 |
| A Magyar Állami Népi Együttes előadása |
A Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) Naplegenda című előadása sokakat érdekel. Mondják, hogy másnap az erős szerb hazai lép majd fel ebben a kategóriában, ugyanitt, és, hogy a néptáncért szívesen kisétálnak a helyiek Krusevac külsőre, a zöldbe. Mihályi Gábor koreográfiájának mondhatni ideális környezet a katlan, a háttérben lángok égnek, a színpad közepén vetített Nap, óriási szarvak között. Érdekes térelem a bal szélen egy öltöztető kamion. Lírai és komorabb hangulatú részletek váltják egymást, gyors egymásutánban, az ötven szereplő, kisebb csoportokban vonultatja fel a látványos képeket. A széttartó mozdulatokból életképek, a szinkrontáncból vad erő kerekedik, a világot jelentő deszkákon ritmusra kopognak a csizmák, tombolnak a legények és hajladoznak a leányok. Valahogy a néptáncban a női szerepekkel sosem voltam elégedett, ám itt kapok valami kártérítést: egyikük hosszú, vörös bársonyruhában bottal hadakozik és nem áll rosszul neki. Tiszta Kill Bill, csak épp a hortobágyi verzió.
Mihályi Gábor ennek a táncműnek a megkomponálásáért 2000-ben "Az Év Alktója" díjat nyerte el. Azóta műsoron van, és utazik a világban a darab. Szeretik a népek, mert közérthetően a hagyomány nyelvén beszél, miközben modern és az elrugaszkodás szándéka is érezhető benne. Az alkalmazott néptáncművészet magasiskolája, sok felejthetetlen pillanat, például Szappanos Tamás Egyedül című tétele, amely közben pisszenést sem hallani. Csak az átkosból itt ragadt szotyolaárus bácsi zavarja meg néha az összhangot. Nikola Parov kortárs, dzsesszből és népiből összegyúrt zenéje nagyon otthonosnak hat az itteniek számára, hiszen a székely forgatósba és a ritka magyarba román és szerb tánczene is vegyül. A megfelelően délszláv részeknél a közönség feláll, és kóló-gyanús mozdulatokat tesz. Az ideiglenes völgylakók ünnepelnek, aztán hamar elindulnak a város felé, ugyanis először a héten, harminc fok alá süllyedt éjszaka a levegő, csillagos az ég.
Kevesebben, de annál vájtabb fülekkel jelennek meg a belvárosban a színház melletti alternatív bárban az emberek. Nem mintha gondot jelentene a szerbeknek az éjszakai sörkertben ücsörgés és zenehallgatás, akár hétköznap is. Csak éppen az van, hogy aki tegnap kiitta innen a magyar kulturális hatásra a pelinkovác nevű nemzeti italt, az most biztosan otthon borogat. A három helyszín: Belgrád, Nis és Krusevac közül ez utóbbiban tudnak talán legtöbbet arról, hogy mi az a magyar kultúra, és itt voltak a leginkább segítőkészek a helyi szervezők. Minden kis boltban megkérdezték már estére, hogy valóban ilyen vidám nép vagyunk-e, mint, amilyen a műsorunk. Tudjuk, hogy ma már hiányozni fogunk.
Aztán később a bárban Nagy János és Free Style Sextett nevű zenekara játszik. Népzenére alapuló dzsesszt nyomnak két hegedűs lánnyal. Reveláció a produkció, ahogy nézem a fejeket, a Mókus becenévre hallgató női prímás egészen túlvilági hangon énekel, sikít, búg a mikrofonba és egyszer csak, a menedzsment jóakaratának megfelelően bejön a képbe egy ismerős megasztár. Rúzsa Magdi a maga visszafogott egyszerűségével beleénekel. Magyar népdalokat túlnyomóan, de van, hogy a dzsesszesebb futamokba is belekezd. Tiszta hangját, és az időnként felhangzó délszláv ritmusokat megint csak ünnepli a közeg. Jól kiegészíti egymást a pop- meg a dzessz díva. Néhányan a közönségből csak beugrottak inni a régi Tilos az Á-ra emlékeztető helyre, aztán itt ragadtak, és maradtak is hajnalig. A MÁNE táncosok közül is érkeztek jó páran, nem sajnálva az alvásidőt. Még az aranytorkú Herczku Ágnes is kíváncsi, mit tudnak a kolléganők. A Vajdaságból érkezett tolmácsok, a szervezést segítők, a helyben szerzett szerb fotósunk és barátai, valamint az Égtájak Iroda mára Belgrádból és Nis-ből is ide koncentrálódott alkalmazottai méltán ünneplik ezen az estén a munkájukat és a magyar művészeket.
Az utolsó éjszakára sem foghatjuk rá, hogy kurta volt. Szerb népi eledelek és italok találnak gazdára, csak a pincér kíván minket a pokolba, de ő is csak a háromszor félórás hosszabbítás után.
Harmadnap már nem szerb nap virrad ránk, elhagyjuk a szentföldet, mint egy győztes sereg. Egy csúcstalálkozó miatt órákat áll a forgalom Belgrádnál, a magyar határőrség a legrosszabb formáját hozza, alig engednek haza. Legalább egy 30Y koncert volna a határsávban valahol.
