Sepsiszentgyörgy útkeresése nem nevezhető hétköznapinak. Merész álmait és jelentős részük megvalósítását bármelyik nagyváros megirigyelhetné. Az Erdély közepén lüktető, ötvenezres város úgy döntött: a kultúra segítségével igyekszik élhetőbbé válni. Lapunk e héten Sepsiszentgyörgy művelődési életére fókuszál. Elsőként kulturális sétát teszünk Háromszék fővárosában.
Pezseg az élet a 19. századi hangulatú főtéren, a tavaszi napfény sokakat kicsalt ide. Pár éve még négysávos út haladt át a központon, éppen ott, ahol ma fiatalok korzóznak. Az átépítés jót tett a belváros összképének. Csak a „sárkánydombot” nem sikerült megépíteni, amellyel a megbízott építész a szocreál, betontömbökkel határolt Mihály Vitéz teret szerette volna elválasztani a főtértől. A Szent György legyőzött ellenfelét megjelenítő alkotás létrehozását félreértelmezte és megvétózta a város román közössége, noha általában jó a viszony a román és a magyar lakosság között, egymás rendezvényeire is eljárnak.
Bármerre néz az ember, kulturális ajánlatokkal találja magát szemben: a Tamási Áron Színház előtti plakát a Szerelem és más bűntények című előadást hirdeti, a MAGMA kiállítótér Sugár János kiállítására csábít, az Erdélyi Művészeti Központ Tamás Anna textilművész tárlatára hív, a Lábas-ház homlokzatára kifeszített molinó Somogyi Győző hőseinek arcképcsarnokát hirdeti, a magyar kulturális külképviselet, a Liszt Intézet a Talamba ütőegyüttes bemutatóját ajánlja, a helyi román színház, a Teatrul Andrei Muresan pedig a III. Richárd újraértelmezésére csalogat.
Kétévnyi dermedtségből ébred a város: a járvány kitörése óta először szervezik meg a Szent György-napokat, az április végi első előadásra, a 100 Tagú Cigányzenekar koncertjére mégis minden jegy elkelt már. A korlátozások visszavetették a korábbi kulturális lendületet, de az önkormányzat az elmúlt két évben sem dőlt hátra: épp a szigorítások kellős közepén, amikor világszerte tetőzött a kultúraszomj, kizárólag erdélyi vagy erdélyi kötődésű művészekkel állította nagyszínpadra az István, a királyt, lehetőséghez juttatva az éppen nehéz időket élő színészeket, zenészeket. Csak a résztvevők tudják igazán, mekkora teher volt az előírásoknak megfelelni.
Romániában Sepsiszentgyörgy költ a legtöbbet kultúrára: a művelődési intézmények fenntartása költségvetésének tizenöt százalékát teszi ki.
A kreatív vagy kulturális programokon való részvétel javítja az életminőséget – a városvezetés ennek biztos tudatában tűzte zászlajára a kulturális kínálat bővítését. Az Antal Árpád által vezetett önkormányzati testület 2013-ban mert nagyot álmodni: Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében megpályázta az Európa kulturális fővárosa címet, és ennek szellemében kidolgozta azt a stratégiát, amely a várost a székelyföldi városok kulturális centrumaként pozicionálhatná. Bár 2015-ben a bírálóbizottság elutasította a pályázatot, nem álltak el a fejlesztési tervtől, ellenkezőleg: konszolidált kulturális intézményrendszer kialakításába kezdtek.
Nem a semmiből kellett új világot teremteni, hiszen a nyolcvanas–kilencvenes években Románia egyik legfontosabb avantgárd központjaként ismerték a várost.
A sepsiszentgyörgyi kortárs képzőművészet időszámítása a Baász Imre nevével fémjelzett első országos jellegű kortárs kiállítással, a Medium I-gyel kezdődött: a formabontó, sajátos koncepció alapján megszervezett kiállítások és az AnnART akcióművészeti fesztivál (amelyet Ütő Gusztáv képzőművésszel közösen alapított) nemcsak román, hanem nemzetközi szakmai elismerést is kiváltottak. Baász Imre kortárs képzőművészeti centrummá kívánta emelni Sepsiszentgyörgyöt, de a példátlan lendületnek korai halála véget vetett. Követői azonban nem engedték feledésbe merülni merész terveit. A felszín alatt lappangó kultúraéhség 2010-ben tört felszínre: három fiatal, hazatérő képzőművész közösségi igényre felelve létrehozta a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítóteret, amely a különböző művészeti területek együtt gondolkodását, ifjú képzőművészek bemutatkozását hivatott segíteni. A MAGMA egy évtized alatt bebizonyította: képes távlatokat nyitni és igényt teremteni a kortárs művészetre.
Három évtized alatt „kinevelte” közönségét a Tamási Áron Színház is.
Az önkormányzat fenntartásában működő intézmény összeforrott társulatának előadásai elmélyült színházi munka révén jönnek létre. A műhely szellemi atyja Bocsárdi László, aki már közel harminc éve határozza meg a színház arculatát. A társulat az ő színházi gondolkodása alapján, de saját belső energiáiból merítkezve alakította ki sajátos színházesztétikáját, nyelvezetét, és rangját nemcsak a magyar, hanem a román szakma is elismeri.
Ha a múlt évtized elején még problémát jelentett Sepsiszentgyörgyön a képzőművészek bemutatkozására alkalmas tér hiánya, mára ez sokat enyhült:
tíz kiállítótér is működik, és a város nagyobb rendezvényein, például az őszi PulzART fesztiválon egymásnak adják a kilincset a hálás kultúrafogyasztók.
A képzőművészeti szövetség helyi fiókja elsősorban a helyi művészeket igyekszik bemutatni, és évi tizenöt-húsz projektnek kínál teret a Lábas-ház, az egykori székely huszárezred parancsnoki székháza. Az épületet jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum kezeli, míg annak székháza, a Kós Károly-féle épületcsoport román költségvetési forrásból történő, teljes körű felújítása be nem fejeződik. A Lábas-ház Pincegalériája többnyire kortárs, fiatal alkotók műveinek ad helyet, az emeleti terekben pedig a múzeum nagyobb kiállításait fogadják, de rendszeresen vannak kiállítások a Keresztes házban, a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében, az Árkosi Művelődési Központban, a Kónya Ádám Művelődési Házban, a Gyárfás Jenő Képtárban, a Tein teaházban és a Tamási Áron Színház előcsarnokában is, és a főtér szabadtéri helyén is folyamatosan cserélődnek az alkotók munkái.
Képzőművész-utánpótlásból valószínűleg nem lesz hiány: bár Romániában túlkínálat van a vizuális művészeti felsőoktatásban, a város vezetősége úgy döntött, hogy támogatja Ütő Gusztáv egyetemi tanár, meghatározó erdélyi alkotó kezdeményezését, és magyar nyelvű képzést szervez a városban. A helyi, a csíkszeredai, a marosvásárhelyi és az udvarhelyi képzőművészeti középiskola, valamint a szórvány diákjai dönthetnek, hogy Székelyföldön vagy Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen folytatják anyanyelvükön végezhető tanulmányaikat.
Az Erdélyi Művészeti Egyetem, az EszME létrehozása a Pécsi Tudományegyetem és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem együttműködésében kezdődött el.
Tavaly ősszel egyelőre ideiglenes előadó- és műtermekben rajtolt a festészeti és szobrászati kar.
Baász Imre egykori álma, az erdélyi magyar vizuális kultúra lenyomatát őrző szakintézmény létrehozása 2012-ben, az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) születésével kezdett kiteljesedni. A sors iróniája, hogy a Baászt is folyamatosan megfigyelő Securitate egykori lehallgatóközpontjának helyén jelenleg az EMŰK kiállításai látogathatók. A központ az 1920 utáni erdélyi képzőművészet tárgyi emlékeinek gyűjtését, feldolgozását és bemutatását vállalta annak érdekében, hogy az erdélyi képzőművészet reális, kultúraközi viszonylatban is értékelhető, konvertálható önképet alakítson ki, mind a maga, mind a környezete számára. A központ két gyűjteményt kezel: a sajátját, amely többnyire a Trianon utáni erdélyi alkotók és leszármazottaik személyes adományaiból származik, valamint a Sapientia Alapítványét, amely folyamatosan gyarapodik: jelenleg több mint négyszáz műtárgyat tartalmaz.
Az EMŰK korszakokra bontva tárja fel és mutatja be a romániai magyar képzőművészetet.
Most éppen az 1975 és 1989 közötti, a diktatúra legsötétebb időszakában született munkákból mutat be reprezentatív válogatást IttMást címen. És közben igyekszik integrálódni a kortárs művészeti életbe. A megnyitókon kívül nincs nagy forgalma, ajtaja mégis szinte folyamatosan nyílik és csukódik, a kiállítótér bejárata ugyanis közvetlenül az adóhivatalé mellett van, és sokan tévedésből nyitnak be. Az áldatlan állapot azonban belátható időn belül változni fog – ígéri a fenntartó, a város önkormányzata.
Ehhez egy újabb merész elképzelés megvalósítása szükséges:
az egykori Bodok szálló romjain építészetileg is meghatározó művelődési központ emelkedik hathatós magyarországi támogatással.
A terv szerint itt kap majd helyet Románia legjobb akusztikájú hangversenyterme, az Erdélyi Művészeti Központ, a Tamási Áron Színház, az M Stúdió mozgásszínházi műhely, a mára önálló intézményként működő Cimborák Bábszínház és a Háromszék Táncegyüttes.
Ha korábban nem is sikerült elérni, hogy Sepsiszentgyörgy Európa kulturális fővárosává váljék, a város egy harmincéves testvértelepülési kapcsolatnak köszönhetően jövőre megmutathatja kulturális vonzerejét: Veszprém és Sepsiszentgyörgy az Európa kulturális fővárosa 2023 program részeként együttműködési megállapodást írt alá. Hogy a kulturális élet felpezsdítésével mennyire sikerült az önkormányzatnak a város számára a családalapítás előtt álló fiatalokat megnyernie, azt majd az idei népszámlálás eredménye mutatja meg, de abban bízom, hogy bebizonyosodik: sokszínű, magas színvonalú kulturális kínálattal minden város élhetőbb.
Fotók: Kultúra.hu/Beliczay László
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
