A könyvelők – más néven számviteli szakemberek – nemzetközi napja november 10., célja a szakma népszerűsítése, a kapcsolatépítési lehetőség, valamint a résztvevők továbbképzésének biztosítása.
A könyvelés története az ókori civilizációkig vezethető vissza, szorosan összefügg az írás, a számolás, a pénz és a kereskedelem fejlődésével.
Az ünneplés eredete nem tisztázott, ugyanakkor a dátum egyértelmű: a „könyvelés atyja”, Luca Pacioli Summa de arithmetica, geometria, proportioni et proportionalita (A számtan, a geometria, az arányok és az arányosság összefoglalása) című első könyvének megjelenési dátuma. A Velencében, 1494-ben kiadott mű egyik része, a Particularis de computis et scripturis (A számítás és a nyilvántartás részletei) a velencei kereskedők könyvelési módszerét, a kettős könyvelést írta le, amelyet valójában a mai napig használnak, némi módosítással. Bár a kettős könyvelést már jóval Pacioli könyvének megjelenése előtt feltalálták, őt tartják a rendszer első kodifikálójának. Könyvét számos országban a megjelenése után évtizedekig elsődleges számviteli tankönyvként használták.
Az ipari forradalom, a gyárak és a tömegtermelés térnyerésével a vállalkozások számára létfontosságú volt pénzügyeik nyomon követése, az áruk előállítási költségeinek számon tartása. A kiadásokba, bevételekbe és pénzügyi trendekbe való betekintéssel a könyvelők lehetővé teszik a vállalkozók számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, amelyek támogatják a növekedést és a fenntarthatóságot.
A 20. században a számvitel önálló szakmává vált, szabványosítás bevezetésével, szakmai testületek létrehozásával. Mára a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat (IFRS) több mint 140 országban használják. Magyarországon a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény rendelkezik arról, hogy mely gazdálkodói kör számára alkalmazhatóak (illetve alkalmazandóak) az IFRS-ek.
Napjainkra a könyvelési munka nagy részét szoftverek végzik el – de a mesterséges intelligencia korszakában is az embernek kell értelmeznie a számokat.

A Jeles napok szerkesztősége

NAGY SZENT LEÓ PÁPA (Toscana, ? – Róma, 461. november eleje) a hittudósok és a szónokok védőszentje. Legendája szerint azt a levelet, amelyet az eretnekek ellen írt, Szent Péter sírjára tette, hogy Róma első püspöke végezze el rajta a szükséges változásokat. Ezt követően Szent Péter egy látomásban hozta Leó tudtára a javításokat.Leó Toscanából származott. I. Celesztin pápa idejében archidiakónus volt. 440-ben lett III. Sixtus pápa utóda. A keresztény hit oltalmazójaként, a nyugati kultúra védelmezőjeként is kiemelkedő szerepe volt. 452-ben Mantuánál visszafordulásra bírta Attila hun királyt. 455-ben sikerült elérnie, hogy Genserich vandál vezér megóvja Rómát a gyilkosságoktól és a gyújtogatásoktól; a fosztogatásokat azonban sajnos nem sikerült megakadályoznia.Leveleiben fellépett a különböző eretnek tanításokkal szemben (pelagianizmus, manicheizmus, priscillianizmus). 449-ben elvetette a monofizita tanokat. Kiemelkedően fontos kijelentése, hogy Jézus Krisztusban az emberi és az isteni természet egy személyben egyesült. Ezt a tanítását, mint a péteri teljhatalom birtokosa meg is küldte írásban a kalcedoni zsinatnak 451-ben, amely azt elfogadta Péter megnyilatkozásaként. 461. november elején hunyt el, 10-én temették.Nagy Szent Leót Rómában június 28-án, Péter-Pál vigíliáján ünnepelték, mert I. Sergius pápa (687–701) ezen a napon vitette át ereklyéit a Vatikáni bazilikába. Később a galliai egyház április 11-i dátumát követték. 1969-ben az ünnepet a szent pápa halála napjára helyezték át.

Az UNESCO november 10-ét A TUDOMÁNY VILÁGNAPJÁvá nyilvánította A BÉKÉÉRT ÉS A FEJLŐDÉSÉRT. E nap célja, hogy emlékeztessen a tudomány béke és fejlődés iránti elkötelezettségére, valamint hangsúlyozza a közösséggel szembeni felelősségteljes használatát. Egyben felhívja a figyelmet a tudomány fontosságára és szorgalmazza a szakadék csökkentését e terület és a társadalom között.

TETMAJER ALFRÉD (Salgótarján, 1889. november 10. – Budapest, 1960. augusztus 18.): kohómérnök, az ózdi vaskohászat vezető alakja, a Trianon utáni magyar fémipari fejlesztések irányítója. Tanulmányait a selmecbányai akadémián végezte. Gyakorlati működését a pilseni Skoda-műveknél kezdte. 1921-től az ózdi martinacélmű, utóbb a durvahengermű vezetője. Az 1930-as években az egész üzem vezetőjeként megépítette az új hengerművet, az ország akkor legmodernebb hengersorát, bővítette a gyár villamos- és vízellátását és megalapozta az első hazai ércelőkészítő mű és dúsítómű létesítését. Nagy része volt abban, hogy 1945-ben az ózdi üzem az elsők egyikeként kezdhette meg a munkát. 1949-től a Dunai Vasmű építésénél dolgozott, részt vett a vaskohászat vezető szerveinek munkájában. 1955-ben vonult nyugalomba.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)