Hónapunk neve a latin October, „Nyolcadik” hónapnévből ered, mivelhogy a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt az év nyolcadik hónapja. Egyedül Domitianus császár tett kísérletet a név megváltoztatására, amennyiben önmagáról neveztette el. Rossz császár volt, a „domiciánus” hónapnév nem kellett senkinek.
Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei. A földműves, a halász, a hajós és a katona a márciustól októberig tartó nyárias időszakban volt aktív. Márciusban tolta vízre a hajóját, vette elő a szerszámait, fényesítette ki a fegyvereit, és októberben vontatta partra, rakta el őket, illetve olajozta meg az utóbbiakat, hogy a téli nedvességtől be ne rozsdásodjanak.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium  (részlet)

LISIEUX-I SZENT TERÉZ (Alençon, 1873. január 2. – Lisieux, 1897. szeptember 30.) a bencés apácákhoz járt iskolába. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján megjelent neki a Szűzanya, rámosolygott és meggyógyította. Ettől kezdve vágyott a kolostori életre. Ezt csak fokozta, hogy két nővére is belépett a karmelitákhoz. 1887 karácsonyán édesapja is beleegyezését adta, hogy Teréz belépjen a Kármelbe. A püspök azonban megtiltotta ezt. Teréz Rómába utazott, hogy a pápától kérjen segítséget. XIII. Leó az ügyet az egyházi elöljárókhoz, végső soron Istenhez utasította. Decemberben a püspök megadta a kolostorba lépéshez szükséges engedélyt, de meg kellett várnia a nagyböjt végét. Végre 1888. május 9-én átléphette a lisieux-i Kármel kapuját. Ettől a naptól kezdve a következő volt elfoglaltsága: hét és fél óra zsolozsma és elmélkedés, őt óra munka, két óra közös foglalkozás, két óra egyéni foglalkozás, fél óra oktatás, összesen egy és háromnegyed óra étkezési idő és hat-hét óra éjszakai pihenés. Verseket kezdett írni, Jeanne d’Arc küldetése címmel drámát írt, amelyet elő is adtak a nővérek. 1895-ben nővérei kérésére és a prióra parancsára elkezdte írni gyermekkora emlékeit. 1896. január 20-án adta át feljegyzéseit, amely az Egy lélek története c. könyv első nyolc fejezetét tartalmazza. 1897-ben a prióra összegyűjtötte Teréz különböző mondásait, ez a gyűjtemény 1926-ban Az utolsó szavak címmel jelent meg. Teréz folytatta visszaemlékezéseit, ezekből állt össze az Egy lélek történetének kilencedik és tizedik fejezete. Szeptember 30-án halt meg.

Lisieux-i Szent Terézt 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Ugyanebben az évben, december 14-én a missziók főpatrónájává nyilvánította a pápa, 1944-ben pedig Franciaország második patrónája lett.

Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésre emelte október 1-jét A ZENE VILÁGNAPja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését.

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét AZ IDŐSEK VILÁGNAPJÁvá. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek –önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.

DABIS LÁSZLÓ, Scheff (Rákospalota, 1891. október 1. – Budapest, 1956. október 20.): higiénikus, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1956). A budapesti levegőszennyezési vizsgálatok megkezdésének kezdeményezője.
Orvosi oklevelét 1914-ben szerezte Budapesten. Orvostanhallgató korában a Galilei Kör főtitkára volt. 1912–14-ben az egyetemi Bakteriológiai Intézetben dolgozott. 1919-ben referens volt a munkaügyi és népjóléti népbiztosságon. 1918–28-ban gyakornokként, ill. tanársegédként a budapesti közegészségtani intézetben, közben 1924–26-ban az USA-ban működött egy tbc-kutató intézetben. A Fővárosi Közegészségügyi Intézetben 1928-tól osztályvezető volt, 1936-tól helyettes igazgató, 1945-től igazgató, 1948-tól az egyetemi Közegészségtani Intézetének vezetője. 1950–56-ban a közegészségtan tanára volt a budapesti egyetemen. Jelentősek az élelmiszerhigiéniai és a táplálkozás-egészségügyi vizsgálatai.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A XIX. század második felében, az ipari-tudományos forradalom légkörében fogalmazódott meg Európa-szerte a földtani intézmények megalapításának gondolata. Magyarországon a kiegyezés idején adódott erre lehetőség. I. Ferenc József 1869. június 18-án hagyta jóvá a Földtani Intézet megalapítását.
Az intézmény gyűjteményének gyarapodásával öt alkalommal is költözött, többek között a Nemzeti Múzeumban, felügyeleti minisztériumában vagy éppen egy bérelt lakásban kapott otthont. Negyedszázados hányattatás után Böckh János igazgató szervezőmunkájának és Semsey Andor nagyvonalú adományának köszönhetően – utóbbi 100 000 koronás hozzájárulásával az építkezés költségeinek negyedét állta – döntés született egy új, kifejezetten az intézet igényeinek megfelelő épület létrehozásáról. A Stefánia úti telket a főváros ingyen bocsátotta rendelkezésre, azzal a feltétellel, hogy az intézet köteles a gyűjteményeket kiállítani és azok látogatását valamint az iskolák számára az oktatáshoz szükséges kőzetanyagot biztosítani.
Az épület megvalósítására jeligés pályázatot írtak ki 1896-ban, melyre 14 pályamunka érkezett. Az első díjat Lechner Ödön nyerte el „Versenyezve haladunk” jeligéjű pályaművével. Az építés 1898. február 9-én kezdődött el és átadására igen hamar, már 1899. október 1-jén sor került. A hivatalos megnyitó 1900. május 7-én volt, amelyen Ferenc József is részt vett.
Az épület Lechner Ödön egyik legérettebb munkája, a magyar szecesszió kiemelkedő alkotása. A középrizalitot uraló hatalmas, ősmagyar figurák vállán nyugvó földgömb jelzi az épületet elfoglaló intézmény feladatát. Zsolnay mázas tetőcserép fedi az épületet, a homlokzatdíszek szintén kerámiából készültek és részben népi, részben földtani motívumokat hordoznak. A belső terek kialakítása is nagyon igényes, az ablakok és ajtók faragását „sujtásos” ornamentika díszíti, a szélfogó és a nyílászárók maratott üvegfelületeit szintén magyaros motívumokkal látták el.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Budapest Lexikon, a Magyar Földtani Intézet honlapja

KERÉKJÁRTÓ BÉLA (Budapest, 1898. október 1. – Gyöngyös, 1946. május 26.) matematikus, a topológia világszerte ismert művelője a budapesti tudományegyetemen szerzett doktorátust. Előbb a szegedi, majd a budapesti egyetemen tanított analízist és geometriát. A topológia több alaptételének bizonyítása tőle származik, más tételeket egyszerűsített. Felismerte a topológia geometriai, függvénytani és csoportelméleti új alkalmazásainak lehetőségét.
1934-ben őt kérték fel az Encyclopédie Francaise topológiai fejezetének megírására. 1944-ben lett akadémikus, 1945-ben a Magyar-Francia Társaság elnökévé választották.
Geometriai vizsgálatainak kiindulópontja a topológia és a csoportelmélet. A topológiai leképezések szerkezetére vonatkozó vizsgálatokat egy általa bevezetett fogalom, a regularitás segítségével egységesítette és újabb eredményekkel gyarapította. Foglalkozott a Bolyai-Lobacsevszkij-féle síkgeometria új megalapozásával is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezésére és társzervezésében először 2004-ben rendezték meg a fájdalomcsillapítás világnapját.
A világnap célja, hogy felhívja a világ figyelmét a szenvedőkre és a fájdalomcsillapítás hatékony módszereire, különösen az olyan betegségek esetében, mint amilyen a rák és az AIDS, hiszen az emberhez méltó élethez biztosítani kell a fájdalom csillapítását.

A mellrák elleni küzdelem hónapja a kilencvenes években indult kezdeményezés nyomán bontakozott ki. A rózsaszín októbernek is nevezett emlékhónap során az emberek világszerte rózsaszín szalagot tűznek ruhájukra, hogy felhívják a figyelmet a ma már jól kezelhető betegségre, a szűrővizsgálatok szükségességére,az egészség védelmére.