Nem önthetjük ki a fürdővízzel a katarzist, mert az a színház lényege

Bakos-Kiss Gábor az idei évadban kezdte meg újabb, immár ötéves igazgatói ciklusát. Pályázatának címe is a személyes mottója lett: A Jelen és a Jövő színháza 2.0. Szenvedélyesen szereti a színházat; nem fél konfrontálódni szakmai kérdésekben, és szolgálatnak tekinti munkáját. Az első diplomája szerint jogászvégzettségű direktor az ország második legnagyobb vidéki színházát vezeti; kétszázhatvan munkavállalója, ebből 26 munkaviszonyban foglalkoztatott színésze, valamint zenekara, énekkara és tánckara van az intézménynek. Győr legnagyobb kulturális intézménye minden idők legmagasabb tervezett bevételét 34 százalékkal túlteljesítette 2023-ban. Az elvárt nyolcvanezres nézőszámot úgy növelték százezerre, hogy a három téli hónapban befogadó intézményekben játszottak. Győrbe került a Kaszás Attila- és a Junior Prima díj, amelyet Csankó Zoltán és Hajdu Tibor vett át néhány hónapja. Sikerpályán szalad a színház szekere. A tavalyi évadban minden idők legtöbb bemutatóját tartották. Ezekről is beszélgettünk az igazgatóval.

Az ideálisan kezdődött kétéves ciklusát az első évben maga alá gyűrte a Covid, majd jött az orosz–ukrán háború okozta rezsiválság. Mondhatná, hogy nem ilyen lovat akart, de ebben a nyeregben kellett maradnia...

Mondhatnám, de mindenkinek ezt a lovat kellett megülnie. A színházi szakma azóta is arra keresi a választ, hogyan lehet ebből a két nagy ütésből úgy talpra állni, hogy közben tudomásul kell vennünk: soha nem lesz olyan a világunk, mint volt. A közösségi élmények iránti bizalomvesztés új irányba vitte a színházkedvelőket. Kényelmesek lettek az emberek, elkezdték otthon fogyasztani a kultúrát; a nagy streamingszolgáltatók rájöttek, hogy ipari mennyiségben kell sorozatokat gyártani. A színház viszont olyan közösségi műfaj, amelyért fel kell állni a fotelból. A Győri Nemzeti Színházat is utolérte a tendencia, hogy a bérlet- helyett a jegyvásárlás került előtérbe. Előadásszámra visszaosztva hiába jóval kedvezőbb bérlettel színházba járni, mint esetenként jegyet vásárolni, mégis nehezebb új bérletvásárlókat találni.

Azt is értem, hogy az emberek szórakozni vágynak, és válogatnak, de a fürdővízzel nem önthetjük ki a gyereket, ami esetünkben a katarzis, a színház lényege. A mai alkotóknak a legnagyobb felelőssége, hogy olyan színházat működtessenek, ahol a művészet eszközeivel lehetőséget kaphat a néző, hogy gondolkodó, jobb emberré váljon. Az ókori görögöknél is három tragédiára jutott egy pásztorjáték, mert a nézők katarzist akartak. Tudom, változott a világ, az emberek jókedvre vágynak. Akkor lehet sikeres egy népszínház, ha a közönség bizalommal elfogadja, hogy értük dolgozunk, és minden műfajban a legjobbal várjuk. Minden ideérkező alkotótól azt kérem, hogy próbálja megérteni-megérezni a közönségünket, nekik készüljenek az előadások.

Milyen igazgatói tanulságai vannak az eltelt két és fél évnek?

Folyamatosan tanulok. Mindennap. Két hete itt ült az irodámban egy negyven éve bérletes néző, elkezdtünk beszélgetni, milyen volt a színház a „hőskorban”. A minap összebarátkoztam egy török fiatalemberrel, aki az egyetemen tanít, PhD-zik, és a Képtelen királyságot mellettem nézte végig a menyasszonyával, akiről kiderült, több mint tízszer látta A végítélet napját. Szondázom az embereket, beszélgetek velük, és értem őket.

Megértettem, hiába próbálom a közéletet organizálni, és a kedvükben járni, hogy pénteken legyen a bemutató, nem lehet. A következő évadtól visszaállunk a szombati premierekre. Meghallgattam azt a nézői kívánságot is, hogy a Kisfaludy Teremben helyre szólók legyenek a jegyek. Megkértem a büfé üzemeltetőjét, hogy cserélje le a kávét, ha már győri az ország egyik legjobb kávépörkölő mestere. Hozzám bátran jöhetnek a nézők az ötletekkel, mert minden értük történik ebben az intézményben. Szenvedélyesen szeretünk színházat csinálni, és mindenre nyitott vagyok, ami a színházunk érdekeit szolgálja. Hívjanak, írjanak, keressenek!

Mélyen hisz a színház közösségteremtő erejében. Hogyan látja, a Győri Nemzeti Színház milyen szerepet játszhat a közösség újrafogalmazásában és megerősítésében? Milyen a győri közönség?

Szentül hiszek abban, hogy népszínházat is lehet jól működtetni, és minden műfajban a lehető legjobb előadásokkal a közönséghez szólni. Amikor a Győri Nemzeti Színház nézőiről beszélek, akkor elsősorban az itt lakókra gondolok, de közönségünknek tekintem a felvidéki nézőket, a vármegyéből érkezőket Csornától Mosonmagyaróváron át Sopronig és az egyre többször hozzánk látogató budapestieket is. Nem szeretem, amikor asszisztálunk az értékét veszni hagyó világhoz, és felülünk azokra a trendekre, amik művészileg megalkuvó produkciókkal keresik a közönség kegyeit. Azt szeretném, ha a nézők értenék a színházat, és tudnák, hogy mi a különbség például a vígjáték és a bohózat között. A legjobb alkotókkal felelősségteljesen kell jó színházat csinálni, a jelen művészetével a jövőnek.

A pályázatában vázolt színházi filozófiájában hangsúlyos a progresszív és a hagyományőrző megközelítés egyensúlya. Ez a kettősség miként jelenik meg a Győri Nemzeti Színház repertoárjában?

Az évadok tervezésénél alapvetés, hogy a tereink adta lehetőségeket használjuk ki; így egyszerre széles és szerteágazó, progresszív és konzervatív a repertoárunk. Újranyitottuk a Padlásszínházat, hogy legyen helye a bátran fogalmazó előadásoknak, a Déryné Programból kinőtt KULTUP-programoknak. A nagyközönség számára nem mindig láthatók ezek a műhelymunkák. Egy-egy iskolai jelenlét során – amikor elvisszük az Édes Annát, a Káin és Ábelt, a Karnyónét a diákokhoz – a beavató színházi pillanatokból nemcsak taps születik, hanem kötődések irodalomhoz, színházhoz, értékrendhez. A jövő közönsége a mai középiskolásokból fog állni. Az sem feltétlenül érzékelhető a nézők számára, hogy tudatosan építjük a színészek pályaívét, nem pusztán előadásról előadásra tervezünk, hanem pályakorszakokra.

Hol a helye a Győri Nemzeti Színháznak a magyar és a nemzetközi színjátszás térképén?

Az országos jelenlétünk olyan, ami az ideérkezésem előtt nem volt. Beszéljünk az elmúlt egy hétről: telt ház előtt, nagy sikerrel bemutattuk a Nemzeti Színházban a Buborékokat; másnap a Magyar Televízió kilenc kamerával felvette Debrecenben A helység kalapácsa című vígoperát, amelynek Győrben volt az ősbemutatója; majd elvittük Salgótarjánba A hőstenort. Mindeközben járt nálunk a Kertész Imre Intézet Szabadság, szerelem című ifjúsági előadása, bemutattuk az idei repertoárból a Szerb Antal VII. Olivér című regényéből született Képtelen királyságot, játsszuk a bérletes előadásokat, és elkezdtük két újabb darab próbáit.

Nemzetközi jelenlétünk is folyamatos a Felvidéken, Délvidéken, Erdélyben, két előadással eljutottunk Prágába, és ismét lesz június első hetében Duna Fesztivál, mi leszünk a vendéglátók. A nemzetközi fesztiválra másodjára érkeznek Duna menti társulatok. Megint itt lesz Ingolstadt, Újvidék, Révkomárom, Székelyudvarhely, Brăila és új társulatként a Nemzeti Színház Budapestről. A kísérő programok közé többek között Hobót várjuk a Vadászattal.

Igazgatóként milyen vezetői elveket tart fontosnak a színház napi működésében és a társulat vezetésében?

Nem változott az ezzel kapcsolatos álláspontom, számomra a legfontosabb elv, hogy a munkám szolgálat. Igazgatóként szolgálom a várost, az intézményt és azt a közösséget, amelyet a Győri Nemzeti Színház szervez.

Nyitott szívvel és tárt karokkal várták az érkezését. Milyen a kapcsolata a társulattal?

A társulatban, ahova érkeztem, nagyon várták a változást. Nyitottságot tapasztaltam, de amikor kiderült, hogy komolyan kell melózni, az bizony okozott némi feszültséget. A szövegtudás nem a próbák végcélja, hanem a kiindulópont, és néhány színészkollégával nem voltunk azonos állásponton ebben. Büszke vagyok arra, hogy érezhetően pozitívan változtak az alkotói folyamatok.

Bátran vállalja a mottójában, hogy a jelen és a jövő színháza a győri Nemzeti. A kaposvári egyetemisták egyik gyakorlati játszóhelye lett az intézmény, a hallgatók már a spájzban vannak…

Ott vannak, és megették az összes befőttet. Ők a MATE Kaposvári Campus Rippl-Rónai Művészeti Intézetének harmadéves színészhallgatói, az osztályom. Nem titok, azért is vállaltam, hogy immár osztályvezető tanárként folytassam az egyetemi munkát, mert így elindulhatott a „győri osztály”, amit a színházhoz tudunk kapcsolni.

Minden társulat alapját a tehetséges fiatalok képezik, akik új lendületet adnak a közösségnek. Figyelem a kaposvári és az SZFE-s osztályokat, tanítok a Táncművészeti Egyetemen, a látókörömben vannak fiatal koreográfusok, képzőművészek. Egy felelősségteljes színházigazgatónak ott kell lennie, ahol a fiatalok vannak, nem szabad hagynia, hogy elöregedjenek az intézményi struktúrák.

Hogyan tud kapcsolódni a színház a győri és a környékbeli közösségekhez? Jut-e idő és energia a társadalmi felelősségvállalásra, párbeszédre?

Nyitottak vagyunk arra, hogy a színház a legfontosabb közösségformáló hely legyen. Minden olyan közösségi eseményt befogadunk, amellyel emelhetjük a rendezvények presztízsét, legyen az gyermektáncgála, versmondóverseny, holokauszt-emlékünnep vagy jótékonysági árverés és még sorolhatnám. Nem bulvárszínházat működtetünk, hanem kulturális közösséget építünk.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Színházművészeti Bizottságának az elnöke. Egy ilyen pozícióban, amelyben bizalmat kapott, milyen szakpolitikai kérdésekben foglal állást?

A Színházművészeti Bizottság a kulturális miniszter egyik tanácsadó testületeként működik. Négy Kossuth-díjas művész döntött úgy, hogy én legyek az elnök. Hiszem, hogy lehet tenni a szakmánkért, a hivatásunkért. Hiszek abban, hogy érdemes vitázni, vitatkozni, hiszek az objektivitásban és az elvekben. Véget ért a hét bő év, szűkebb a jelenlegi periódus. Átalakulóban van a kultúra finanszírozása is, kevesebb pénzből kell színházat csinálni, és most van igazán szükség a tehetségre, kreativitásra intézményvezetői vagy szakmai kérdésekben.

Jelenleg fele-fele arányban kormányzati, illetve önkormányzati forrásból működik Győrben a színház. Az intézményi finanszírozást is érinteni fogják a változások?

Nem gondolom, mert abban a pillanatban összeomlana a rendszer. Nem minden város volt képes arra a vállalásra, amelyre Győr igen. Felelősen tervezünk, racionalizáljuk a kiadásokat, keressük a bevételi forrásokat, a koprodukciós lehetőségeket. Igyekszünk jó gazdái lenni a színházunknak.

A színház ikonikus és szeretett épületének az állaga évről évre romlik. Mennyire lát bele az önkormányzat jövőbeli terveibe és szándékába?

Értem az épületnek, illetve a felújításának az előnyeit és hátrányait. Én kívülről jöttem, nem voltam elfogult az épülettel. Egy dolgot azonban nem szabad elvitatni, hogy színháznak épült 1975 és 1978 között Győr szívében. Nagyon jó adottságokkal rendelkezik, ám elfáradt. Mindent megteszünk, hogy javítsuk, szereljük, karbantartsuk. Vigyázunk és költünk az épületre, de végesek a lehetőségeink. Folyamatosan monitorozunk, jelezzük a fenntartónak a műszaki változásokat, az állagromlást, és a város is igyekszik mindent megtenni, hogy üzembiztos legyen a működésünk. Mi türelmesek vagyunk, ezt kérjük a nézőktől is. Biztos vagyok benne, hogy lesz megoldás, mert az idő kikényszeríti.

Időközben Győr polgármestere megosztotta Facebook-oldalán a Győri Nemzeti Színház előtti tér látványterveit. „Már készülnek az új tervek a II. János Pál tér felújítására – írta dr. Dézsi Csaba András. – 45 éve, amikor a tér elkészült, a Nemzeti Színházunk társulata mellett a Győri Balett is helyet kapott. Azt, hogy ez az épület azóta és jelenleg is mindkét társulat otthona, most a külsőségekben is megjelenítjük.”

Fotók: Szabó Béla