Balla Eszter: Ne én kapjam a Kaszás Attila-díjat!

Azt szoktad mesélni, hogy akkor vagy elemedben, ha roskadozol a tennivalók súlya alatt.

Igen, olyankor érzem magam komfortosan, és például most, hogy a három gyerekből kettő táborba ment, üres a ház. Sokkot kapok, ha nincs annyi tennivaló. Volt egy nyaram, amelyik mentálisan erre ment rá, és akkor elkezdtem megtanulni, hogyan viselhetném jól, hogy már nem kell csúszni-mászni a gyerekek után, hogy hamarosan mindenkinek meglesz a saját élete. Fura, hogy ha nincs dolgom, megőrülök. Viszont most rendkívül tartalmas év van mögöttem, jó dolgok történtek velem. A legidősebb gyerekünk 15 éves, és a születését követő tizenkét-tizenhárom évben takaréklángon dolgoztam. Alig volt bemutatóm; sokáig csak a régi darabjaimat játszottam, amelyeket a járvány végképp lenullázott. Amikor minden helyreállt, úgy éreztem, hogy valamit csinálni kéne, és a sors éppen akkor hozott olyan munkákat és megkereséseket, amelyektől szakmailag helyrebillentem.

Milyen szerepekre célzol? Hogyan jöttek, és miként érintettek meg?

Szabó Kimmel Tamással ketten játszottunk egy független előadást, és a menedzsere, Gémes Szilvia nekem is együttműködést ajánlott. Sorsszerűnek éreztem, mert éppen azon gondolkodtam, hogy jó lenne valaki, aki támogat, bizonyos helyzetekben irányt mutat, visszaigazolja, amit csinálok, vagy magánprojektekre irányuló terveket sző velem. Pozitív közös munka jött létre. Közben Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója is megkeresett. Több mint tíz éve próbálkozunk együtt csinálni valamit, és vagy négyszer nekifutottunk, de hol szülni mentem, hol nem jött össze a produkció. Felhívott, hogy álljak be Tompos Kátya helyére a My Fair Ladybe, mert ő a betegsége miatt egy ideje már nem tudta játszani. Először Ágoston Kati vette át Eliza szerepét, de terhes lett. Húsz évvel ezelőtt már játszottam ezt a szerepet kétszer, és nem gondoltam volna, hogy negyven fölött még egyszer megtalál.

Sosem tudtam felhőtlenül boldogan színpadra lépni Elizaként, mert mindig bennem volt, hogy azért játszom, mert nem Kátya játssza. Most, hogy ő már elment, végképp vegyes érzelmek dolgoznak bennem, mert amúgy komoly egykori szerepálmomról beszélünk, és boldog vagyok, hogy újra rám talált. Később Tamás újra megkeresett, hogy a Fekete Péter című operettben is vállaljak el egy szerepet. Húsz éven át kizárólag naivákat osztottak rám, és nagyon élvezem, hogy végre karakteresebb szerepkörbe léptem. Colette, a szubrett bőrébe bújtam, és szerencsére az is jól sikerült.

Húsz év kihagyás után elkezdtem beépülni egy társulatba, ahol nagyon jól érzem magam. A Centrál családias hangulatú magánszínház modern és klasszikus produkciókkal, amelyeket a rendezők nem akarnak megerőszakolni. Ehhez a színházi hozzáálláshoz közel érzem magam.

Júniusban nyilvános főpróbát tartottunk Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művéből, amelyet Szigligeten mutatunk be, majd ősztől játszunk Pesten. Ennek megkaptam az egyetlen női szerepét, ami hatalmas lehetőség számomra. Soha nem játszottam még Molnár Ferencet, érdekes próbaidőszak volt. Szeretem a stíluskeresést a karakterformálásban, és mindig is zenés darabokban léteztem a legkomfortosabban. Bár prózát is rendszeresen játszom, ez most végtelenül jólesett. Könnyebben mozgok a fanyarabb karakterekben, és ebben a darabban végre igazi dívát, színésznőt alakítok.

Hogyan tudtad meg, hogy jelöltek a Kaszás Attila-díjra? Ismerted őt korábban?

23 éve semmilyen díjat nem kaptam, és sem sértettség, sem szomorúság nincs bennem ezzel kapcsolatban. Inkább zavarba jöttem, mert meglepett, hogy a 6szín jelölt, főleg mert ezt társulati díjnak mondják. A 6szín befogadó színház, és csak egy darabban játszom ott, de jólesett, hogy a sok-sok színészből, aki náluk megfordul, éppen engem jelöltek.

Kaszás Attilával még a Holdbeli csónakosban játszottunk együtt a Nemzeti Színházban, és a halálát követően négy nappal nem maradt el a kitűzött előadás, hanem felvételről beadták a dalait. Úgy játszottunk, hogy ő már nem volt velünk, de közben mégis ott volt. Életem legkülönlegesebb színházi estéje lett az. Nem is találok rá szavakat, milyen érzés volt egy színpadon duettet énekelni vele, de már nélküle.

Amikor megtudtam, ki a másik két jelölt, aki bent maradt az utolsó körben, tiszta szívből azt kívántam, hogy ne én kapjam, hanem Ecsedi Erzsi vagy Tóth Ildi, mert mindkettejüket nagyon kedvelem-tisztelem. Pozitív kíváncsiság van bennem, hogy mi lesz a vége, de őszintén szólva már most jó érzés tudni, miért és kikkel együtt jelöltek.

A hosszú élet titka, amelyben a 6szín nézői láthatnak, mély barátságot hozott számodra Rényi Ádámmal, a darab írójával.

Ádám csodálatos ember. Azóta is jóban vagyunk, emiatt különösen is kötődöm a darabhoz. Jó írás, mert szórakoztató, elgondolkodtató, mély, keserédes, végtelenül szomorú és egyben nagyon vicces. A nézők könnyen mennek az öt-hat perces jelenetekkel, amelyekben néhány tollvonással van felskiccelve, ki kicsoda, mégis tökéletesen érthető a sztori. Ebben ismertem meg Ecsedi Erzsit, és az is nagy találkozás volt számomra.

Soha nem hallak panaszkodni, nem irigykedsz mások sikerére, noha nyilván neked sincs könnyű életed. Fiatalon léptél erre a nehéz pályára, sok műfajban mozogsz, mégsem égtél ki.

Anyukám pedagógus, a világ legjobb embere, és olyan értékek alapján nevelt fel, amelyek nem egyeztethetők össze álságos, pletykákkal teli világgal. Amikor bekerültem a színművészetire, Bagó Gizella énekmester vett a szárnyai alá, és nála végérvényesen berögzültek számomra az otthonról hozott alapértékek. Világossá vált: meg lehet maradni annak alapján, hogy csak a szakmából indulok ki; hogy csak azzal foglalkozom, ami számomra fontos, és ami előrevisz. 24 éve boldog házasságban élek Danival (Garas Dániel operatőr – a szerk.), és mindig nagyon vigyáztunk a kapcsolatunkra. Azt hiszem, ez is a titok nyitja.

Fotók: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu