Pénteki kultúrrandi Radisz Afrodité énekessel

Legutóbb a görög önkormányzattól megkaptad a Görög Fiatal Tehetségekért díjat, több zenekarban énekelsz, készül az első lemezed. Amikor gyerekként arról álmodoztál, hogy zenével fogsz majd foglalkozni, sejtetted, hogy itt fogsz tartani?

Olyan voltam, mint minden kicsi lány, aki elhatározza, hogy énekes vagy színésznő lesz, de ezek a vágyak később nem múltak el. Általános iskola óta támogattak is benne. Az ének előzménye a néptánc volt, amire ma már ugyan nem jut elég időm, de nagyon fontos része az életemnek nemcsak a mozgás, hanem a közösségi élmény miatt is.

Sok idő telt el, mire énekesként mutatkoztam be. Már így gondolok magamra, de furcsa még bemutatkozni. Olyan, mintha nagyzolás lenne, nem? Az én fejemben legalábbis annak hangzik. Pedig ez is egy szakma. Nem gondolom, hogy csak ez vagyok én, és nem is úgy kerültem be a zenész közegbe, hogy rögtön konziba mentem általános iskola után. Gimiben még abban sem voltam biztos, hogy zenei irányba fogok továbbtanulni. Mindig nyitott voltam egyéb területekre is, és a görög közösségbe se úgy kerültem be, hogy énekelek, hanem jártam a görög iskolába, elvittek táborozni, kiderült, hogy tudok énekelni, utána hívtak fellépni. De az éneklést művelem más aspektusból is: népi éneklést tanítok a tatabányai zeneiskolában és Tatán a Pötörke Művészeti Egyesületben.

Hivatásodnak tekinted?

2019-ben az akkori zenekarom által hívtak el egy hosszabb turnéra, három és fél hónapra Franciaországba. Összesen nyolcvan előadást tartottunk. Azóta érzem, hogy van rutinom, kényelmesen érzem magam a színpadon, nem stresszel már, hogy kiálljak emberek elé. Korábban volt bennem egy amatőr hozzáállás, hogy bármit meg tudok csinálni, nem probléma, ha nincsen elég tapasztalatom. Most már érzem, muszáj alaposan felkészülnöm egy-egy fellépés előtt.

Nem érettségi után, hanem jóval később kezdtél járni a Zeneakadémiára. Miért volt fontos, hogy egyetemi szinten is foglalkozz a zenével?

Arra jöttem rá, a színpadi gyakorlat kevés ahhoz, hogy fejlődjem, ha ez lesz a hivatásom. Bár van rutinom és egy elég nagy repertoárom, nem attól leszek igazán jó zenész, énekes, hogy csak azt csinálom, ami kényelmes. A Zeneakadémia pont azokat a területeket erősíti, ahol gyengébb vagyok, vagy amit nehezebben tudok önállóan fejleszteni. Egy ideig többet foglalkoztam görög zenével, majd visszatértem a magyarhoz, mert hiányzott. Azt gondolom, párhuzamosan is művelhetem a kettőt. Ezért is jelentkeztem a Zeneakadémiára, valamint tervben van fél év erasmusos kiruccanás Görögországba. Csodás tanáraim vannak, támogatják az elképzeléseimet, szakmailag is rengeteget fejlődtem az elmúlt egy évben.

Vannak mestereid, olyanok, akikre számíthatsz, hogyha bármiben elakadsz?

Szegvári Ildikó indított el a pályán, vele most is együtt dolgozunk a tatabányai Forgórózsa Központban. Ő az egész Kárpát-medence népi kultúrájának ismerője, összefogja a környék fiataljait, és minden megtesz, hogy ezek az értékek ne vesszenek el. Nagy hatással volt rám, amit képvisel. Tintér Gabriellát énekes mesteremnek nevezhetem, akitől elsősorban alázatot tanultam. A Zeneakadémia előtt a Ward Mária konziba jártam, ahol Káplár Gréta és Tímár Sára voltak rám hatással nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. A Zeneakadémián Bognár Szilvia, Bolyki Sára, Héjja Bella és Konkoly Csenge keze alatt tanulhattam eddig.

Gyakran kérdezik tőled, hogy magyar vagy görög vagy-e? Hiszen görög a neved, de magyarul beszélsz.

Mindkét nemzet identitásával élek, magyar az anyanyelvem, de beszélek görögül is, alkalmi formációk mellett a Meybahar görög zenekar tagja is vagyok. Nyilván nem fogok nevet változtatni.

Volt ilyen terved?

Gondolkoztam rajta, hogy kellene művésznév, de a barátaim kinevettek, hiszen nekem alapból művésznevem van. Gyerekként nem mindig volt jó ilyen feltűnő névvel élni, de szeretem a különlegességét. Célom, hogy mind a két nemzetnek a hagyománya éljen abban, amit csinálok.

Görögországban voltál párszor családot látogatni, dolgozni is. Ha ott szóba kerül, hogy énekléssel foglalkozol, mit szólnak hozzá?

Örülnek neki. Egyik rokonom teljesen meghatódott, amikor megmutattam neki a videót, amelyen görög zenét énekelek. Azt mondta, csodálatos, hogy ezt a határon túl is művelik emberek. Szalonikiben is énekeltem egy kedves ismerősöm meghívására. De alapvetően  itthon képzelem el a jövőmet, ez a bázis. Szeretném elnyerni a hazai szakma elismerését, de az is fontos, hogy szeressen hallgatni a laikus közönség.

Milyen a te műfajod? Mondtad a görög zenekarod, a Meybahart, most alakul a magyar is, de mi az, ami otthonos számodra?

Az autentikus magyar és görög népzene, amit megtanulsz egy idős nénitől, bácsitól vagy hangfelvételről. De ez mindig változni fog, hiszen én máshogy éneklem, mint ahogy a bácsi, aki a templom előtt énekelte a nótáját. A rempetiko is közel áll hozzám, ami már félig-meddig írott zene, de népzenére építkezik. A görög, főként buzukival játszott Laiko-stílus hiányzik néha – sokszor játszottam, kedves a szívemnek.

A Meybahar zenekarral mi is népdalokat vagy népies görög dalokat dolgozunk fel, de valami kis plusszal, nevezhetjük világzenének is. Az autentikus cigányzenét is nagyon-nagyon szeretem. Nagy hatással volt rám Cesária Evora, és izgalmasnak találom a dél-amerikai népzenét is. Szeretnék majd egy olyan világzenei formációt, amiben vegyíteni tudom a feldolgozásokat, a cigány folklór vonalat vagy a balkáni zenét, nemcsak a görögöt, hanem a délszlávot is. A vokális polifónia igazán izgalmas számomra. Szerencsére van lehetőségem ilyesmivel foglalkozni a Zeneakadémián, és az ukrán többszólamú dalokba is belekóstolhattam Both Miklós révén. Takács-Nagy Jázmin énekes barátnőmmel három éve foglalkozunk ezzel az anyaggal, workshopokat is tartunk.

Tehát nemcsak a görög és a magyar kultúra érdekel, hanem mindenféle. Ha az elmúlt egy-másfél évedet nézzük, turnéztál Franciaországban, Portugáliában, Belgrádban, Grazban, és tanítasz ukrán népdalokat is. Hogyan építed magadba ezt a sokféle kultúrát?

Azt éreztem legutóbb Portugáliában is, hogy a nemzetközi közeg nagyon frissítő. A másik fő ok, ami miatt zenész akartam lenni, hogy énekelhetek és utazhatok, így azzal juthatok el bárhova, amit szeretek csinálni.

Bárhova mehetsz vele, ez igaz, de honnan jöttél? Milyen zenei alapokat hozol otthonról?

A szüleim műkedvelők, anyukám zongorázik, apukám is sok művészeti ágba belekóstolt. És nagyon jó zenéket hallgattak, sok görög zenét is. Amikor először bekerültem a görög rempetiko zenekarba, kérdezte a gitárosunk, mit adott apám a bölcsőben, hogy el tudom énekelni ezeket a mély és nem gyerek szájába való szövegeket. Nyilván gyerekként nem realizáltam, miről szólnak, a dallam tetszett, nem arra figyeltem, hogy éppen börtöntöltelékekről énekelnek. A görög zene mellet hallgattunk Muzsikást, Herczku Ágit, Cesária Évorát, Stinget.

Nem akarok a zenére folyamatosan munkaként gondolni, bár mindig azt mondják a szakmában, hogy nagyon sokféle zenét kell hallgatni. Persze kell, fontos, hogy az ember képben legyen, de hadd hallgassam néha azt, amit háromévesen hallgattam, vagy amire egy jót lehet sírni.

Említetted, hogy a Zeneakadémián sok olyan csoporttársad van, akinek már az apja is, meg a nagyapja is zenész volt. Azt, hogy a szüleid műkedvelők voltak, előnynek érzed vagy hátránynak?

Előnnyel indul a zenei pályán, akinek az apja mutatta, hogyan kell a hegedűt fogni. Nekik természetes volt például, hogy minden karácsonyra új hangszert kapnak. Viszont én szerencsés vagyok, hogy sok választásom volt, mert van olyan zenész család, ahol úgy érezheti az ember, nincs választása.

Hamarosan elkészül az első lemezed. Milyen lesz, mit viszel bele magadból?

Nagy fába vágtam a fejszémet, folyamatosan alakul bennem, hogy milyen lesz ez a szólólemez. Alapvetően autentikus magyar népzenei lemeznek szánom. Ez jó kezdet, tanulópénz is lesz, hogyan kell egyedül egy anyagot összehozni, és rászervezni a próbákat. Sok segítséget kapok a zenésztársaimtól. Mindig fontos volt, hogy kimenjek a helyszínre, vagy gyűjteni, vagy csak ott lenni, ahonnan a dal származik. Főként olyan tájegységeket választottam, amelyeket volt szerencsém megismerni helyben. A magyar népzene sokféle rétegét vonultatjuk fel: vonós, dudás, gyimesi és moldvai muzsika, de többszólamú éneklés is hallható lesz rajta. Egy mix abból, amit szeretek a magyar népzenében, amit szívesen éneklek és nagy hatással volt rám. Persze mindig megkérdezik, hogy miért nem görög zenét játszom, de ez alkalommal az a célom, hogy megmutassam, hogy magyar népzenészként mit tudok.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu

#pénteki kultúrrandi