Az EURÓPAI KERESKEDELMI NAP 1993-ban jött létre a brüsszeli székhelyű EuroCommerce lobby-szervezet kezdeményezésére. Az Európai Parlament mellé rendelt brüsszeli székhelyű szervezet 27 európai állam több mint 100 kereskedelmi szövetségét, szervezetét, legnagyobb kereskedelmi cégeit tömöríti, és azok érdekeit képviseli. (Az EuroCommerce tagja a magyar Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége is.)
Az európai kereskedelmi nap megrendezésének célja, hogy támogassa és védje a szektor érdekeit, felhívja az Európai Unió döntéshozóinak figyelmét a kereskedelem európai gazdaságban betöltött szerepére, javítsa a jogi szabályozását, informálja tagjait az őket érintő uniós fejlesztésekről és nem utolsó sorban az, hogy aktívan részt vegyen a társadalmi párbeszédben. A kereskedelmi szervezetek mögött több kereskedelmi lánc, beszállító és termelő is felsorakozott, hangsúlyt adva a rendezvénysorozat jelentőségének. Magyarországon 2005 óta rendeznek szakmai fórumokat ezen a napon és ekkor adnak át állami és szakmai kitüntetéseket is, köztük a Klauzál Gábor-díjat, miniszteri elismeréseket és a Magyar Kereskedelemért nagydíjat is.

Imre első királyunknak, Szent Istvánnak és Boldog Gizellának fia, akit német nagybátyja, a később szintén szentté avatott Henrik császár nevére kereszteltek. A magyar Imre név a német Henrik átvétele.

Szent Imre legendáját az Érdy-kódexben olvassuk. Jámborságával már gyermekkorában kitűnik. Királyi atyjával egyszer Szent Márton hegyére ment a bencés monostorba, ahol a szerzetesek illő tisztelettel fogadták őket. Imre miért Szentlélekkel teljes, kinek mind megismervén érdemes voltát, mindent azonképpen meg apolgata (megcsókolta). Nekit csak egyször, nekit háromszor, nekit ötször és egyet végre hétszer. Annak kedég vala fráter Maurus neve. Mikoron az szent mise megáldatott volna, az szent királ titkon kérdé meg az ő fiát, miokáért tette volna. És megjelenté az ő atyjának, hogy mindeniknek annyi esztendei volna, Hogy tisztaságus életöt fogadtanak volna. Az utolsó kedég fráter Marus szeplőtelen szűz volna.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

RADÓ SÁNDOR (Újpest, 1899. november 5. – Budapest, 1981. augusztus 20.): geográfus, térképész, akadémikus, és Dóra fedőnéven a szovjetek legendás mesterkémeinek egyike. Tanulmányait a budapesti egyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatójaként kezdte. 1919-ben politikai biztos volt, ezért a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1920-ban a szovjet távirati iroda (ROSZTA) bécsi fiókjának vezetője, majd Lipcsében az illegális kommunista fegyveres szervezkedés egyik vezetője volt. 1924-ben Moszkvába került, ahol a Világgazdasági és Világpolitikai Intézet titkára és tudományos főmunkatársként dolgozott. 1926-ban Berlinben megszervezte a Szovjet Hírügynökség külföldi irodáját, és létrehozta a világ első térképészeti sajtóügynökségét, amely Berlinben Pressegeographie, utóbb Párizsban Inpress, a második világháború alatt Genfben Geopress néven működött, és aktuális térképvázlataival folyamatosan ellátta a nemzetközi sajtót. Genfi irodája később fontos szovjet hírszerző központtá alakult. Hírszerző munkáját utóbb Dóra jelenti c. könyvében írta le, amit több mint húsz nyelven, a világ minden táján kiadtak. 1945-ben, a háború befejezése után Moszkvába utazott, ahol hosszú évekre, „nyugatos” múltja miatt, börtönbe vetették. Csak élete utolsó éveiben kapta meg a munkájáért járó szovjet hadikitüntetéseket. 1955-ben hazatérhetett Magyarországra és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalának főosztályvezetője lett. 1958–1966 között a Közgazdaságtudományi Egyetem gazdasági földrajzi tanszékvezető egyetemi tanára volt, és az MTA Földrajzi Bizottságának, majd Kartográfiai Bizottságának elnöke. Haláláig a Magyar Földrajzi Társaság elnökeként, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület társelnökeként tevékenykedett. Tudományos munkásságáért számos magas hazai kitüntetést is elnyert.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

LAKATOS IMRE (Budapest, 1922. november 5. – London, 1974. február 2.): matematikus, filozófus, egyetemi tanár. A debreceni tudományegyetemen matematika-fizika-filozófia szakon szerzett diplomát (1945). 1946-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a felsőoktatás reformjával foglalkozott. 1948–49-ben aspiráns volt Moszkvában. Hazatérve a Szabad Népben jelentek meg kulturális, politikai és ideológiai írásai. 1950-ben letartóztatták, 1953 végén szabadult, 1954-ben rehabilitálták, az MTA Matematikai Kutató Intézetében dolgozott. 1956-ban részt vett a Petőfi-kör vitáiban, november végén Angliába távozott. 1957-től Cambridge-ben ösztöndíjas volt, majd filozófiai és tudományos módszertani doktorátust szerzett (1960). 1960-ban oktatóként dolgozott a londoni egyetem (London School of Economics) filozófiai karán, 1966-ban tanár, 1969-től tanszékvezetőnek nevezték ki. Rendszeres vendégtanára volt az USA több egyetemének; a matematikai logika területén nemzetközi jelentőségű eredményeket ért el. A British Journal of Philosophical Sciences munkatársa volt. Londonban ösztöndíj-alapítvány őrzi nevét. Az ellentmondásos egyéniségű tudósról Mérei Anna rendező filmet készített „Ember vagy ördög” – ki volt Lakatos Imre: (1999).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

SUTÁK JÓZSEF (Szabadka, 1865. november 5. – Budapest, 1954. július 19.) matematikus, piarista szerzetes 1896-tól 1936-ig a budapesti Tudományegyetem tanára volt. 1897-ben lefordította és kiadta Bolyai János Appendixét. A fény elektromágneses elméletéről írott tanulmányával 1895-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia pályadíját. Több könyve jelent meg a differenciál- és integrálszámítás elméletéről.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)

A selmecbányai Akadémia nemzetközileg elismert bányaméréstan tanára, HANSTADTI LANG NEPOMUK JÁNOS (Gmünd, 1770. november 5. – Selmecbánya, 1842. december 18.) osztrák származású bányamérnök Selmecen a bányászat mellett kohászatot is tanult. 1803-tól tanított először erdőméréstant és rajzot, majd kinevezték a bányaméréstani tanszék élére. Mint új diszciplínát, ezt a tárgyat ő vezette be és dolgozta ki tantervét. A világon először javasolta „a teodolitnak a bányatérségek felvételére való alkalmazását”. Bányatérképeket állított össze, találmányait, újításait kortársai nagyra tartották és széles körben alkalmazták a bányaművelésben.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1995, Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok).