férfival házasságot kötnie. A nő engedelmességgel tartozik urának, aki érzelmi, fizikai és anyagi biztonságot nyújt számára. A saría nem engedélyezi a hitetlenekkel való házasságot. A nők az igazságszolgáltatás valamennyi intézményéből ki vannak zárva, ezek nagy része a muszlim férfiak irányítása alatt áll. Öröklési téren ugyanez a helyzet. A fiúgyermek mindig kétszer annyit kap, mint a leánygyermek, bármilyen örökül hagyott dologról legyen is szó.
Bűnügyekben nőnek tilos tanúskodnia. A férfiak ezt azzal magyarázzák, hogy a nőket az érzelmeik befolyásolják, nem vesznek részt a közéletben, teljesen a férfiak befolyása alatt állnak, akik isten kegyelméből felsőbbrendűek, és feledékenyek, tehát vallomásuk nem megbízható. Éppen ezért a muszlimák vallomását csak feltételezésnek tekintik. Egy férfi tanúskodását egyébként is két nő helyettesítheti.
Kamat- és hitelviszonyok területén megint csak a muszlim férfiak élveznek kedvezményeket és különféle előnyöket. Elsősorban azért, mert az ilyenfajta ügyleteket főleg a férfiak bonyolítják le. A nők hogyan is rendelkezhetnének az ehhez szükséges ismeretekkel, mikor egész napjukat a hárem szobájának négy fala között, a külvilágtól elzártan töltik?
Itt a mesés Közel-Keleten a teremtés koronái dirigálnak, s közben asszonyaik életét romba döntik. A kiváló feleségek és anyák az örökös szenvedésnek és a gyakori megaláztatásnak vannak kitéve, ebben az igazságtalanul felépített rendszerben. A Korán 4. szurájának 5. szakasza így ír azokról a nők, akik megszegték a szexuális szabályokat: "Azok ellen, akik asszonyaitok közül paráználkodnak, hívjatok négy tanút [közületek]. Ha ők a [ valóságnak megfelelően] tanúskodnak, akkor őrizzétek őket erősen a házaitokban, amíg nem szólítja el őket a halál, vagy amíg Allah valami más utat nem jelöl ki nekik." (4:15)
A férfiaknak, amennyiben megbánást tanúsítanak s jóváteszik hibájukat, Allah elnézi neki, amit tettek. A nők számára kevesebb lehetőség van a társadalmi felemelkedésre és a közéletben, politikai életben való szereplésre is. A kormányhatalom a férfiak kezében összpontosul, és csak az ő érdekeiket képviseli. A nők az imádkozás alkalmával is a férfiak mögé vannak kényszerítve. Másodrendű lények a férfiak mögött.
Az iszlám az intoleranciája mellett néhány szakértő szerint javulást, biztonságot hozott a muzulmán nők számára. Ha az iszlám öt gyakorlati oszlopát vizsgálom, négy pillér valóban némi könnyítést hoz a közel-keleti nők számára. A nők például megszakíthatják a böjtöt, a zarándoklat alól felmentést kaphatnak, és az ima elmondása miatt nem szükséges elfáradniuk a mecsetbe. A nő intézkedhet zakat ügyben, ha férje nem hajlandó fizetni a muszlim közösség szegény tagjai számára. A saría szerint tulajdon- és kötelmi jog területén férfi és nő egyenlő. Ezenkívül nőt nem büntetnek halállal, ha elhagyja az iszlám vallást, s nem kell szolgálnia a muszlim hadseregben sem. A dzsihádbeli kötelezettségek is a férfiak reszortja, így számukra nincs előírva a harc a hitetlenekkel szemben. A nők közötti testi kapcsolatot az iszlám nem torolja meg annyira kegyetlenül, mint a férfiaknál.
A muszlima számára a házasság az iszlám szerint a legnagyobb védelmet nyújtó intézmény, s a családban is fontos szerepet tölt be, de ha mégis válásra kerülne sor, a nő nem marad nincstelen. A hozományát ugyanis megtarthatja, amely vagyon kizárólag őt illeti meg. A Korán nők érdekeit és jogait védő 24. szúrájának 23. szakasza súlyos átkot szór azokra a muszlim férfiakra, akik az erényes asszonyokat megrágalmazzák.
Arról persze kevesebbet tudunk, hogyan élik meg a megszorításokat a közel-keleti nők, akik valóban ennek a férfiak által uralt rendszernek tevékeny részesei. Meglehet, számosan jobbat el sem tudnának képzelni, de sokan inkább kitörnének elnyomásukból, és a férfiak egyenrangú feleivé válnának.
I. fejezet: A muszlimák születésének körülményei
II. fejezet: A nők nevelése és a körülmetélés folyamata
III. fejezet: Eljegyzés és házasság
IV. fejezet: A házasságon belüli bűnök és a válás
V. fejezet: A muszlim család szentsége
VI. fejezet: A hárem és a női öltözködési szokások
VII. fejezet: A közel-keleti nők és az iszlám öt fő pilléreVIII. fejezet: A nők és a dzsihád
VIII. fejezet: A nők és a dzsihád
IX. fejezet: A muszlimák kapcsolata az iszlám jogrendszerrel
