A halottak hónapja

A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál („novem” = kilenc). A „novem” a görög „ennea”, „enneva” származéka, ez viszont a „neosz-neá”-ból eredt, s ez azt jelenti, hogy „új, félig felnőtt, tapasztalatlan” – eléggé plauzibilis megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.
November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy úgy a november elsején megtartott Mindenszentek napját, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik, akkor harmadikán) megült Halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli meg az Egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep volt. November 1. volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét – persze átkatolizálva – áthozták a katolikus egyházi évbe is. A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban. Sőt némely – főként szláv – vidékeken élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek bármiben is hiányt szenvedjenek és „hazajárjanak”. Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a harangszóval elfeledjék a szellemek siránkozását. Szóval itt szólal meg igazában az emberiségnek egész halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi mozgatóereje volt.

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek (részlet)

Mindenszentek, a göcsejiek ajkán mincién napja. Katolikus tanítás a szentek egyessége. Eszerint az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak, és az Úr színe előtt egymásért könyörögnek, helytállanak. A küzdő egyház (Ecclesia militans) a földön élő, a szenvedő egyház (Ecclesia patiens) a már meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő, a diadalmas egyház (Ecclesia triumphans) pedig a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága.
Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, névszerint nem emlékezik meg.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

THÉK ENDRE (Orosháza, 1842. november 1. – Budapest, 1919. június 8.): nagyiparos, a kézműves hagyományokon alapuló, századfordulós magyar nagyüzemi bútorgyártás megteremtője. Az elemi iskola után asztalos szakmát tanult. A békéscsabai Langi-féle műhelyben állítólag Munkácsy Mihállyal egyidőben inaskodott. Ezután először a fővárosba, majd 1860 körül Párizsba ment, ahol hosszabb időt töltött a műbútorgyártás tanulmányozásával. Franciaország fővárosa akkoriban a klasszikus bútorművészet fellegvára volt, ahol a historizmus még erőteljesen a kézművességre támaszkodott, szemben Angliával és az Egyesült Államokkal, ahol az asztalosságot a bútoripar mennyiségi szemlélete formálta át. Az Újvilágba készülve kapott hírt a kiegyezés megvalósulásáról, ami eredeti elképzeléseinek megváltoztatására késztette. Hazatérve Budapesten szerény műhelyt nyitott. Néhány évvel később megvásárolta az Üllői úton működő Tauszig-üzemet, melyet később több száz főt foglalkoztató, gőzgépeket alkalmazó gyárrá fejlesztett. Üzeme 1885-re Magyarország legnagyobb és legjobban berendezett bútorgyárává vált, melynek működését az 1890-es években zongoragyártásra is kiterjesztette, s ezzel lerakta az alapját az első nagyobb szabású magyar zongoragyárnak. Gyára készítette az Operaház, a Tőzsde, a Kúria, a Károlyi- és a Wenckheim-palota berendezését is.
Munkáiban a korai eklektika képviselője, a régi francia és angol bútorstílusok követője volt. Emellett azonban a gyár nevéhez fűződik a Rippl-Rónai József által tervezett budai Andrássy-palota ebédlőberendezésének elkészítése is, amely a magyar szecessziós belsőépítészet legjelentősebb együttese.
Az alapító 1919-es halála után a gyár hanyatlása megkezdődött. A reprezentatív közintézmények építése Trianon után megszűnt, ezért a főváros egyre szűkebb teret adott a gyár fő profilját jelentő tevékenységnek. Az üzem először egy szerényebb telephelyre, a Tűzoltó utcába költözött, majd 1938-ban végleg bezárt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ (Vadas József); Magyar életrajzi lexikon; MEK)

SCHLESINGER LAJOS (Nagyszombat, 1864. november 1. – Giessen, (Németország), 1933. december 16.): matematikus, egyetemi tanár, matematikatörténész, Bolyai-kutató. Egyetemi tanulmányait Heidelbergben és Berlinben végezte, ahol 1887-ben doktorátust szerzett, 1889-ben pedig magántanárrá képesítették. 1897-től Bonnban tanárként dolgozott, majd 1911-ig a kolozsvári egyetemen a matematika tanára volt. 1911-ben Budapestre nevezték ki, de még ugyanebben az évben Giessenbe hívták meg egyetemi tanárnak, ahol 1930-ban nyugdíjazták. Főleg a függvényelmélet, a lineáris differenciálegyenletek témájával foglalkozott. Értékesek matematikatörténeti kutatásai. Sokat tett Bolyai János tudományos értékelése érdekében.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Első magyar nyelvű tudományos kertészeti kézikönyvünk szerzője, egyszersmind első gyümölcskutatónk, LIPPAI JÁNOS (Pozsony, 1606. november 1. – Trencsén-fürdő. 1660. június 2.) Pozsonyban és Bécsben végezte tanulmányait. 1624-ben lépett be a jezsuita rendbe. Széles körű műveltségére, nyelvtudására jellemző, hogy a grazi, majd a bécsi egyetemen keleti nyelveket oktatott. 1643-ban tért vissza Magyarországra. Érdeklődése egyre inkább a természettudományok, a kertészet irányába fordult. Bátyja, György esztergomi érsek udvarához kérte magát és hátralévő éveit az érsek által európai hírűvé fejlesztett pozsonyi prímás-kert gondozásával töltötte.
A gyakorlati munkák irányítása mellett a kertészet elméleti kérdéseivel is behatóan foglalkozott. Műveit – melyek közül ötnek ismerjük a címét, de csak kettő maradt ránk – magyar nyelven írta, ezáltal megteremtve a hazai szaknyelv alapjait.
Első művében, a Calendarium oeconomicum perpetuum –ban havi részletezéssel, időrendi sorrendben ismertette az egyes időszakokban esedékes mezőgazdasági munkákat. Gondos útmutatást adott a növény-, gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztéssel valamint az állattenyésztéssel kapcsolatos teendőkhöz. A várható időjárási viszonyok előrejelzését is taglalta megfigyelések, a természet jelzései alapján. Munkája olyan jól használható és népszerű volt, hogy hat kiadást ért meg.
Legjelentősebb alkotása, melyben főleg saját tapasztalatait összegezte, a híres pozsonyi kertről írt tudományos műve, a három kötetes Posoni kert, amely még a XIX. század elején is alapműnek számított. Az első kötetben a díszkertek kialakításával kapcsolatos tudnivalókkal foglalkozott. Mintegy 150 dísznövény fajt írt le, rövid nemesítési útmutatót is közölt. A második kötetben a zöldségtermesztés mesterfogásait ismertette. Az országban elsőként foglalkozott a vetemények növényvédelmével. A gyümölcsöskerttel foglalkozó harmadik kötet már csak halála után jelent meg. Ebben megalkotta az első magyar gyümölcsfajta ismerettant; csaknem száz fajtát ismertetett.

Lippai korának kiemelkedő kertészettudósa volt. Emlékét ápolja az utókor; 1977-ben az Akadémiai Kiadó megjelentette a Posoni kert facsimile kiadását, a kertészeti egyetemen kétévente Lippai János tudományos ülésszakot szerveznek.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

A világhírű Afrika-kutató, a Kilimandzsáró első megmászója, TELEKI SÁMUEL (Sáromberke, 1845. november 1. – Budapest, 1916. március 10.) Debrecenben, Göttingában és Berlinben tanult természettudományokat. 1886-ban expedíciót szervezett az akkor még nagyrészt ismeretlen Kelet-Afrikába. Zanzibárból indultak Kenya partjai felé 1887 januárjában. Útjuk során mintegy 3 000 kilométeres útszakaszt térképeztek fel, felfedezték a Rudolf és a Stefánia tavat és a később Telekiről elnevezett vulkánt. Megmászták az 5310 m magas Kilimandzsáró és a 4680 m magas Kenya hegyet. Utóbbin egy glaciális völgyet és egy tengerszemet fedeztek fel. Addig ismeretlen népcsoportokról adtak hiteles hírt; tekintélyes tárgyi etnográfiai valamint állatbőr- és trófeagyűjteményt hoztak haza, ezzel megvetve a Néprajzi Múzeum Afrika gyűjteményének alapjait. Az expedíció külön világraszóló érdekessége volt, hogy végig fényképeztek és így páratlan értékű fotódokumentációs anyagot hoztak létre.
Teleki később még két nagyobb utazást tett: 1893-ban Indiában és az indonéz szigetvilágban járt, 1895-ben pedig visszatért Afrikába.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

BRUCKNER GYŐZŐ (Késmárk, 1900. november 1. – Budapest, 1980. március 8.), a szerves kémia egyik legjelentősebb magyar kutatója, Szent-Györgyi Albert munkatársa, a budapesti Műegyetemen, majd Szegeden tanult. Berlinben a Schönberg Intézetben, Grazban, a Nobel-díjas Pregl mellett dolgozott ösztöndíjasként. Elsajátította a mikroanalitika új módszereit és ezek meghonosításával megvetette a magyar szerves kémiai mikroanalitikus iskola alapjait.
1926-tól szegedi egyetemen, majd 1950-től az ELTÉ-n, Budapesten tanított. Tudományos munkásságának szegedi időszakára esik a reverzibilis N-O acil vándorlás felfedezése, melyet később tanítványai hasznosítottak a természetes szerves vegyületek térszerkezetének meghatározásában. A Szent-Györgyi által felfedezett P-vitamin kémiai szerkezetét közös munkával tisztázták. Ennek során Bruckner kimutatta a P-vitaminról – más néven citrinről – , hogy az két, már korábban is ismert flavon-glikozid keveréke. Az izokinolin gyűrű új szintézisét a szakirodalom Bruckner-reakció néven tartja számon. Ez a felfedezés gyakorlati szempontból is jelentős, mert a görcsoldó hatású izokinolinok (pl. a papaverin) iránt a gyógyszeripar nagy érdeklődést mutatott.
Legjelentősebb tudományos eredménye a természetes poliglutaminsavak szerkezetvizsgálata és szintézise; ezen alapultak a hazai peptidkémiai kutatások.
Bruckner Győző nem csak jelentős tudós, hanem kiváló pedagógus is volt, előadásai kivételes élményt nyújtottak a vegyészhallgatók több nemzedéke számára. Szerves kémia I-III. című alapműve 1952 és 1981 között számos kiadásban jelent meg és nem csupán tankönyvként használták, hanem a szerves kémikusok legtöbbet forgatott kézikönyve lett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)

A Műszaki Egyetem elődje, a JÓZSEF IPARTANODA működését a mai V. kerület Egyetem téren hét tanszékkel kezdte meg, egyéves előkészítő és kétéves rendes tanulmányi idővel. Az 1847/48. tanévben 76 előkészítő, 19 műszaki, 6 gazdászati, 4 kereskedelmi hallgatója volt. 1850-ben hozzácsatolták az egyetem 1782-ben alapított mérnöki intézetetét, az Institutum Geometricum-ot, a gazdászati és kereskedelmi szakot megszüntették. Tanítási nyelvként a németet írták elő. 1856-tól Császári és Királyi József Politechnikum néven működött tovább 1871-ig, amikor egyetemi rangot nyert. Az 1846. november elsején tartott megnyitón gróf Széchenyi István is részt vett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Online Pedagógiai Lexikon OPL)