Nagy, Kovács, Tóth, Szabó, Horváth
Minden tizedik magyar vezetékneve ezek közül kerül ki, a száz leggyakoribb családnévvel pedig a népesség egyharmada rendelkezik. A foglalkozások nevei mellett legtöbbször a nemzetiségek, majd a külső és személyiségjegyekből eredő vezetéknevek vezetnek. Így ha egy külföldi pár napot eltölt Magyarországon, szinte garantált, hogy belebotlik egy Vargába vagy egy Némethbe. És igen, minden családban van legalább egy Kovács Pista.
Bár megfelelő indoklással meg lehet változtatni a vezetéknevet, néhány történelmi név védettséget élvez, azaz nem lehetünk Széchenyi, Petőfi vagy Bartók kedvünk szerint, kivéve, ha igazolni tudjuk, hogy felmenőink között volt ilyen nevű.
A paprika az élet sava-borsa
Leves? Paprika. Pörkölt? Paprika. Lecsó? Még egy kis paprika. Sőt, néha még a süteménybe is kerül egy kis csípős, ha úgy adódik. Ahogy az is bizonyos, hogy a pörkölt a legjobb komfortétel, ezért minden magyar családnak van egy titkos receptje. Sertés, csirke, marha vagy harcsa, a lényeg, hogy pörkölt legyen. Lehetőleg jó sok pirospaprikával. A magyarok nemcsak a paprikát, de a savanyúságot is imádják. Uborka, káposzta, paradicsom, dinnye, hagyma: a lényeg, hogy savanyú legyen. Meg almapaprika.
A fentiek alapján azt hihetnénk, a magyar gasztronómia alapját mindig is a paprika adta, pedig nem. Ahogy Nyáry Krisztián könyvéből, az Így ettek ők – magyar írók és ételeik-ből is kiderül, csak a 19. században öntötte el a Kárpát-medencét a hagymás-paprikás szaft. Akkor viszont visszavonhatatlanul. Petőfi is nagy rajongója volt a gasztroforradalomnak, akár még reggelire is képes volt gulyást enni.
Az Alföld a világ közepe
És hát mit nekünk te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája. Hiszen bárki bármit mond, az Alföld a világ közepe. Akkor is, ha csak végeláthatatlan búza- és kukoricaföld, vagy ha a puszta csak egy nagy, lapos mező. Helyenként meg néhány homokbucka. Az idén megnyitott új bugaci információs központban a szkeptikusok is meggyőződhetnek arról, hogy még ez a kietlennek tartott terület sem monoton, hiszen a homokpuszták világa és az egykori pásztorvilág különleges szimbiózist, egyedi élővilágot hozott itt létre.

A bor és a szóda tökéletes kombinációja
Miért innánk simán bort, ha fröccsöt is lehet készíteni belőle? Egyébként is büszkék vagyunk Jedlik Ányos találmányára, a szikvízre, ami a tökéletes fröccs alfája és ómegája. Felsorolni is hosszú, hányféle fröccsöt kérhetünk a söntésben, nem csoda, hogy már applikáció is született a félreértések elkerülése végett. Fröccs készülhet fehér- és vörösborból is, az utóbbi évtized sztárja viszont a rosé lett. A lényeg, hogy csakis jó minőségű, száraz – nagyon ritkán félszáraz – borból, jó hideg szódával keverjük ki a nekünk tetsző arányt. Fröccs nélkül még a fesztiválszezon is teljesen más lenne.
Legismertebb fröccsfajták: kisfröccs (1 dl bor + 1 dl szóda), nagyfröccs (2 dl bor + 1 dl szóda), hosszúlépés (1 dl bor + 2 dl szóda), házmester (3 dl bor + 2 dl szóda), viceházmester (2 dl bor + 3 dl szóda), sportfröccs (1 dl bor + 4 dl szóda), távolugrás (1 dl bor + 9 dl szóda), polgármester (6 dl bor + 4 dl szóda), mafla (5 dl bor + 5 dl szóda), Krúdy-fröccs (9 dl bor + 1 dl szóda).
A pálinka mindenre is jó
Nemcsak a fröccsünkre vagyunk büszkék, hanem a 2004 óta uniós eredetvédettséget élvező pálinkánkra is. Megfáztál? Pálinka. Boldog vagy? Pálinka. Szomorú vagy? Dupla kupica pálinka. Ez az igazi magyar csodafegyver minden élethelyzetre. Mértékletesen fogyasztva elősegíti az emésztést, antiszeptikus hatású, de mégsem ezért szeretjük, hanem azért, mert igazi társasági ital, ami nélkül nem múlhat el családi találkozó, születésnap, esküvő, keresztelő, de temetés sem. Művelődéstörténeti jelentősége is van, és sokáig a zugpálinkafőzés a hatalommal szembeni népi innovációt is megtestesítette. Ma viszont már a magas gasztronómiába is beszivárgott, például pálinkás bonbonok formájában.

Nyelvészeti bravúr
Valami különös oknál fogva arra is büszkék vagyunk, hogy nyelvünk a legnehezebbek közé tartozik a világon. Képesek vagyunk összekülönbözni a sokszor teljesen logikátlan nyelvtani szabályokon, amelyek megfejthetetlenek a külföldiek számára. Ráadásul a magyar nyelvben az ékezetek olyan gyakoriak, hogy bármilyen szöveget olvasva úgy tűnhet, hogy valaki túl sok tintát töltött a nyomtatóba. Ezekbe szintén beletörik minden hozzánk látogató bicskája. Persze a magyar sem mentes a szlengektől és az idegenszó-mániától, hiszen egy folyamatosan változó struktúra.
A Rubik-kocka kirakása nemzeti sport
Ha egy magyar nem tud kirakni egy Rubik-kockát, az szinte szégyen. És természetesen minden magyar család otthonában van legalább egy kocka, amelyet Rubik Ernő szobrász, formatervező, építész, feltaláló tervezett. De a magyarok egyébként is sok olyan találmányhoz hozzájárultak, amelyek nagy hatással vannak arra, ahogy ma élünk. Ilyen a Biró László által feltalált golyóstoll (más néven biro), Irinyi János biztonsági gyufája, Gábor Dénes holográfiája, Neumann János eredményei a számítástechnika terén. A Szent-Györgyi Albert által felfedezett C-vitamin pedig valószínűleg több millió embert hozott már ki a náthából. 1937-ben orvosi és fiziológiai Nobel-díjat ért felfedezése.

Mondjuk Nobel-díjban amúgy sem vagyunk gyengék. Eddig 12 Magyarországon született kapott Nobel-díjat, minden kategóriában van legalább egy díjazott a Nobel-békedíj kivételével. Tavaly Krausz Ferenc és Karikó Katalin vehették át a legmagasabb tudományos díjat, utóbbi nagy sikerű könyvében, az Áttörésekben mutatta be a sikerig vezető küzdelmes utat.
A magyar néplélek
Az örökös „hol van a legjobb lángos?” vita mellett mostanában annak döbbenetes árképzése is borzolja a magyarok idegeit. Így viszont van lehetőségünk arra, hogy másik kedvenc nemzeti sportunkba, a panaszkodásba is belekezdjünk. Híresek vagyunk pesszimista hozzáállásunkról, de ez csak azért van, mert mindig a legrosszabbra készülünk. Így, ha valami jól sikerül, legalább kellemesen meglepődhetünk. Bár még akkor is hozzátesszük, hogy régen minden jobb volt, még ha takarékosabban is kellett élni.