A 20. századi magyar színházművészet kiemelkedő jelentőségű alkotója a Nemzeti Színházban kezdte pályafutását 1925-ben. A második világháború utáni politikai fordulatot követően, 1949-ben fegyelmivel elbocsátották állásából, és évekig fizikai munkából élt. Csak 1953-ban szerződtette a Madách Színház; s élete végén, 1959–1960-ban ismét a Nemzeti Színház tagja lehetett.
A Timár családtól az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményébe kerültek például Németh László és Perczel Zita levelei, valamint az a végzés, amely 1943-ban arról értesítette a színészt, hogy megszüntették a „magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt indított bűnvádi eljárást Horthy Miklós kegyelméből”. Érdekes iratok dokumentálják a Nemzeti Színházból való elbocsátásának körülményeit.
A gazdag fotóanyagban ott sorakoznak a legfontosabb Timár-szerepekről található felvételek és a színművész mindennapjait megörökítő fényképek. A szcenikai gyűjtemény huszadik századi kollekcióját Timár József több mint fél évszázadon keresztül őrzött zakója is gazdagítja.
